K.P.-t időnként, mint egy kezelhetetlen migrén,, elkapja az antifasiszta roham, s ilyenkor fájdalmát csillapítandó életét nem kímélve szükségesnek látja, hogy kiálljon az ordas eszmék ellen. Ez akár tiszteletre méltó is lehetne, ha nem ismernénk nevezett személy szelektív érzékelését. Az elmúlt hét (hetek?, hónapok?...) nagy nyilvánosságot kapott bűnügyei közt túlsúlyban voltak a fiatalkorú cigányok által elkövetett esetek. A Gárda persze nem véd meg senkit, nem is tehetné, nem is akarja ezt - talán. De tegnap tüntettek az „erőszak” ellen, ami önmagába szintén tiszteletre méltó, ha nem tudnánk, hogy ezzel semmi nem oldódik meg, viszont állandó bizonyíték arra, hogy itt félni kell a cigányoknak, zsidóknak stb, általában mindenkinek, akiket nálunk félteni illik.
A tüntetésen K.P. is megjelent, egyedül. Szerette volna, ha megverik. No nem annyira, mint szegény Szögi tanár urat vagy Ózdon a patikust (kik is voltak az elkövetők?), de legalább egy sallerban reménykedett, ami jól mutatott volna a tv-felvételeken, fényképeken. Ebből olyan tőkét lehetett volna szerezni, amelyből évekig megélhetne. Újságcikkek a nyugati független lapokban a tomboló fasizmusról, nagy antifasiszta tüntetések itthon, Gárda betiltása, orbánviktorozás, elhatárolódás, már ahogy ez kis hazánkban lenni szokott.
Péter, a kőszikla pedig új könyvvel gyarapíthatta volna a magyar irodalom fényes lapjait, amit a közelgő MSZP pártkonferencián garantáltan ingyen osztogattak volna a küldötteknek, majd az egészet betetőzte volna egy Pulitzer-díj, március 15-én pedig minimum egy nagy vallagrend.
De Péterünket kimenekítették a rendőrök, nagy bánatára.
Hibázott a Gárda is. Helyükben mikrofont adtam volna kezébe, meleg szeretettel üdvözöltem volna, s ünnepélyesen felszólítottam volna, hogy olvassa már fel az utóbbi időben magyarok által megvert, kirabolt, megkéselt cigányok stb. listáját.
Nincs azonban veszve minden. Lesz még Gárda-tüntetés, Péter reménykedhet, hogy majdcsak kap egy maflást, ami kifizetődik.Kp.