2007. február 17-én, ma délután kikiáltották Koszovó függetlenségét. www.index.hu/politika/kulfold/ksv9714/

Az esemény jelentős tanulságokat hordoz számunkra is. Nem csak arra a kényes helyzetre kell itt gondolni, amelyet a magyar külpolitika láthatóan nehezen tud kezelni, ráadásul el kell ismernem, hogy nem vagyunk könnyű helyzetben: a határon túli magyar közösségek többszörösen is érintve vannak. A vajdaságiakat fenyegetheti a Koszovóból kivándorló szerbek betelepülése, a tartomány függetlenné válása viszont a népek önrendelkezési jogát állítja helyre, ami hatással lehet bizonyos magyar autonómia-törekvésekre is.

De számomra nem itt van a lényeg.

Koszovó a „szerb nemzet bölcsője”, itt zajlott a szerb történelem meghatározó ütközete 1389-ben, amely szerb vereséggel végződött. Ez ugyan még nem jelentette a szerb állami önállóság teljes megszűntét, viszont vazallus állammá süllyedt, majd a 15. században a Török Birodalom része lett.

A török hódítás alakította át teljesen a tartomány vallási és etnikai térképét: mára a lakosság többsége, mintegy 90%-a iszlámhívő albán. A kölcsönös leszámolásokkal, népirtásokkal most nem érdemes foglalkozni: mindkét félnek van bőven takargatnivalója.

Számomra az esemény egy dolog miatt fontos. Megerősíti azt a véleményemet, hogy hosszabb távon, stratégiai léptékekben az igazán fontos dolgok az ágyban dőlnek el.

S ezt kellene végiggondolnia az összes európai politikusnak.