Érdekes és egyben aggasztó hír jelent meg a középiskolák által használt ún. ADAFOR –rendszerről. Ez a szoftver egy többfunkciós elektronikus modul. A gyakorlatban akkor találkozom vele, ha az Oktatási Hivatal valamilyen hivatalos közleményt bocsát ki, magát a rendszert nem látom, valószínűleg az iskolavezetők kezelik. Használata a középiskolákban kötelező, s mint most kiderült: kifejlesztője a magyarországi szcientológiai egyház első elnöke, Varga Kornél. Az Országos Köznevelési Tanács alelnöke, Szebedy Tas szerint a tanulók minden fontos adata szerepel az ADAFOR-bázisban, ezért tiltakozik, hogy az adatok illetéktelenek kezébe kerülnek, az oktatási jogok biztosa vizsgálatot ígér:
A szcientológia régóta jelen van a közoktatásban. Bizonyítékként elmesélek egy történetet.
1999 tavaszán az iskolám kapott egy ajánlatot, hogy továbbképzést szerveznének az osztályfőnököknek, jutányos áron, személyenként valami 15 ezer forintért, helybe jönnek, a téma pedig az, hogyan tanítsuk meg gyerekeinket tanulni. Mindenki kapva kapott az ajánlaton, hiszen azt beszámították a számunkra kötelező 120 pontos továbbképzési rendszerbe, nem kellett utazgatni, s ígéretük szerint egy hétvégén lezajlik az egész. Az egész kötelező továbbképzési rendszer úgy szar, ahogy van, nem vártunk tehát sokat, de amit kaptunk, az minden várakozásunkat alulmúlta.
Péntek délután megjelent előttünk (mintegy húszan voltunk) egy alig harmincas, kissé rosszul öltözött, nem túl megnyerő férfi és nő. Kiosztottak egy füzetecskét, hogy a tanfolyam végén ebből fogunk vizsgázni, ránéztem, s a borítón elsőként Hubbard nevét láttam meg. Vagy csak én ismertem, vagy másnak nem tűnt fel, de azonnal leesett a tantusz, s szóltam, hogy amennyiben csak nyomát is meglátom a szcientológiai egyház propagálásának, azonnal itt hagyom őket. Ezek után próbáltak nyugtatgatni, de a hangulat ettől kezdve bizalmatlanná vált. Az előadások és gyakorlatok ezt tovább fokozták, elképesztő, tömény ostobaságokat kellett hallgatnunk órákon át. A feszültség a vizsgán, pontosabban az én szombati vizsgámon robbant ki. A férfi előszedett a kukából (nem tréfálok!) egy műanyagpalackot, egy kidobott tollat, egy kupakot, s feladatul adta, hogy ezeket mozgatva „demózzam le” ( ez az ő szóhasználatukban azt jelentette, hogy demonstráljam), hogyan tanítom az osztályomat tanulni. Egy ideig vonakodva bár, de elkezdtem, a férfi azonban folyton megakasztott, kötekedett (nyilván nem felejtette el kezdeti közjátékot), míg végül elborult az agyam, ráborítottam az asztalt, s minősíthetetlen hangnemben elküldtem a jó édes anyjába. Soha ilyen nem fordult elő velem az életben, el lehet képzelni tehát, mennyire kiakadtam. Megijedtek, mi lesz most, míg végül a férfi belátta, hogy jobb, ha visszavonul, az eddigi szerepléseimet elfogadta vizsgának, a tanfolyamot sikeresnek minősítve berekesztették, kitöltettek velünk egy elégedettségi kérdőívet, s gyorsan elhúztak. Bennem még élt az előző eset miatti felháborodás, egy oldalon át részleteztem, miért volt az egész elfogadhatatlan, remélve, hogy majdcsak eljut egy illetékeshez, de választ nem kaptam.
Valamivel később hallottam, hogy betiltották a továbbképzésüket, legújabban pedig ismét engedélyezték: http://index.hu/politika/belfold/szciokm0615/.
Amint a tegnapi hírből látjuk, a legfelső szinteken is megvetették lábukat. Senkinek ne legyen kétsége, hogy miért.
