Az általam nagyra becsült Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke érdekesnek tűnő előadást tartott a hírek szerint Szombathelyen. Beszélt az elviselhetetlen és szinte visszafizethetetlen adósságainkról, a gazdasági növekedés szükségességéről stb.
A híradások kiemelt figyelemmel adták vissza beszédének azt a részét, amelyben érinti az oktatást is: „Magyarországon még mindig nem került sor a nagy rendszerek igazi reformjára. Miközben átalakult a gazdaság, megszülettek azok a jogszabályok, amelyek a reálgazdaság működéséhez kapcsolódnak, nem történtek meg a szükséges lépések az oktatás, az egészségügy és a szociális ellátások rendszerének átalakítása területén. Felidézte: a politikusok azt jelezték, hogy majd a gazdasági teljesítmény növekedésének bázisán fognak megszületni azok a feltételek, amelyek a nagy rendszereknek az átalakításához kellenek. Csakhogy - mutatott rá - 1995 kivételével eddig egyetlen évben sem tudott még a privatizáció sem annyi állami bevételt hozni, amennyiből bármiféle strukturális reformot végre lehetett volna hajtani.”
És itt kezdődnek az én problémáim. Más közgazdászoktól is szinte naponta hallani a kifejezést: strukturális reform, az oktatás és egészségügy, a nagy ellátó rendszerek átalakításának szükségessége. Ilyenkor mindig eldobom az agyam a hányaveti kifejezés miatt, mert soha senkitől nem hallottam még részleteiben, hogy mit is jelentene ez. Nem úgy nagy általánosságban, hanem konkrétan: hogyan lehetne átalakítani „strukturálisan” az oktatást?
Az elnök úr a gazdaságot hozza fel példának, hogy ott már megszülettek a szükséges lépések. Ha ezt értelmezzük, ezzel főként arra utalhatott, hogy létrejöttek azok a jogszabályi keretek, melyek biztosították az egykori szocialista tervgazdaság magángazdasággá alakulását, s nemcsak biztosították mindezt, hanem maga a folyamat is végbement. Lehet-e a példát úgy értelmezni, hogy az oktatásban is szükséges lenne valamiféle magánosításra? Vagy másra utal a strukturális reform kifejezés? Másfajta szerkezetű iskolarendszerre? A kisiskolák további bezárására, nagy, városi tömegintézmények létrehozására?
A kifejtetlenség miatt mindig arra gondolok: azért nem konkretizálják közgazdászaink bővebben a kifejezés tartalmát, mert nem merik. Mert talán azt jelenti, hogy további forráskivonásra lenne szükség szerintük? (Ezt az elnök úr elveti.) A hozzáférés szűkítésére? Bizonyos alapjuttatások megmaradnának ingyenesek, a többiért (pl. szakkörök, fakultációk, egyebek) pedig fizetni kellene? Újabb óraszámemelést jelentene a reform, további elbocsátásokat? És mit még, mondja már meg valaki?!