„Bálintot fölvették”- kezdi mai blogbejegyzését a miniszterelnök, s érezhető, mennyire örül fia sikerének. Ez rendjén is van. A hozzászólók közül többen jelezték, mennyire izgultak, szorítottak a fiú sikeréért: most végre megnyugodhatnak. Őszintén szólva nekem nem voltak kétségeim. Ezzel a családi üggyel nem is foglalkoznék, de nem tudom megállni a bejegyzés után, hogy ne bújjon elő belőlem az ördög, a mindenben rosszat kereső Lucifer. Ha nem szól Bálintról, csendben maradok, de így felébresztette a bennem alvó bestiát, lássa hát következményeit.
Ugyanis nem Bálint az érdekes. Bálint – mondhatnám – magánügy, a közvéleményt nem az ő sorsa érdekli. Péter az érdekes. Akinek érdekében háromszintűvé tették az érettségit: közép, emelt és Montessori – szint: így szólnak az új elnevezések. Törvényben ezt a módosítást még nem vezették át, lehet, nem is fogják, s csak kifejezetten az idén alkalmazták ideiglenesen és szűk körben. És természetesen „miazhogynagyonis” törvényesen – ahogyan azt az Oktatási Hivatal megállapította.
Pétert sem bántanám, írtam már róla, a tőlem telhető legnagyobb empátiával(http://sasika61mondja.blog.hu/2008/07/24/a_vizsgalat_lezarult_felejtse_el). Most mégis meg kell kérdeznem: rendjén van az, hogy az apa (mindegy, hogy milyen tisztséget tölt be) ír az egyikről, a másikról, aki pedig szintén most érettségizett, hallgat. Jákobot szeretem, Ézsaut elvetem? Miért hallgat Gyurcsány Ferenc éppen arról, amiről beszélnie kell? Kellene. Miért nem áll ki a nyilvánosság elé, s meséli el, miként érettségizett Péter, igazak-e az iskola ellen felhozott vádak? Miért nem beszél a Hivatal vizsgálatába bele nem nyugvó szülőkkel, miért nem tisztázzák a helyzetet egymás között, mint szülő a szülővel?
El tudom képzelni, hogy Péter törvényes keretek között érettségizett le. Gazdag a fantáziám. A miniszterelnök azonban hibázott és hibázik. Rosszul kezeli a helyzetet. Hallgatása gyanúsítgatásokra ad okot, különösen annak fényében, hogy egyébként –mint látjuk – nem tartózkodik a magánéleti száltól eleve. Valamiről hallgat. Wittgensteint követi: „Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell." Holott arról kellene beszélnie, amiről hallgat.
