Amikor nekikezdtem a blogom írásához, magamban végiggondoltam, mit is akarok elérni. Többek között azt is rögzítettem magamban: nem csak ahhoz kell tehetség, hogy az ember elmondja nyíltan, miről mit gondol, hanem ahhoz is, hogy mondanivalóját úgy fogalmazza meg, hogy az olvasó ne lássa azonnal a saját véleményemet, hanem úgy élje meg, mintha nem is akarnám befolyásolni, úgy tűnjön, hogy ez egy független, tárgyilagos álláspont.
Aki megszólal, mind manipulál, legalábbis abban az értelemben, hogy valamilyen nyílt vagy rejtett hatást akar elérni, s mivel manapság a politikának, közéleti megnyilvánulásnak nincs nagy keletje, sokkal népszerűbbek a finoman manipulálók, akik természetesen ugyanazt a hatást akarják kiváltani, de eközben azt a tudatot is el akarják érni, hogy az olvasott vélemény politikailag nem motivált.
Mindezt egy karácsonyi blogbejegyzés kapcsán írom, a szöveg itt olvasható: http://w.blog.hu/2007/12/24/szuletett_december_25_en. Szerzője a magyar újságírás híres-hírhedt alakja, Tóta W. Árpád. Ez a nem mindennapi tehetséggel rendelkező szerző épp a szentestét tartotta alkalmasnak, hogy finoman manipulálva belerúgjon a keresztényekbe.
Tóta majdnem minden írását nyomon követem. Sokszor szórakoztatóak írásai, poénjai, de legtöbbször bicskanyitogatóan sérteget. Célpontja legtöbbször a jobboldal, s még inkább a keresztény egyház, a vallásosság. Természetesen másba is szívesen belerúg (hogy a tárgyilagosság látszata meglegyen), de semmibe nem olyan élvezettel, mint a kereszténységbe, a keresztény egyházba, a jobboldalba, s általában a konzervativizmusba.
Tóta liberális, bár lehet, hogy ezt ő maga tagadná. Nem hisz semmilyen „magasabb rendű” emberi tevékenységben, racionális kapitalizmushívő, a felvilágosodás szellemi örököse.
Fent említett írásában a keresztény híveket sértegeti „nagy tapintattal”. Nem mondja ki nyíltan, mert manipulálni akar, hogy aki hisz Jézusban, az mind hülye, szellemileg visszamaradott, de ahogy ír, beszél, szóhasználatából egyértelműen kitűnik, hogy ez a véleménye. Csak néhány példa a bizonyításhoz: Jézus tanításait „ágálásnak” nevezi, a történetét „kedves decemberi mesének”, alakját egy sorba helyezi Luke Skywalker , Darth Vader, Nemo kapitány, Timur és csapata és Makk Marci közé, mintha ugyanannak a mítoszteremtő fantáziának lennének mind termékei. Eközben meg akar nyerni mint embert, behízelgő hangon szól arról, hogy ezekre a mítoszokra azért volt szükségünk, hogy példát mutathassunk gyerekeinknek, hogy ők jobbá váljanak, mint mi vagyunk, sőt odáig is elmegy a megudvarlásunkban, hogy a megváltást egyenesen a mi dolgunknak nevezi. Ez a felmagasztalás is azonban csak azt a – rejtett – célt szolgálja, hogy minél többnek, nagyobbnak látsszunk mi, emberek, mert annál inkább szembetűnő az isten/istenség kicsinysége, hiánya, nemléte.
Hogy miért kellett mindezt szenteste megjelentetni, arra is van magyarázat. Mert hát miközben a keresztényeket gyalázza, olyan véleményt fejt ki, ami sajnos sokak számára azonosulási lehetőséget nyújt: hányan vannak, akik épp így gondolkodnak hitről, vallásról, Jézusról!
A ma élő több, mint ötmilliárd ember közül kétezer év múlva senkire sem fognak emlékezni. Tótára sem, rám sem, s rátok sem, kedves olvasóim, de Nemó kapitányra és Makk Marcira sem, Darth Vaderre pedig már jómagam most sem emlékezem, azt sem tudom, pontosan kicsoda. De ha lesz még ember, Jézusra bizonyosan emlékezni fognak, sőt, azt hiszem az utóbbi előfeltétele az előbbinek.
Tótából a tárgyilagosság, még inkább a méltányosság szikrája is hiányzik. Január 2-től esténként indul egy propaganda-sorozat az M1-en, napjaink problémáiról. A műsorfolyam elkészítése több, mint 100 millióba került, forgatókönyvírója, na ki volt?Tóta W. Árpi.
Ezek után várhatjuk a hiteles, sokoldalú tájékoztatást.
Az utolsó 100 komment: