Családi okok miatt nem tudtam két napig válaszolni azokra a kommentekre, amelyeket a legutolsó posztomhoz írtak, de végigolvasván ezeket (http://sasika61mondja.blog.hu/2008/08/01/egri_matematika_1200_700_700) egyébként sem lett volna kedvem. Most azért szánok egy külön bejegyzést a témához, mert a hozzászólások nagy részéből egy általánosan tapasztalható kép rajzolódik ki: a magyar társadalom szolidaritáshiányos állapota.
Miben jelentkezik ez? A téma az egri kórházi dolgozók és a HospInvest küzdelméről szólt. A kommentelők nagy része nemhogy nem ért egyet a dolgozók fellépésével, de kifejezetten érezhető egyfajta gyűlölet az orvosok (általában is a közalkalmazottak) iránt, a végtelenségig ismételgetik a közhelyeket: baromagyúak, akik féltik a régi jól megszokott zsíros kis paraszolvenciás állásukat, a szabadon hazahordható anyagokat, a kórházban állami pénzen megtartott magánrendeléseket, stb.. Inkább menjenek a fenébe;a jó kis közalkalmazotti állásukat féltik…fix fizetésemelés a ledolgozott évek arányában, akkor is ha szarul dolgozol 20 évig; a feudális beidegződések miatt sok orvos úgy érzi, hogy külön kasztot alkotnak, amelynek külön kiváltságok járnak. Remélem, hogy ebben az esetben megtanítják őket, hogy ez nem igaz…
Így gondolkodik társadalmunk nagy része az egri (és nem egri) orvosokról. Akik persze képesek ilyeneket leírni, saját életüket még annyira sem látják át, hogy akármilyen bajuk eshet, éppen ezektől az orvosoktól fogják elvárni, hogy tudásuk legjavát nyújtva gyógyítsák majd meg őket. Nem jut eszükbe, hogy az egészségük megromlása esetén mindent megadnának az orvosnak, ápolónak, horribile dictu: még a közalkalmazotti állás lehetőségét is. Arról is elfeledkeznek, hogy az efféle általánosítás mélyen igazságtalan, hogy a paraszolvencia (amit az orvos is kényszerből használ ki) korántsem jellemző minden szakorvosi ágazatra (a nőgyógyászok pl. aláírtak Egerben...), mondjuk egy mentőorvos, aki törött kézzel is kihúzza a lezuhant helikopterbe szorult sérülteket vagy egy altatóorvos általában nem tömött borítékokkal megy haza esténként, holott utóbbiak nélkül szinte semmilyen műtét nem kezdhető el. Többségük bizony el fog menni a fenébe (ahová küldi általában az orvosokat egyik tisztelt kommentelő), de legalábbis Angliába vagy a skandináv államokba, s akkor majd persze megadnánk kétszeres bért is (ami még mindig kevesebb az európai átlagnál), de már nem lesznek itthon.
Kevesen veszik észre: az egészségügyi ellátás 10-20 éven belül szinte a teljes összeomlással fenyeget az orvos –és ápolóhiány miatt, s ezért igen nagy mértékben a megalázó bérek a felelősek. Meg azok, akik ezt a bért látják jónak, sőt további korlátozásokat is szükségesnek vélnek.
Amellett, hogy mennyire kiveszett a szolidaritás érzése belőlünk, az is feltűnő, hogy milyen tévútra futtatott indulatokkal vagyunk terheltek. Szidjuk a vasutast, ha sztrájkol, a tanárt (ez utóbbi olyan fajta, hogy ritkán teszi), az orvost stb., mondván hogy miért járjanak ők jobban, pedig hol vannak ezek a jövedelmek egy felügyelőbizottsági státuszhoz, egy képviselő fizetéshez, egy használhatatlan többmilliós tanulmányhoz, reklámszerződéshez képest. Ezek eseteit, példáit szinte a végtelenségig lehetne sorolni, de bennünket az orvosok zavarnak. Most éppen az egriek.
Megérdemeljük a ránk váró sorsot.
