Alakul a magyar álláspont az orosz-grúz viszály ügyében, adja hírül a Népszabadság (http://www.nol.hu/cikk/503073/), ami egyelőre abban áll, hogy kifejeztük aggodalmunkat a véres harcok miatt. Mire a háború véget ér, talán már kész is lesz a külügyminisztérium véleménye.

 

A magyar külügy, mint oly sokszor, most is kullog az események nyomában. Pl. Romániában szinte azonnal összeült az Államtanács, és határozottan állást foglaltak Grúzia területi épsége mellett. A román külügyet nehéz lenne elvi következetességgel vádolni, de ha bármelyik konfliktusban szóba kerül egy államból való kiszakadás eshetősége, határozottan elutasítják azt, nem törődve a nagyhatalmak aktuális véleményével. Véleményük e téren elvi alapozottságú: nyilván Székelyföld és tágabban Erdély jut ilyenkor mindig eszükbe, ennek megfelelően politizálnak, lásd Koszovó esetét.

Már van lengyel-balti rendezési terv is, amely uniós békefenntartókat küldene Grúziába a kármentés céljából - mi pedig figyeljük, melyik nagyhatalomnak milyen magyar álláspont lenne a kedvezőbb. Ennyit a magyar elvi politizálásról.

 

Pedig most elég egyértelmű, hogy a grúzok iránti minden rokonszenvünk ellenére a grúz vezetés követte el a hibát, Szaakasvilinek ezért felelnie kell. Láttam, amint a grúz tv-ben bejelentette a támadást: haja lenyalva, belőve, szemén – mint aki nincs is tisztában az események horderejével - semmiféle félelem nem érződött: úgy nézett ki, mint Maros Gábor fénykorában, az ember azt hihette volna, nem is hadiállapotot jelent be, hanem elénekli, hogy Ma önről álmodtam megint… Ugyanakkor a proconsulok ritkán indítanak háborút Róma jóváhagyása nélkül, vagyis szinte kizárt, hogy a grúz lépés mögött ne állt volna ott Washington.

 

A magyar külügy éppen ezért van bajban: nem állhat nyíltan az oroszok mellé, nem támogathatja Dél-Oszétia elszakadását, netán függetlenségét, mint Koszovónál tette (ott is későn), hiszen a Birodalomnak mi is alattvalói vagyunk, vezetőink maguk is helytartók csupán. Éppen ezért késik a magyar érdek megfogalmazása részükről. Addig is elmondhatjuk, Magyarország nem rés, hanem erős bástya a béke frontján.