Érdekes, hogy mennyire nem vetett hullámokat Gyurcsány Ferenc bejelentése, miszerint lemond, ha a képviselők nem szavazzák meg az adótörvényeket és a költségvetést. Se félelem az egyik, se bizakodás a másik oldalon, még annyi sem, mint Orbán Viktor nevezetes ultimátuma után. Mintha mindenki tudná, hogy a miniszterelnök marad, a költségvetést pedig megszavazzák.
Ezt a sejtésünket erősítette meg ma Szegeden Sándor Klára, aki kijelentette: „mivel a most nyilvánosságra került Megegyezés című Gyurcsány-program oktatásra vonatkozó része teljes összhangban van azzal, amit az SZDSZ a 2006-os koalíciós programban látni szeretett volna, ezt a részt a párt természetesen nem utasíthatja el” http://www.heol.hu/index.php?apps=cikk&cikk=170380 .
Természetesen értjük mi ezt. Hogyan is lehetne elutasítani egy olyan programot, ami valójában minden elemében a szabad demokratáké, bár a miniszteri székben megtévesztésül Hiller István ül? Ha pedig már egyetértenek a gyurcsányi ajánlat ezen részével, csak nem fogják megfúrni, még akkor sem, ha más területen esetleg vannak is kétségeik? Egyébként pedig idővel ezek a kétségek is el fognak ülni, ha vannak egyáltalán. Előbb-utóbb bejelentkezik majd más képviselőjük, hogy ő meg pl. a cégautók megadóztatásával ért egyet, mások mással, míg végül az egész úgy fog festeni, mint egy furcsa gruppenszex: mindenki mindennel és mindenkivel összejön – legalábbis a két volt koalíciós párton belül, jöhet a nyelves puszi.
Azt is tudjuk persze, hogy a szabad demokraták sem kókai, sem fodori felállásban valójában sosem akarták megbuktatni Gyurcsányt, annál is inkább, mert vele együtt buknának, s nála nagyobbat. Viszont nem tüntethették fel úgy sem magukat, hogy néhány hónapi duzzogás után engesztelés nélkül visszatérnek a nagy testvér ölébe. Erre az ajánlatra vártak hetek óta, ezt sürgették, amikor nyár végéig adtak határidőt a miniszterelnöknek, s alighanem jobban örültek a tegnapi Népszabadságnak, mint egynémely szocialista képviselő.
Most már csak az apró sminkelések vannak hátra. Egy kis módosítás itt, egy másik ott a konkrét javaslatoknál, letörlik az egymásnak adott pofonok látszatát keltő festéknyomokat, s helyrebillen a világ megbomlott rendje: a koalíció - ami valójában soha nem bomlott fel – ismét működni kezd, még akkor is, ha a forma kedvéért a szabad demokraták megmaradnak „ellenzékben”. Ha nem így lesz, abbahagyom a blogírást.
