Emlékezetem szerint tanári pályám alatt háromszor fordult elő, hogy a végzősök valamiféle útravaló ajándékot kaptak, kb. másfél évtizede Csomor Lajos könyvét a Szent Koronáról, az Orbán-kormány időszakában egy kétkötetes olvasókönyvet, a harmadik pedig most van folyamatban. Egész nap vizsgáztattam, délután néztem be a tanáriba, s látom, hogy néhány asztalon DVD-k állnak feltornyozva. Megnézem, mi ez, s mit látnak szemeim? A Modern Képmesék DVD-változatát. Ezt kapják érettségizőink útravalóul.

Kezdjük azzal, hogy örülök én, ha az iskolától búcsúzó, a közoktatásból kikerülő gyerekeket valamiféle ajándékkal lepik meg: a Csomor-könyv emlékeimben úgy él, hogy egy alapítvány akciója volt, az orbáni állami pénzen futott (kapott is érte eleget…, mármint kritikát), a Modern Képmesék is nyilván állami ajándék, talán a Miniszterelnöki Hivatalé. Nem is lenne kifogásom tehát önmagában az ajándékozás ellen, semmiképp nem számolnám át az árát lélegeztetőgépekre.

Amiért mégis írok, az Tóta W. Árpád szerepe. Pontosabban beszédes hallgatása. Nyilvánvaló, hogy a sorozat emblematikus figurája ő volt. TWÁ írásai alapján vérkapitalista, magát függetlennek tartó gondolkodó, aki kíméletlen éleslátással leplezi le „banánnépköztársaságunk” fonákságait, nem kímélve egyik „oldalt” sem, legalábbis ezt a képet igyekszik magáról elhitetni. Valójában persze végletesen elfogult, egyoldalú, kritikája szándékosan bántó, minden szövegéből sugárzik a beképzeltség, nagyképűség. Ezzel együtt szórakoztató. Nagyjából olyan, mint Bayer Zsolt, a másik táborból. És ezzel van az első gond. Mit szólna vajon TWÁ, milyen kegyetlen blogbejegyzést jelentetne meg, ha mondjuk 4-5-6 év múlva, a leendő Orbán-kormány idején Bayer Zsolt összes műveit kapnák ajándékba a végzősök? Tudom én persze, hogy magát különbnek tartja Bayernél, vagyis eleve tiltakozna az összehasonlítás ellen, viszont be kellene látnia, hogy az olvasók egy jelentős része róla éppúgy gondolkodik, mit egy másik jelentős rész Bayerről. Ezért az összevetés és a föltett kérdés is jogos.

Kérdezzük meg azt is, hogy ő, a tiszta átlátható piaci viszonyok, a szabad verseny megszállottja miért tűri, hogy ilyen indokolatlan előnyhöz jusson állami segédlettel? Nem közvetlen anyagi haszonra gondolok, még azt is elképzelhetőnek tartom, ezért az akcióért ő semmit nem kaszált. Legyünk ez egyszer naivak. Közvetett módon azonban mindenképp előnyhöz jut, kb. 100 ezer diák kapja meg „írásait”! Nem nézték elegen az adásokat (pedig naponta háromszor is volt hozzá szerencsénk)? Nem sikerült a társadalmat eléggé a megrendelők igénye szerint átformálni? Éppen ez a maradandó emlék kell egy érettségizőnek?

Kedves Árpád, ez így rendben van? Mert ha igen, akkor kérlek, ne papolj tovább piacról, kapitalizmusról, „banánról”, másságról, mert te sem vagy más, mint akiket tollhegyre tűzöl.

FRISSÍTÉS: 2008.május 14.

Két, az írás lényegét nem érintő dologban pontosítanom kell magamat:

1)      Az Orbán-kormány alatt nem az érettségizők, hanem az akkor elsősök kaptak olvasókönyvet a az államalapítás 1000. évfordulójára való tekintettel.

2)      A mostani akció nem a Miniszterelnöki Hivatal, hanem a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium nevéhez fűződik.