„Egyre több sajtóhír szól arról, hogy alkoholizáló, drogfogyasztó, pedofil, gyermekeivel szerelmi viszonyt létesítő, gyermeket verő (hajhúzó), gyermekeket molesztáló, munkahelyi számítógépen szexfilmet néző, magánéletében sztriptíz táncos „szülő” veszélyezteti a gyermekeinket otthon, a családi házban.
A tanár kötelessége megvédeni a gyermeket a szülői túlkapásokkal (testi, lelki erőszak) szemben. De a tanárok félnek. Félnek, hogy a szülő megbosszulja, ha véleményt mernek nyilvánítani munkájáról, magatartásáról.”
Akár teljesen át lehetne írni ilyen szellemben azt a közleményt, amit a Magyar Szülők Országos Egyesülete adott ki, melynek egyik fontos eleme, hogy a szervezet alkalmassági vizsgára küldenék a pedagógusokat. Önmagában ezzel még egyet is lehetne érteni, bár aligha hiszem, hogy a nyilvánvalóan őrültek kivételével komoly szűrőt jelente az efféle vizsgálat. A közlemény hivatkozik orvosokra, ügyvédekre: ki nem találkozott még a pályájukra alkalmatlan doktorokkal?
A közlemény hangneme azonban teljességgel elfogadhatatlan, lényeges tartalmi elemei, javaslatai is sértőek: „Be kell vezetni a pedagógusok egészségügyi, mentálhigiénés állapotának vizsgálatát. A pszichológiai vizsgálat tárgya lehet többek között: az érzelmi negativitás, depressziós tünetek, pszichés distressz mérése, a kiégés (burnout) jelenségének vizsgálata. Be kell vezetni a pedagógus kompetenciamérést, amelynek célja a pedagógusok szakmai felkészültségének vizsgálata” – ilyesmikkel kívánják megvédeni gyermekeiket a tisztelt szülők. A szöveg hangneme lekezelő, azt a véleményt sugallja, mintha itt a tanárok többsége gyermekmolesztáló, pedofil, szakmailag alkalmatlan, kiégett, depressziós stb. lenne.
Megkíséreltem visszalőni a labdát: a közleményt bevezetőjében kicseréltem a pedagógus kifejezést a szülő szóra: teljes egészében megállja a szöveg a helyét. Sőt, megkérdezhetném: az alkoholizálók, drogfogyasztók, pedofilok, gyermeket verők, munkahelyi számítógépen szexfilmet nézegetők stb. között a pedagógusok vagy a szülők vannak-e többségben? Javasolhatnám, hogy gyereknemzés előtt a leendő szülőket is el kellene küldeni pályaalkalmassági vizsgálatra, az érzelmi negativitás, depressziós tünetek, pszichés distressz mérésére, a kiégés (burnout) jelenségének vizsgálatára, vagyis mindarra, amit ők szeretnének bevezetni.
Megkérdezhetném, javasolhatnám – de minek? Előbbre vinne ez valamit? Előbbre visz a szülők közleménye bármit is? Ezt a közleményt olvasva lélekszakadva menekül a pályáról, aki oda nem alkalmas? Ugyan, dehogy. Legfeljebb elmormol egy káromkodást. Négygyermekes magyar szülőként ezt teszem én is…