Lassan célegyenesbe fordul a népszavazási kampány. Ahogy telnek a napok, egyre inkább „gyémánttá tömörül a gyanúm”, hogy a köztársasági elnök sok egyéb, nyilvánosságra hozott megfontolása mellett azért is döntött a mielőbbi dátum mellett, mert ismeri a kormányoldal fékeveszett gátlástalanságát. Tudta, hogy óriási pénzeket mozgatnak meg a kampányra, amellyel a népszavazást kezdeményezők nem vehetik fel a versenyt, tehát minél szűkebbre szabja az időt, annál rövidebb ideig tart ez a hátrányos helyzet.
Ahhoz képest, hogy az egyik kormányoldali kommunikációs irány szerint nincs igazán tétje a szavazásnak, elég sok fronton szórják rá a pénzt. „Tájékoztató kiadványok” sora, óriáshirdetések, összemosódó kormány-és pártkampány stb. Emellett jól működő kapcsolatrendszerük révén a propaganda más csatornáit is üzemeltetik.
Mindezt annak kapcsán írom le, hogy a hétvégi Szuperinfó-ban megjelent egy rövidke beszámoló „Dobrev Klára Nem-mel szavaz” címen a felelős kiadó -hg- aláírásával.
Szeretem én, ha a feleség kiáll a végsőkig a férj mellett és fordítva, nem vagyok híve a Baló-féle elhatárolódásnak. Nyilván Lévai Anikó sem kezdene kampányba a „nem”-ek mellett.
Klára asszony részéről nem ártana azonban némi visszahúzódás, egy kis csönd.
Miért is?
Családja miatt. Önmagában nem a felmenők jelentik a problémát: egy gyerek nem tehet a szülei, nagyszülei lépéseiről, pláne nem felelős miattuk. Én ugyan nehezen hiszem, hogy ilyen családi múlttal hirtelen a demokrácia őszinte híve lehet valaki, de ez legyen az én bajom. Az már viszont kifejezetten hiteltelen, hogy ugyan megtagadjuk a múltban a szüleink által elkövetetteket, de mégis abban a villában lakunk párunkkal, amihez épp e bűnök által jutottunk. A volt kommunista nómenklatúra tipikus viselkedése ez. Kijelentik, hogy semmi közük az 1990 előtti világhoz, amit ők működtettek, ám annak előnyeit máig élvezik anyagiakban éppúgy, mint a kiterjedt kapcsolatrendszerükben. Nem jogosan teszem fel a kérdést: hogy ilyen emberek országot vezethetnek 2008-ban? Volt itt rendszerváltás?
A cikk szerint Klára asszony a következőket mondta: „...a népszavazás fölösleges felhajtás, és ráadásul az adófizetők pénzének rossz felhasználása: március 9-e után nem következik más, mint március 10-e, a kormány végigviszi reform programját.” A szellemi önállóság mondatai ezek. Ja, hogy valahonnan ismerősek? Valószínűleg az MSZP kampánystratégái nyúlták le Klára asszonytól, másra gondolni sem tudok.
Kláránk jó édesanyja bankár (is volt). Nemcsak megbízható elvtársnő tehát, valószínűleg tud számolni is. Ugyan számoltatná már össze vele, mennyit költöttek erre a fölösleges felhajtásra? Napi 53, 56, 68 vagy 80 milliót?
S ha ilyen számokhoz ér, nem remeg meg a keze? Nem veszi magára az ítéletet,
hogy „Csődöt mondott / aljasságotok szám(talan) tana”? - Petri György ; zárójelek tőlem.
