Gondolom, sokan ismerik azt az anekdotát, hogyan fogadták az USA vezetői a második világháborúban nekik küldött magyar hadüzenetet. Ha a történet hitele ugyan nagyon is kétséges, az azonban kétségtelen, hogy az USA vezetői nem rettentek meg félelmükben, s a hadüzenetet nem vették egészen komolyan. Nemcsak azért, mert ismerték a magyar külpolitika kényszerpályáit, hanem nyilván azért sem, mert az egész hadüzenet inkább volt nevetséges, mint fenyegető. Valljuk be: kissé lenéztek bennünket.
Most aztán megfizettünk, megfizetünk.
Amerika fél. Tőlünk retteg.
„…meg kell gátolni, hogy "azoknak a problémáknak, amelyek a feltörekvő országokban, mint például Magyarországon vagy Ukrajnában jelentkeznek, legyen olyan nagy tovagyűrűző hatása, amely eléri a mi partjainkat"- mondja Obama elnök. Amit nem tudtunk egy hadüzenet árán sem elérni, hogy végre komolyan vegyenek bennünket, az most sikerült. Akkora bajt okoztunk, okozhatunk, ami még ezek szerint Amerikára is kihatással lehet. Ez igen! Sőt: Igen! Igen! Igen! Igen!
Még mondja valaki, hogy eredménytelen volt a szocliberális kormányzás, egy frászt!
Az eredmények más téren is látszanak. Ugyanis nemcsak Amerika fél. Mindenki húzódozik tőlünk, előlünk, kerülnek, mint a leprást. A miniszterelnök szinte számkivetetten egyedül áll a brüsszeli uniós csúcson, javaslatait félresöprik; szomszédjaink elhatárolódnak, kivetnek maguk közül, nincs mit szépíteni: félnek. Félnek, hogy magunkkal rántjuk őket is valahová, egy olyan állapotba, amelyről még nekünk sincs pontos képünk.
Valaha a magyarok nyilaitól rettegett Európa, ma az alamizsnát kérő kezünktől: szép utat jártunk be. Mielőtt valaki azt hinné, hogy én mindennek örülök, azzal közlöm: téved.
Nem örülök. Szégyenkezem. Szégyellem, hogy ilyen országot kell gyermekeimre hagynom. Ebben megvan a magam felelőssége is. Mindannyiunké.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a felelősségi szintek összemoshatók. A fő felelősség a kormányé. El kellene tűnniük mihamarabb. Nem igaz, hogy egy kormányváltás semmit nem oldana meg, ez azok kifogása, akik szeretnének még a hatalomban maradni. Gyurcsányék puszta eltakarodása hatalmas energiákat szabadítana fel az ország többségében: a válság megoldásában való bizakodás már önmagában fél győzelem.
Ha igazán az ország érdekeit tartanák szem előtt, a megaláztatások láttán távozniuk kellene.