Tegnap láttam egy felvételt Gyurcsány Ferenc április 4-i sajtótájékoztatójáról, ahol cégének kedvezményes áramvásárlását egy fürdőnadrág leárazáshoz hasonlította.
Nem tudom, más milyen gyakran kényszerül ezt a gatyafélét venni, én az utóbbi 5 évben már a harmadikat koptatom. Életem ugyan nem a fitness-wellness-Lochness háromszögben zajlik, de van uszodabérletünk, szívesen járok a strandra, s évente néhány hetet a Balatonnál is eltöltök, szóval: szeretem a vizet (az említett formákban!) Mindemellett akárhogy is sérti a hiúságomat, töredelmesen be kell vallanom: némi testsúly-gyarapodásra is szert tettem ( bár a nők még „nem vihognak a hátam megett”- legalábbis hangosan). Elég az hozzá: fogyasztom a fürdőgatyákat.
Mondhatnám: nagyfogyasztó, már-már zsinórfogyasztó vagyok. Megvárom a nyári leárazást, s az idén is újat veszek.
Előtte azonban mondjuk a munkaközösségem egy tagjával megkerestetem a Miniszterelnöki Hivatalt: ugyan lobbizná már ki náluk, hogy egy kicsit kevesebbet fizessek! Én azt sem bánom, ha velem együtt még néhányan olcsóbban jutnak eme „fehérneműhöz”, olyan ez ugyanis, mint a viccbeli gruppenszex: az a lényeg, hogy te se maradj ki belőle (de azért túl sokan se legyetek).
Legjobb az lenne, ha olyan leárazást rendeznének, amiről csak én tudok – esetleg még néhány kiválasztott-, meghirdetnének öt gatyát egy negyedórára, majd ha elfogy, kijelentenék a boltosok, hogy volt akció, de ti, béna későn ébredők, már megint lemaradtatok, ráadásul nem vagytok zsinórfogyasztók.
Tisztességes ez? Mi az hogy! Nagyon is!
Kértem én, hogy olcsóbban jussak a gatyához? („Nekem a kérés nagy szégyen!) Lobbiztam én? Tehetek én arról, hogy puszta nevemre tárul a szezám (ez ám nagy üzlet, hazám)? Lehetnék így miniszterelnök?
Amint a példa mutatja, igen. Sőt magam hirdetnék akciót a tisztességes versenyért, a kifehérített gazdaságért, s a fütyülőmmel figyelmeztetnék mindenkit a szabályok betartására.
Mert a fair play, az fair play.
