Elnök Úr!
A Nagy Imre temetésén mondott beszéde óta tisztelem Önt, az utóbbi 20 év legjelentősebb magyar politikusának tartom, kormányzásának négy évét pedig a rendszerváltás utáni időszak legjobb korszakának. Az 1990-es választást leszámítva a Fideszre szavaztam minden alkalommal, s bármi történik, soha nem leszek balliberális, így neveltek: mindezek alapján úgy érzem, jogom van szóvá tenni, ha hibázik. Márpedig Ön most hibázott.
Természetesen a Kéri-féle „szűkkörű” értelmiségi találkozóról van szó. A „kiszivárgott” információk nagyobb részéről senki nem cáfolta, hogy nem hangzottak el, legfeljebb egyes részeket finomított Ön is és a Fidesz szóvivője is, tehát nagyjából ténylegesen elhangzottaknak tekinthetők.
Mi ezzel a baj? Először is a módszer. Abból indulok ki, hogy Ön, mivel profi politikus, nem „idióta”, tisztában volt vele, hogy a beszélgetésen elhangzottak nem maradnak titokban. Közvetetten tehát akarta is a beszélgetés napvilágra kerülését. Mondjuk úgy: tesztelt. Ez az én számomra bolsevik módszer, tőlük ismerős, a kádári világból, amikor pl. elhíresztelték, hogy valamely termék ára mennyivel fog emelkedni, majd miután „csak” felével emelkedett, mindenki fellélegzett. Ha a „sokaknak sok minden fog fájni” végül „keveseknek sok minden fog fájni” vagy „sokaknak kevéssé fog fájni” lesz, akkor mi is „megkönnyebbülünk”:dejó! Mindezzel persze éppen az a hitelesség rombolódik le, amelynek hiányáért jogosan kárhoztatjuk az éppen regnáló kormányt. És ez óriási hiba.
Elnök Úr!
Önnek nyilvánvalóan konkrét elképzelései is vannak a megteendő lépésekről. Ezeket nem szűk körben, hanem a nyilvánosság előtt kellene ismertetnie, még ha azok fájdalmasak is. Különben népszerűsége a pártjáéval együtt pillanatok alatt el fog veszni hatalomra jutásuk után. (Mellékesen jegyzem meg, hogy szerintem ezekről a lépésekről illendőbb volna először az Ön híveit tájékoztatni, nem pedig általánosságokban kérni a kitartást, türelmet stb., mert azt azért senki nem gondolja, hogy Kéri László és köre többségében Önnel rokonszenvezne.)
A konkrét terveket illetően semmi kifogásom nincs. Baj van viszont a túlzott magabiztossággal, a szerénység hiányával. Mi tudjuk, hogy Ön az ún. jobboldal vezetője: minél kevésbé mondja ezt, annál inkább tudjuk. De akár még jogosnak mondható önteltsége is bántó lehet más, szintén tehetséges vezetőtársainak, meg aztán nem árt néha ránézni a népszerűségi listákra is…
Végezetül a Magyar Gárdáról. Ön egy hasonlatban fejtette ki, hogy úgy kell velük bánni, mint ahogy Horthy elbánt a nyilasokkal. Történelemszakosként cáfolnom kell Önt: nem bánt el velük: ezt mutatta a hatalomátvételük. De a hasonlat más okból is szerencsétlen. Önnek szíve joga saját magát Horthyhoz hasonlítani e téren – nekem persze ízlésem ellen való ez is-, ámde nincs jogalapja „lenyilasozni” még egy hasonlat keretében sem a Magyar Gárdát. Nem mintha rokonszenveznék velük, ezt blogomban többször is kifejtettem. De hogy „nyilasok” lennének? Ezt Ön sem gondolhatja komolyan. A „két pofon” kép pedig már csak azért sem jó, mert Ön nem adhat még képletesen sem két pofont senkinek, semmilyen szervezetnek. Nem is fog adni. A Gárda az állam működési hibáinak tünete. A kiváltó okokat nem fogja megoldani két pofon. Erre Ön is célzott.
Én sem kívánok még képletesen sem Önnek pofont adni. Annál sokkal jobban tisztelem. Vegye ezt egy baracknak a feje búbjára, de tudja azt is: egy „kokit” azért megérdemelne.
