Hegyi Gyula, az Európai Parlament képviselője (MSZP) is beszállt abba a vitába, amely a Népszabadságban zajlik a baloldal identitási válságáról (http://www.nol.hu/cikk/502238/).
Cikkében azonban olyan érveket használ, amelyektől nemcsak a jobboldaliaknak, hanem minden tisztességes embernek hányingere támad.
Egy rövid nemzetközi kitekintéssel indítva érvel a demokratikus szocializmus felvállalása mellett, majd gyorsan rátér a hazai jobboldal minősítgetésére. Lényegében a jobboldal által teremtett szellemi és médiaközeget nevezi meg fő okként, ami miatt nehéz a baloldali értékek mellett kiállni…Mintha legalábbis a jobboldali média túlnyomó többségben lenne az országban, ez határozná meg a közbeszédet. Nem feledkezik meg a Fidesz leleplezéséről sem, amelynek antikommunizmusát a világháború előtti örökségből eredezteti, s eközben célzott csapással a mai jobboldal antiszemitizmusát is sugallja. Ez utóbbi érdekében még egy Márai idézettel is él, amelyet az író a Horthy-rendszerről mondott, de miután Hegyi korábban a két korszak jobboldaliságának szellemi rokonságát hangsúlyozta, nem lehet nem látni, hogy a Márai-idézettel lényegében a Fideszt akarja diszkreditálni. Halkan megkérdezném ennek kapcsán tőle: Márai miért is hagyta el az országot, miért is nem jött haza? Azt pedig már csak ráadásul közlöm Hegyivel, Máraitól tudnék tucatszámra olyan kitételeket idézni a zsidókról, amelyeket ha ma írt volna le, aligha kerüli el, hogy be ne szerkesszék az antiszemita közbeszéd kiadványba.
A jobboldal által kikényszerített folytonos ideológiai harc az oka Hegyi szerint, hogy a baloldal elbizonytalanodott, pedig volnának vállalható példaképeik. Ezek közül meg is nevez kettőt: Che Guevarát és Lukács Györgyöt. Che Guevarát hagyhatjuk, komoly ember aligha hiheti, hogy egy terrorista tömeggyilkos bárkinek is példaképe lehet. Lukács azonban nagyobb falat. Hegyi először is azzal igazolja nagyságát és jelentőségét, hogy a Google-ra hivatkozva állítja: többet írnak róla, mint az egész magyar irodalomról, vagyis az egyetlen világhírű gondolkodónk. Ez utóbbi önmagában akár igaz is lehet. De a bizonyítéka nevetséges. Ha beütöm Hitler nevét 46.900.000 találatot kapok, míg Goethére 21.500.000-et vagyis a felét sem. Ezek szerint Hitler nagyobb alakja volt a német szellemnek, mint Goethe?
Hogy Lukács nagyobb szellem lenne, mint pl. Bibó? Vagy Németh László? Vagy Illyés? Az a Lukács, aki maga is tevékeny részvevője volt a vörös terrornak, aki nála nagyobb szellemek tönkretételéért felelős, mit amilyen Hamvas Béla vagy Kerényi Károly voltak? Az a Lukács, akinek csikorgó nyelve irodalmunk őskorára emlékeztet? Akinek két könyvét kellett kötelezőként elolvasnom egyetemistaként, de ez nagyobb szenvedést okozott, mintha pl. Berkesire kényszerítettek volna (amivel nem állítom, hogy utóbbi különb lett volna, de mindenesetre olvashatóbb)?
Cikke befejezésében kifejti, hogy biztos vesztes az, aki hagyja, hogy ellenfelei szabják meg, kit szabad és kit nem szabad tisztelnie a múltjából. Kedves Hegyi Gyula, én igazán nem szabom meg, kit tisztel a baloldal és kit nem. Felőlem akár Rákosit vagy Révait is tisztelhetik. Én mindössze csak annyit mondanék, hogy ilyen példaképek láttán köpök egyet, mint baloldali egy Szálasi portréra.
