Újabb jelenettel bővült a kis magyar közélet abszurditásokat eddig sem nélkülöző forgatókönyve.
Marika besértődött: leginkább ezen a romlott nyelven lehetne megfogalmazni mindazt , ami a Fővárosi Közgyűlésben történt, a romlott viszonyokhoz nagyon is illő ez a nyelvhasználat. Marika letette az esküt, megnyomta az igen gombot, aztán – ha hű akar lenni nyilatkozatához - még ma lemond. Képviselő volt, egészen két órán keresztül.
Kivágóné Marikáról van szó természetesen, aki zokon vette, hogy aljas emberek anyaként, feleségként rágalmazzák, mivelhogy kiderült róla: a pártállami kémelhárításban dolgozott, hivatásos tisztként.
Marika szerint persze nincs ebben semmi kivetnivaló, nem a múltja miatt mond le most sem, mert az rendjén van. Hanem itt vannak ezek a rágalmazók, akik nem értékelik nagyszerű múltbeli munkáját, ami mégiscsak tűrhetetlen! Az ő szempontjából valószínűleg igaza is van: ha jó volt a D-209 az egyik oldalnak, a másiknak pedig pl. Pozsgay, akkor mi baj van vele? Semmi, ugye?
Marika ügye engem nem is ebből a szempontból érdekel igazán. Van azonban egy tágabb vetülete a problémának, ami viszont nagyon is izgat. Szeretném tudni, látott-e már valaki olyan személyt, aki a Kádár-rendszer prominensei közé tartozott: politikust, KISZ, szakszervezeti vezetőt, hivatásos vagy magánszorgalmú elhárítót, olyat, aki most nyomorog? Munkanélküli segélyért ácsingózik, órákon át várakozik a munkaügyi irodákban, vagy csak olyat, aki nem tartozik ma is a napos oldalon lévők közé? Azért kérdezem ezt, mert én még nem láttam. Bárhová nézek, mindig ugyanazokat az arcokat látom, akiket már 25 éve is láthattam volna, de ami még fájóbb: nagyrészt ugyanazok az arcok vannak árnyékban is. Szeretnék egyszer belehelyezkedni egy magát baloldalinak tartó átlagember tudatába, aki most éppen a megélhetéséért küzd: nem ereszt el olyankor egy cifra káromkodást, amikor látja ezt a sok-sok Kivágónét? Nem veszi észre, hogy ő akkor is a napi megélhetéséért küzdött, Marikáék pedig a felszínen lubickoltak tegnap is, ma is. Most ráadásul meg is vannak sértve, durcásan képünkbe vágják: tudod, mikor foglak én titeket szolgálni!
Egyszer tényleg számot kellene már vetni, mindkét oldalon, hogyan is állunk a kommunizmussal?
