A kisbetűs magyar nemzet felülről nézve még csak-csak megvolna, a nagybetűs, a lap az, ami hiánycikk, de legalábbis nehezen kapható.

 

Van egy kollégám, akivel „lapközösségben” élek: ő fizet elő a Magyar Nemzetre, én a Heti Válaszra, egy nap csúszással hozza nekem a „friss” példányokat, én meg viszem a HV-t, ha végeztem vele. A legfrissebb híreket egyébként is nyomon követem az interneten, a hosszabb cikkeket meg elég másnap olvasni, illetve ha aktualitását vesztette, az már előző nap is unalmas volt. (Tudom, hogy bizonyos jobboldali-konzervatív körökben menő téma a Magyar Nemzet lesajnálása, ebbe most nem kívánok belemenni – én mindenesetre olvasom, a hétvégi, szombati számát pedig jónak tartom.)

 

Ez a cserekereskedelem tanítási idő alatt jól működik, ilyenkor és hétvégén viszont kénytelen vagyok megvenni a lapot. Megvenném, ha meg lehetne. Nagyon gyakori tapasztalatom, hogy mire újságoshoz vagy napilapokat is áruló bevásárló központhoz érek, a Magyar Nemzet már nem kapható. Van itt egyébként minden, Népszabadság, a soha el nem fogyó Népszava, de MN nincs.

 

Bevallom, hosszú ideig összeesküvést gyanítottam emögött, de mióta a Magyar Hírlap Széles-fordulatot vett, fel kellett adnom teóriámat: a Magyar Hírlap ugyanis mindig kapható, ha tehát összeesküvés lenne a háttérben, akkor az MN-nél gyakran radikálisabb hangvételű MH-t sem lehetne megtalálni a polcokon. Ráadásul minden üzletnek elemi érdeke, hogy eladjon, ha kell, újságot, lehetőleg minél többet, az elméletem tehát e ponton sem támasztható alá.

 

De akkor miért nem kapható már reggel kilenckor az MN? Keveset nyomtatnak? Rossz a terjesztés? Rosszul mérik fel az árusok az igényeket? Arra törekszenek, hogy csak annyit nyomtassanak, ami biztosan el is fogy, s ne legyen visszáru? Csak kérdezni tudok, a válaszokat nem ismerem. Valaki rendre, folyamatosan hibázik. Még csak azt sem tudom, ki vagy kik és hol. Az újságnál vagy az üzleteknél?

Így aztán marad a tény: ma sem tudtam megvenni az újságot.