A Pekingi Figyelő nem egy új magyar nyelvű kínai sajtótermék neve, jobb híján azt a kémprogramot nevezem így, amelynek telepítésére kötelezik a kínai hatóságok az olimpiáról tudósítóknak helyet adó szállodákat. Súlyos büntetést és a működési engedélyük visszavonását helyezik kilátásba mindazon intézmények számára, amelyek nem engedelmeskednek a hatósági utasításnak.

 

  A hírt az olimpia szervezőinek szóvivője is megerősítette, egyes tudósítások szerint a Pekingben levő újságírók már nem tudják elérni a BBC közszolgálati oldalait vagy a Tibet keresőszóval talált oldalakat: http://www.hirtv.hu/sport/?article_hid=226546

 

  Történik mindez annak ellenére, hogy a kínai hatóságok a cenzúra felfüggesztését ígérték korábban... Kevan Gosper, a NOB sajtótestületének vezetője szinte pozitívumként említi, hogy az újságíróknak továbbra is lehetőségük lesz az tudósításokra az interneten keresztül, s ez a NOB-nak elég. 8 nappal a játékok előtt nem akarnak már botrányt.

 

  Nem akartak márciusban sem, a tibeti zavargások alkalmából, mert az üzlet az üzlet, márpedig az olimpia már jó ideje nem pusztán a sportról szól, hanem a pénzről. Bár az esemény emberek milliárdjait ragadja magával (köztük engem is), lehetetlen nem látni mögötte, miként válik egyre inkább meghatározó szemponttá a minél nagyobb haszon. Az persze nem várható el, hogy a NOB bevételek nélkül finanszírozza a játékokat, baj akkor van, ha az öt karikáról kiderül, hogy valójában pénzeszsákok feneketlen szájai. Ha a zizegő dollármilliók hangja elnyomja a jogtalanul bebörtönzöttek sóhaját.

 

  A NOB nincs egyedül ebben a kissé képmutatónak nevezhető magatartásban: a nagyhatalmak vezetői ugyanígy viselkednek. Halkan, mérsékelt formában kifejezik néha nemtetszésüket a kínai emberjogi viszonyok miatt, de csak annyira, hogy meg nem sértsék a hatóságok érzékenységét. Mert botrányt ők sem akarnak. Kína óriási piac: ki kockáztatná a jó befektetési lehetőségeket? Bush sem, Merkel sem, Sarkozy sem: valamilyen formában mindannyian részt fognak venni a ceremóniákon, vagy a megnyitó vagy a záró ünnepségen, ezzel legitimálva mindazt, ami Kínában történik.

 

  Én még ezt is el tudnám fogadni. Nem vagyok olyan naiv, hogy ne látnám: a nagyhatalmak részéről az emberjogi kifogások csak akkor fontosak, ha azok nem kereszteznek üzleti érdekeket, vagyis magasról tesznek a szabadságjogokra. Csak ne kellene közben hallani tőlük is a képmutató mondataikat: én már ezzel is beérném.

 

  Most még izgulhatunk, hogy a versenyek alatt nem kerül-e valamilyen módon ismét a figyelem középpontjába Tibet, nem rohan-e be valaki az események helyszínére egy tibeti zászlóval, nem emel-e fel valamely versenyző egy FREE TIBET feliratot. A NOB ettől szerintem jobban fél, mint a kínai hatóságok, s le merném fogadni, a híres pekingi szmogot is jobban tolerálnák, mint az efféle polgárjogi aktivitást. Ferdébb szemmel néznének, mint a született ferde szeműek.