Ha lenne kedvem humorizálni, azt mondhatnám, új társasjáték bontakozott ki a romák elleni sorozatgyilkosságok kapcsán. Ki lehet a gyilkos? – teszik fel sokan a kérdést. S mivel nálunk majdnem mindenki majdnem mindenhez ért, sokan hivatottnak érzik magukat a válaszra is.
A papírral rendelkező elhivatottak közül megszólalt Fülöp Gyula szociológus is, aki új elemmel bővítette a találgatósdit: véleménye szerint egy család lehet a sorozatgyilkos.
Fülöp úr valószínűleg ezerszer jobban ért nálam a bűn természetrajzához, azt írják róla, hogy ő fektette le a hazai bűnügyi profilalkotás alapjait. Ennek ellenére azt hiszem, hibát követett el mostani megszólalásával.
Már a véleményében is sok a bizonytalan tényező.
Azt mondja: a tettesek közt szoros lehet a kapcsolat. A lehet viszont mindig azt is jelenti: szoros vagy nem. Szerinte a bosszúvágy és az elkeseredettség hajtja őket. Ez a szerinte meg azt jelenti, hogy egyáltalán nem biztos. A főnök feltehetően az apa. (Feltehetően: vagy az anya. Vagy bárki egyéb.) Az apa vagy tehetős, vagy nem. Valószínűleg katonaviselt ember. Vagy nem. Feleségéről el tudja képzelni, hogy előzetes környezettanulmányt végez. Vagy nem végez.
Na most: minek a nyilvánosság elé állni ilyen bizonytalanságokkal teli koncepcióval? Mit segít elő? Szerintem semmit. De az a veszélye meglehet, hogy ezentúl a vadászokra vadászó romák, a terepjárókat önkényesen igazoltatók kiterjesztik önbíráskodásukat a családokra is. Mostantól féljen minden család, amely keresztülhajt egy cigányok lakta településen? Féljen minden kérdezőbiztos, szociális gondozó, környezettanulmányt végző szakember: gyámügyis, védőnő stb., aki a cigánysorra megy? Mert a romák eddigi reakcióiból ez is következhet.
Fülöp úr jobban tette volna, ha hipotézisét kizárólag a rendőri vezetéssel osztja meg, a nyilvánosság előtt viszont hallgat feltételezéseiről, s nem száll be a társasjátékba. Mert így csak a félelmet növeli, a feszültséget, ami legalábbis nekem mint családfőnek nem áll érdekemben. Remélem: neki sem.
