HTML

Ha csak ezt az oldaldobozt látod, akkor egy olyan sablont választottál, amiben csak balhasáb van, az oldaldobozaid viszont alapértelmezésben a jobbhasábba kerülnek. Menj be az Oldaldobozszerkesztőbe (Megjelenítés / Oldaldobozok), és kattints a Hasábcsere gombra!

Itt az írás, forgassátok...

közélet-közerkölcsök-magánbűnök- egy magyartanár emlékiratai Egerből

Oszd meg, és uralkodj magadon!

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Idő van

Friss topikok

  • pushup: Tanár úr! azért én szívesen olvasnám a mostani véleményét is. Lehet, én értelmeztem félre, de korá... (2016.02.16. 11:02) Búcsú az olvasótól
  • Lordhell: @Csakazigazat!: A lényeg, hogy mind a kettő rossz. Ha már számokon lovagolunk 1 év alatt 44-45 15... (2014.05.14. 18:25) Na de kicsoda Lipusz Zsolt?
  • csakazolvassa: Műfarka kinek volt? Én értem, hogy aki hetero, annak nem probléma a melegek politikai emancipációj... (2012.08.13. 19:04) Az ember végül homokos? - (Értelmezési kísérlet)
  • gabcica: Sikerült ebben az évben és tavaly is részt vennem a rajz oktv-n. Ha megnézitek a témaadást és azt,... (2010.11.28. 16:29) Mit ér az OKTV?
  • zerge gorilla: "már két embernek is olcsóbb autóval közlekedni, mint tömegközlekedéssel..." Ezzel muszáj vitatko... (2010.11.07. 13:57) Buddhista közgazdaságtan

Leszámolás egy cigánylegendával

2008.07.03. 16:39 sasika61

 

Ma déltájban jöttem haza lányaimmal a strandról. Az út egy patak mentén vezet, egyik oldalán jöttünk mi, a másik oldalon féltávnál feltűnt két kislány, akik szemmel láthatóan egy számukra nagyon nehéz szatyrot cipeltek, kezüket időnként váltogatva. A gyerekek olyan korúak lehettek, mint az enyéim, 8-9 évesek, az egyiken egy túl hosszú, vastag rózsaszín szoknya volt a meghatározó viselet, a másik olyan hálóingforma egybeszabott ruhában volt, de ez is egészen a bokájáig lelógott. Nem láthattam, mit cipelnek, talán élelmiszerboltban lehetettek, hiszen a közelben nincs más típusú üzlet. Ha nem állnak meg, akkor is ki lehetett volna találni, hová mennek: a kislányok cigányok voltak, nyilván a leányanyák átmeneti szállására igyekeztek. Ott meg is álltak, befordultak a kapun, eltűntek.
 
Az út, amelyen jöttek, egyenes, hosszan belátható. A szállás kerítésénél 20 év körüli cigányok ácsingóztak vagy tízen, férfiak és nők vegyesen. Senki nem ment eléjük, senki nem segített nekik, pedig éppúgy látták őket, mint én, ráadásul a pataknak azon az oldalán voltak, amelyen a kislányok közeledtek.
 
Megfigyeltem már magamon, hogy nehezen bírom elviselni, ha a sajátjaimmal egykorú gyerekeket látok szenvedni. Ahogy öregszem, egyre érzelgősebb vagyok. A két kislány képe azzal a hatalmas, nehéz szatyorral nem megy ki a fejemből, éppúgy, mint a mellettük napozó, trécselő, láthatóan unatkozó cigányoké sem.
 
Bár ezer más dologgal lehetne bizonyítani, mégis, ez a kép az, ami arra ösztönöz, hogy leszámoljunk egy legendával. Ez a legenda pedig úgy szól, hogy a cigányok kiváltképp szeretik a gyerekeket. Általában akkor jön ez az állítás elő, ha már semmilyen pozitív érvet nem tudnak a cigányok mellett felhozni, akkor hivatkoznak előszeretettel kultúrájukra s gyermekszeretetükre. Egyik sem létezik. Ez az igazság, sajnos. Ezen nem változtat az sem, ha nyilván vannak köztük, akik éppúgy szeretik gyermekeiket, mint én, s a kultúrában is fel lehet mutatni neves személyeket, mint pl. a nemrég meghalt kiváló költőt, Osztojkán Bélát, akivel 25 éve még egy tágabb baráti kör tagjai voltunk. De az élet minden elemét átfogó kultúrájuk nincs, gyermekszeretetük legendája pedig egyszerűen fogalomzavar: a gyerekszámból kiindulva következtetünk rá, holott ez csak annyit mutat, hogy szeretnek gyereket csinálni.
 
A szeretet ugyanis nem abból áll, hogy agyonverjük, aki a mi figyelmetlenségünk miatt utcára szaladó gyereket elsodorja autójával. A szeretet elsősorban felelősségvállalás és gondoskodás – ki mondhatná, hogy ez jellemző rájuk? Ahogyan semmilyen más területen, úgy a gyermeknevelésükben sem figyelhető ez meg. Kezdve a szülészeti osztályok folyosóit telefüstölő „anyáktól”, a gyermekeik eltartását meg sem kísérlő családokon át egészen azokig a felnőttekig, akik tétlenül nézik, hogy szakadnak meg kisgyermekek a hatalmas terhek alatt. Ez bizony nem a szeretet. Ezek a felelőtlenség példái, amelyeket a végtelenségig lehetne sorolni, sajnos.
 

1 komment

Címkék: cigányok

A bejegyzés trackback címe:

https://sasika61mondja.blog.hu/api/trackback/id/tr54551628

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

NicoCollard 2008.07.06. 20:16:43

Sajnos a bejegyzés nem döbbentett meg, a poszttal egyet értek, mindennaposak az ilyen esetek, a szülők nem törődnek azzal, hogy a gyerekek hol csavarognak, vagy éppen ellenkezőleg, amikor csak lehet kihasználják, koruknak és fizikumuknak nem megfelelő feladatok ellátására kényszerítik őket. A bejegyzés azonban elgondolkodtatott. Szerintem itt a probléma a szülői mintával van, a gyerekekre csak eszközként tekintenek, akik személyiségében azonban a megaláztatás nem múlik el nyomtalanul, a legtöbb esetben olyanok lesznek mint a szülők: tanulatlanok, erkölcstelenek, embertelenek. Az ördögi körből azonban szinte lehetetlen kiszállni a "kór" minden generációban felüti a fejét, hiszen az olyan emberi értékek mint a gondoskodás a gyengédség vagy a szeretet megtanítása a szülők feladata lenne. Felmerül a kérdés: az a probléma, hogy nem szeretik a gyermekeiket, vagy nem tudják hogyan kell?
süti beállítások módosítása