"Meggyőződésem, hogy minden demokratikus erőnek egyöntetűen ki kell állnia a demokrácia, a polgárok szabadsága és biztonsága védelmében. A tétlenség és a hallgatás ebben a helyzetben mindennél beszédesebb és veszélyesebb" – ezek az örökbecsű mondatok jutottak eszébe Gyurcsány Ferencnek a mai napon.
Mi a jó ég - kérdeztem magamban -, csak nem a sajnálatos októberi események revíziója indult meg? Szocialista-kommunista körökben ugyanis jócskán vannak történelmi példák, hogy a bűnt azok hánytorgatják fel, akik legsűrűbben elkövették, de hirtelen megvilágosodnak, megtérnek, s azt kezdik hirdetni, amit addig üldöztek.
Megsértette a demokráciát, a polgárok szabadságát és biztonságát 2006 októberében a hatalom? A rendszerváltás óta a legnagyobb mértékben. Helytálló tehát a felhívás a tiltakozásra? Igen, noha furcsa, hogy éppen attól ered, aki a fő jogsértő volt ezekben az ügyekben.
Természetesen ezek gyurcsányi mondatok nem utólagos tiltakozásra invitálnak, hanem a pénteki nagy antifaszista tüntetésre. Merthogy a demokrácia nagy bajnoka ő, s nem tűrheti, hogy országában bárki biztonságát veszély fenyegesse.
Ez az egész heti flashmob és antiflashmob vihar a biliben. A magam részéről mindkettőre köpök. Igaz, az egyikre a debilsége miatt, a másikra pedig a képmutató magatartásuk miatt.
Tomcatet nem szívelem, akciói feltűnési viszketegségről tanúskodnak, átgondolatlanok, társasága gyakran több mint gyanús. A megélhetési antifaszistákat pedig rühellem.
„Már egy hete” róluk szól a sajtó, az Index naponta hozza a friss híreket, blogbejegyzéseket, s ha valaki idegen idetévedne, azt hihetné, kis hazánkban az a legfőbb probléma, hogy lehet-e jegyet venni valamilyen ostoba „zenekar” koncertjére vagy sem.
Miután egy kör ebből a kardinális kérdésből már lefutott, mindkét szereplő megérezte, hogy ebből most olyan legitimációt lehet szerezni, amellyel el lehet feledtetni az egyik ostobaságát, illetve a másik tartuffe-i magatartását. Pilinszky szavával élve: „fedőbűnt” követnek el, hogy eltakarják az igazit. Azon csodálkozom, hogy olyan egyébként értelmes vitahelyek, mint a reakcio.hu vagy a konzervatorium.blog.hu beszáll ebbe a játékba.
Világosan látható, hogy egymás létét igazolják csupán, kölcsönösen biztosítják egymás legitimációját. Azzal meg, hogy az egyik oldalra beszállnak a kurucok, a mindenki által kiröhögött Világszövetség stb., a másikba pedig Gyurcsány és bandája, romapolitikusokkal súlyosbítva (igaz is, melyik napra terveznek biztonságunkért aggódók tüntetést Nyírkátára?), nos, ezzel nem a tét növekszik, hanem hosszabb távra biztosítva van megjelenésük a sajtóban.
Etetnek bennünket, mi meg falunk. Addig sem kérdezünk.