A sajtóban, de az élet bármely területén is a nagy hazugságok kevésbé veszélyesek, mint a látszólag kicsiny, de annál aljasabb manipulációk, mert míg az előbbiek könnyen fölismerhetők, az utóbbiak beépülhetnek tudatunkba, s észrevehetetlenül hatnak.
Mindez a Heves Megyei Hírlap mai címlapját olvasva ötlött fel bennem. Kiemelt helyen tudósítanak a HospInvest és a vele szemben fellépő dolgozók hónapok óta tartó küzdelmének újabb állomásáról. ( Csak emlékeztetőül: egy Fidesz-színekben megválasztott, de időközben „megvilágosodott” képviselő segítségével a megyei önkormányzat szocialista többségű lett Sós Tamás vezérlete alatt, s a HospInvest-nek adták át a megyei kórház működtetési jogát. A kórházi dolgozók többsége, mintegy 800 fő nem kíván a HospInvest „alatt” dolgozni – az okok most nem érdekesek.)
Az inkriminált cikk egy csúsztatást és egy aljas manipulációt tartalmaz. A múlt héten kiderült, hogy a dolgozókkal nem is a HospInvest szerződne, hanem egy frissen gründolt ismeretlen kft., s ez ellen az orvosok, nővérek tiltakoztak, nem írták alá a szerződéseket, de mindhiába. Ámde Sós Tamás levelét megírta, „előzött”, amint olvashatjuk, sőt még béremelést is kért a dolgozóknak. Nos, ez az „előzés” csúsztatás, mert Sós Tamás akkor „előzött” volna, ha még a dolgozók tiltakozása előtt megakadályozza egy harmadik fél, a kft. közbeiktatását. Ezt azonban nem tette. Ezek után hiába fényezi a Hírlap a megye szocialista potentátját: Sós Tamás nem előzött, hanem látva a HospInvest kudarcát most úgy akarja magát feltüntetni, mint aki megérti a „dolgozó nép” szavát, s kész a kompromisszumra. Hát nem. Sós Tamás ugyanis ha valóban a dolgozók akaratát képviselné, eleve nem privatizált volna velük szemben, akaratuk ellenére.
Ám az egyébként névtelen újságíró nem itt követi el a legnagyobb hibát, hanem a cikk lezárásában. S ez már nem is hiba, nem is csúsztatás, hanem a legaljasabb manipuláció, amiért tisztességes újságtól azonnal elbocsátanák. A beszámolóhoz egyáltalán nem tartozó módon ugyanis odabiggyeszt egy megjegyzést arról, hogy a 800 dolgozó képviseletét „az a Gaudi Nagy Tamás biztosítja, aki (…) többek között szélsőjobboldali csoportok, (így, vesszővel!) és Budaházy György képviseletét is elvállalta.”
Na ez az a mondat, amiért az újságtól való eltávolítás sem lehetne méltó elégtétel. A Hírlap/ az újságíró egyrészt gyáva: nem merik kimondani nyíltan, hogy a volt megyei KISZ-király, Sós Tamás döntése ellen tiltakozók szélsőségesek, egyenesen szélsőjobboldaliak, mindegyikőjük egy kis Budaházy-klón – ehhez nincs bátorságuk. Másrészt a két állítás egymás mellé helyezésével mégis ezt az érzetet akarják a tájékozatlanabb olvasóban kialakítani. Megbélyegeznek tehát 800 dolgozót –akik között esetleg baloldaliak is lehetnek – a legocsmányabb módon. Kimondatlanul is azt sugallják, hogy ne támogassa senki az egyébként nagyon is tiszteletreméltó elszántságukat, mert ezek az orvosok, nővérek, ápolók stb. mind szélsőségesek.
Nem tudom, hogy pl. Bárándy Péternek, egykori igazságügyi miniszternek volt-e már gyilkossággal vádolt védence. Vajon mit szólna hozzá, ha legközelebb egy sérelmet szenvedett ügyfelét a sajtó úgy nevezné, hogy egyébként „az a Bárándy védi, aki többek között gyilkosok képviseletét is ellátja”. Vajon le merne írni egy ilyen mondatot a Hírlap? A válasz nem kétséges.
