2006 őszén kollégáimmal Krakkóban jártunk, bármi látnivaló utunkba akadt, előkaptuk fényképezőgépeinket, videokameráinkat, százszámra készültek a felvételek, a lengyelek pedig csak bámultak: milyen gazdag országból érkeztek ezek a turisták, hogy mindnek digitális gépe van. Nem tudhatták, hogy „csupán” mi magyarok vagyunk azok a jómódúak, akik a Sulinet- program keretében megvásárolható eszközökkel vakítottuk a világot.
Ez a kép jutott eszembe, ahogy olvastam a miniszterelnök ígéretét: az EU-hoz való csatlakozásunk 5. évfordulójára minden diák laptoppal fog rendelkezni az állam jóvoltából: http://www.mno.hu/portal/584822?searchtext=laptop.
Természetesen nem vagyok én semmi jónak elrontója, ha „fussa” rá, akkor miért ne. Az összeg nagysága kicsit riaszt ugyan, de hát éppen Gyurcsány mondta, hogy túl vagyunk a nehezén, most már jöhet, aminek választási években jönnie kell, s ha ez laptop, akkor laptop. Jobb, mint egy csomag lejárt szavatosságú száraztészta, nem?
Diák az, akinek diákigazolványa van, fogadjuk el munkahipotézisnek ezt a meghatározást. Ez alapján kb. másfél millió ember fog részesülni a laptop-esőből. Egy középkategóriás darab legalább 100 ezer forint, rövid szorzás után kijön a végeredmény: 150 000. 000. 000. Ezt én sem biztos, hogy jól le tudom olvasni, de akárhogyan nézem: 150 milliárd forint. Ha csak a fele igaz, az is sok, de hát istenem, aki gazdag, nem nézi az aprót (vagy nem a maga pénzét költi).
Nekem minden gyermekem diák, lesz itthon négy laptop (a két számítógép mellett), mert azt azért mégsem gondolnám, hogy a nagycsaládosokkal ki lehetne csellózni: én bizony kérem mind a négyet! Mivel az említett évforduló 2009-ben lesz, én azt sem bánom, ha a választási értesítővel együtt kapom meg a szerkentyűket, így mégis egyértelműbb a dolog: „nehogymán” rossz helyre tegyem az X-et! Legkésőbb 2010-ben pedig parlamenti választások is lesznek, remélem, valamely párt csak előáll azzal a jelszóval, hogy „ingyenáramot a laptopoknak”, s akkor megint jól járok, mert négy laptop után négyszeres ingyenáram dukál, szociális érzékenységem legalábbis ezt diktálja.
Szívszorongva várom tehát 2009-et, mert némi félelem él bennem. Itt Egerben a főiskolán ingyenes laptoppal próbáltak csábítani tanulókat olyan szakokra, amelyeket mindenki utált, finomabban szólva nem voltak népszerűek, s a párhuzam kínálkozik… Másrészt emlékszem egy korábbi miniszterelnökre, aki meghirdette óvatlanul, hogy mindenki számára ingyenesek lesznek a tankönyvek, ebből mára az maradt, hogy a 30 fős osztályomból 3 gyerek nem fizet (az már csak fintora a sorsnak, hogy nem a három legrászorultabb).
De félre kishitűség: egyelőre örüljünk az ajánlatnak, örüljünk, hogy van, aki gondol ránk s meg akar ajándékozni, s örüljünk annak is, hogy néhány éve beleléptünk…