Tegnap lezajlott az országos kompetenciamérés. Két gyermekem révén is érdekelt voltam, az egyik a 4. a másik a 10. évfolyam számára készített feladatlapokat írta. A nagyobbik úgy értékelte, hogy nehéz volt, leginkább azért, mert négy óra alatt olyan sok feladatot kellett volna megcsinálniuk, hogy jó néhányuknak eleve lement a kedve, érzékelve, hogy ezt nem lehet befejezni. Tanárként és szülőként is igazat adok neki, nézzük meg a füzetet itt, s gondolkodjunk el, hogy elvárható-e egy 16 éves gyerektől, hogy mindezt folyamatos, négy órai koncentrációval megoldja?
Nem így a kicsi, a negyedikes. Ő bezzeg vidáman jött haza, s amikor megkérdeztem tőle: na, milyen volt a kompetenciamérés (a szót már ismeri, mert hetek óta hallja az iskolában, de a jelentését nem), azt felelte, hogy nagyon könnyű, mert ugyanazt írták meg, amit előtte gyakoroltak.
Hogy lehet ez? –kérdeztem magamban. Aztán utánanéztem. Fél füllel hallottam talán előtte való nap reggelén a rádióban, hogy valaki nyilatkozott, hogy igen, ugyanazt fogják írni a negyedikesek, mint tavaly, s ami az interneten is fellelhető. A nyilatkozatot megtaláltam, az illetékes azt mondta: „Idén is ugyanazt a tesztet írják meg, mint tavaly. Ha egy iskola mégis azt csinálja, hogy mondjuk kvázi betaníttatja az egyébként húszféle különböző tesztre a válaszokat, azzal semmilyen eredményt nem ér el, hiszen csak magát csapja be. Tehát akkor nyilván nem fogja tudni a gyerekek képességének fejlettségét kimutatni. (…) nem lehet mind a húsz tesztre minden választ megtanulni.”
Igaz, egy negyedikes gyerek nem képes még megjegyezni a húsz teszt összes válaszát. De azért egészen sokra képes: ha végiggyakorolják vele a teszteket, egész sok dologra fog emlékezni. Talán azokra a szavakra is, amelyeket a feladatlapokban találtam: annak készítői elvárnák, hogy egy tízéves legalább olyan szinten ismerje ezeket, hogy ki tudja zárni a felsorolt jelentések köréből: depresszió, kamat, liberális, deviza, expozé, szabadalom. Ezek mind megtalálhatók a tesztekben, igaz, nem egyszerre, nem egyben.
Az illetékesnek formálisan abban is igaza van, hogy az iskola magát csapja be, ha ezeket gyakoroltatja. Erős azonban a gyanúm, hogy csaknem minden iskola így tesz. Ha egyszer fent vannak az interneten a feladatsorok, ki az a tanár, aki nem néz bele, s nem mutat meg egyet-kettőt … húszat a tanítványainak? Főleg ha az iskolavezetés esetleg ez alapján alkot véleményt a tanárról? (Harmadikos lányom kérdezte a negyedikestől, hogy ezt a felmérést beszámítják az év végi jegybe? Nem - mondta Anna -, de a tanár néni értékelésébe igen… Hogy miket tud ez a gyerek…)
Ez a negyedikes kompetenciamérés szerintem így semmit nem mond. Csupán arra lenne jó, hogy jövő tavasszal – mire az eredmények nyilvánosságra kerülnek – Hiller miniszter úr elmondhassa, hogy beérett a kormány oktatási reformja, hisz a negyedikesek, akik elsőtől kezdve hallották naponta a kompetencia szót, milyen szép eredményt értek el, s hogy fejlődünk, de akkorát…
De még erre sem lesz alkalmas. Jövő tavaszra ugyanis a minisztert már nem így fogják hívni. Nem baj. Majd elmondja ugyanezt ellenzékből.