Gyurcsány Ferenc újabb, negyedévi, szokásos programja, az akörüli felhajtás sem térítette el a Népszabadság szerkesztőinek figyelmét, hogy megemlékezzen Boross Péter 80. születésnapjáról. A Népszabadság nem felejt, ha háláról van szó.
A szerző nemcsak a kornak kijáró tisztelettel beszél Borossról, hanem érezhetően azt szeretné sugallni, hogy ő a legtiszteletreméltóbb élő konzervatív politikus. A volt miniszterelnök helyében elgondolkodnék: ha egykori ellenfeleim ennyire dicsérnek, nincs-e abban valami hátsó szándék? Ellenfélként nevezett újságra gondolok, hiszen én ugyan nem tartom észben az efféle születésnapokat, arra viszont egészen jól emlékszem, miként támadta ugyanez a lap és a körülötte keringő értelmiség gyalázatos hangnemben Borosst mindaddig, míg hatalma volt. E téren rövidebb az emlékezetük.
Ha figyelmesen olvassuk a laudációt, könnyen rájöhetünk mindennek az okára. Arra is, miért dicsérik most, és igazából kiről is szól ez a cikk.
A születésnapi megemlékezés ugyanis Orbán Viktorról szól. Bár mennyiségileg túlsúlyban vannak a közvetlenül Borosst érintő megállapítások, a cikkíró nem mulasztja el, hogy alkalomszerűen bele ne rúgjon Orbánba, néha egészen méltatlan értékelést adva róla („politikai kalandor”- állítja Orbánról, s mondja ezt a Gyurcsányok, Veresek, Szilvásyk világában…)
Az is világossá válik, hogy Borosst ma éppen azért dicsérik, mert szakított Orbánnal, csak a vak nem látja, hogy azóta lett „stabil pont”, „mértéktartó”, „bölcs”, „elvi konzervatív”; azóta lett Nap-kelték sztárvendége, mióta akarva-akaratlan közreműködik Orbán meggyengítésében.
Ez a magatartás persze nem egyedi a Népszabadságnál. Boross is láthatna példát, ha nem vakítaná el a tömjénfüst. Észrevehetné, hogy ugyanúgy manipulációra használják, mint az általa is tisztelt Antall József emlékét. Amíg élt szegény, a lap még azt a gyalázatot is elkövette, hogy megkérdezte, mennyibe kerül kezelési költsége és ki fizeti ezt? Egyébként pedig alig volt szám, amelyben ne jelent volna meg ellene egy írás. Mióta meghalt, egyre inkább mértékadó politikussá válik, akit mindig fel lehet mutatni az éppen aktuális ellenféllel szemben. Arról persze sosem közölnek elemzést, mit szólna Antall, hogy utódai Schmuck Andor-szerű figurákkal tárgyalnak az MDF jövőjéről, mert akkor bizony lelepleződne, hogy sem Borossnak, sem Dávid Ibolyának ilyen vonatkozásban semmi közük Antallhoz.
A kornak én is megadom a tiszteletet. Isten éltesse a volt miniszterelnököt! De a helyében nem vágynék olyan elismerésre, amit a Népszabadságtól kapott.
