Nyolcadikos koromban egy ideig futballoztam egy falusi csapatban, máig emlékszem az edzőm egyik gyakran emlegetett mondására: csapatot úgy is lehet erősíteni, ha valakit kihagyunk, s inkább kevesebben játszunk.
Muszáj volt erre gondolnom, amikor a helyi sajtóban olvastam arról, hogy nyílt vita robbant ki a polgármester, Habis László és Szíki Károly között arról, mi a kórházvédők helyes lépése a Hospinvest ellen. Az ellentéteket az robbantotta ki, hogy Szíki, a kórházvédők önjelölt vezetője, le akarta zárni a Megyeházához vezető utakat, amit a polgármester ellenzett, mondván, a lépés inkább árt, semmint használ az ügynek: http://heol.hu/index.php?apps=cikk&cikk=179815.
Régóta érlelődik bennem, hogy Szíkiről elmondjam a véleményem, ez idáig is csak azért tartózkodtam, mert magam is inkább a kórházvédők álláspontját osztom, s nem akartam semmilyen módon megosztani őket. Mindez azonban már tárgytalan, hiszen az ellentétek nem palástolhatók tovább.
Szíki Károly eredetileg színész, még debreceni egyetemista koromból ismerem, ott volt pályakezdő, néhány év alatt nevet szerzett magának, a határon túli magyar irodalmat bemutató előadóestjei nagy tömegeket vonzottak, s ezzel kétségtelenül tett bizonyos szolgálatot a magyar irodalomnak. Magamutogató hajlama ekkor még nem tűnt fel, különben is: szinte természetes, hogy egy színész szerepelni akar. Aztán, mint ahogy én, ő is idekerült Egerbe, színészkedett, bábszínházat vezetett, s valószínűleg onnan származik talajvesztése, hogy az akkori szocialista városvezetés botrányos körülmények között leváltotta. Ettől kezdve minden alkalmat megragadott, hogy – színpad híján – kiélhesse szereplési vágyát, s ezzel együtt a maga módján „bosszút álljon” menesztéséért. Minden jobboldali rendezvényen megjelent, szervezkedett, megpróbálta a maga képére formálni azokat a szervezeteket is, amelyekhez korábban nem sok köze volt. Senki nem merte neki megmondani, hogy az a stílus, azok a módszerek, amelyeket alkalmaz, inkább taszítják az embereket, mintsem vonzzák.
Így volt ez a kórház ügyével is. Követhetetlen, hogy miként, de azt vettük észre: ő viszi a prímet a kórházvédők között, viszont módszerei, pl. az, hogy egy kismalacot engedett szabadon a kórházról döntő megyegyűlésen, egyszerre keltettek felháborodást és közröhejt: mindenki a malacról beszélt, nem pedig a közgyűlési döntés mikéntjéről. (Helyi szófordulattal: a kismalac elterelte a figyelmet a nagy disznóságról...)
Az én felháborodásomat azonban nem ez, hanem egy augusztus közepén tartott, általa (is) szervezett demonstráció váltotta ki. Nézzük meg ezt a képet! (Forrása a heol.hu.)
Ebben benne van mindaz, ami rá jellemző, s ami miatt sokan nem szívelik még a jobboldalon sem. Nem állítom, hogy a mellette lévő plakátokat ő készítette, de azt igenis, hogy ez a szellemiség (és butaság) jellemző rá. (Különben megtehette volna, hogy nem szónokol ilyen plakátok között.) Kezdjük azzal, hogy tisztességes ember nem kíván csákányt vágni senkibe, Gyurcsányba sem, s nem is szólít ilyenre senkit. Aki ezt teszi, az egyszerűen ostoba (ha jóindulatúan ítélem meg...) A végeredmény szempontjából mindegy. Szíki nem veszi észre azt, amit a polgármester helyesen lát: ilyen eszközökkel nemcsak nyerni nem lehet, de az ember (a kórházvédők) tisztessége is megkérdőjeleződik. Ugyanez a valóságvesztés jellemzi aktuális javaslatát, a Megyeháza körbezárást. A „vitéz úr” (merthogy az is: Vitéz Szíki Károly) nem ismeri a közvéleményt, nem látja, hogy legalább annyian helyeslik a HI egri megjelenését, mint ahányan ellenzik, s nemcsak baloldaliak! A meggyőzésükre általa választott eszközök éppen fordított eredményre vezetnek. Ha egy hétre megbénul a belváros közlekedése, a legtöbben imádkozni fognak, hogy jönne már a Hospinvest, s takarítaná el a kórházvédőket!
Megítélésem szerint a művész úr csak árt azoknak az ügyeknek, amelyeknek melléáll. Jobb lenne kirakni a csapatból.
