Tudom, hogy nem elegáns egy bukott politikusra lövöldözni, isten bizony nem is tenném, de vannak esetek, amelyek legalább egy patront megérnek. Ilyen történt tegnap, amikor a gyöngyösi főiskola tanévnyitóján az intézmény első díszpolgárává Medgyessy Péter volt miniszterelnököt választották meg
Már abban is van valami mulatságos, hogy ő lett a „húzónév”: el nem bírom képzelni, hogy melyik lehet az a tudományág, amelyben M.P. példa lehet a hallgatók számára, hacsak az nem, hogy - mint egykor nagy visszhangot kiváltott rádiónyilatkozatában mondta – ő is szereti a jó whiskyt és a szivart. Ahogy saját hallgatói időszakomra visszaemlékszem, mi brutálisabb tudatmódosítókkal éltünk, de változnak az idők, az oktatásba áramló sok tízmilliárd talán már ezeket a „finomabb”anyagokat is megvehetővé teszi, noha a varaderói strandon még feltehetően nem sok gyöngyösi főiskolást látni.
M.P. úgy látta helyesnek, hogy ha már ilyen megtiszteltetés érte, akkor kivág egy ünnepi beszédet, amelyben eligazítja a gólyákat a világ nagy dolgairól, „nehogymán” tudatlanul kezdjék meg főiskolai éveiket. Idézek ebből egy részletet: „...manapság a teljesítmény és a kommunikáció a meghatározó a világban. Ám ezeket nem szabad összekeverni, vagyis kizárólag valós teljesítményekről lehet és érdemes kommunikálni. Miután azok megvalósultak. Ha előbb jön a kommunikáció, mint a tényleges munka, vagy ha nincs a közlés mögött valódi teljesítmény, akkor az előbb, vagy utóbb, de mindig kiderül.”
A tudósítások szerint a megszeppent gólyák nem röhögtek, de biztos vagyok benne, hogy elismerően gondoltak új iskolájukra, amely rögtön a tanévnyitón ilyen fergeteges humoristával szórakozatta őket. Mert bizony a M.P. által legfontosabbnak ítélt teljesítmény és kommunikáció közül rá egyik sem jellemző. Teljesítményét már baloldali közgazdászok is katasztrofálisnak ítélik, utóda még az utazó nagyköveti státusztól is kiebrudalta. Kommunikációja pedig évekre munícióval látta el a kabarészerzőket.
Az idézett részen kívül más humornak szánt megjegyzései is arra utalnak, hogy e téren azóta sem sokat fejlődött. A szintén meghívott Veres János hiányzását azzal magyarázta: „megesik, hogy egy pénzügyminiszternek bokros teendői akadnak", beszédét pedig így zárta: „pénzért mindennek csak a kérgét kapni meg és nem a magvát."
Értem én, hogy számára megtisztelő és kellemes dolog, hogy egy főiskola első díszpolgára lehet, s hogy mégsem felejtették el teljesen, de ha már se teljesítmény, se kommunikációs készség nincs mögötte, legalább némi önismerete lenne.
Vajon remélhetjük-e, hogy a főiskola komolyabb intézmény, mint első díszpolgára?
