Ezek annyira alkalmatlanok, hogy már oszlatni sem tudnak – így gondolkodhatott az ország a tegnapi szavazásról, senkivel nem találkoztam ugyanis, aki akárcsak egy percre is komolyan vette volna, hogy a parlament ki fogja mondani saját feloszlatását. Nem álltak készenlétben ünneplő tömegek, és olyan nagyon mély bánatot sem lehetett senki arcán felfedezni – csak a szokásosat. Mindenki tudta, hogy ócska színielőadás folyik parlamenti díszletek közt, egy olyan színdarab, amelyet százszor is láttunk már, pedig elsőre is untuk. Még egy ledorongoló kritikát sem érdemel.
Volt viszont két olyan mondat, amely megütötte a fülemet, s amelyért egyes falusi kocsmákban már elővennék a bicskát. Az egyiket az örökké sértődött Dávid Ibolya adta elő. A Fidesz felé fordulva gúnyos-humorosnak szánt módon kérdezte: mikor lakik már jól a „kisgömböc”? A szöveg nem túl ízléses célzás Orbán Viktorra, noha látszólag az ismert mesét eleveníti föl. Visszhangzik ebben a képben nagytiszteletű Kiss Péter „Gömbölini”-je, ezenfelül nyilvánvaló célzás a volt miniszterelnök testi alkatára, amit különösen egy nőtől hallani durva ízléshiányra utal. Navracsics szerencsére nem vette fel ezt a stílust, pedig mondhatta volna, hogy kedves Ibolya, az Ön kiszámíthatatlan hangulatváltozásai, állandó feszültsége, kapkodása bizony a politikai klimax jelei, ha szükségesnek látja, szívesen befizetjük a Táltos Ösvény gyógyító kúrájára.
Míg azonban D.I. mondata legfeljebb ízléstelennek minősíthető, Gyurcsány Ferenc felszólalásakor beindította az árokásógépet, s olyan mélyre fúrt, hogy ha mindezt Makón mondja, máris meg lennének oldva energiaproblémáink. Miközben érvelt a szocialista-szabaddemokrata együttműködés mellett, kifejtette, hogy ha ez nem jön létre, akkor „jön a másik Magyarország, az, amelyiktől borzongani kell, nem nekünk, hanem a gyermekeinknek.” Ócska fogás, de mit várjon el az ember egy olyan bloggertől, amilyen én vagyok, tehát mégis muszáj fölvetnem: a miniszterelnök gyermekének nem a Fidesztől kell borzongania, hanem esetleg attól, mi lesz, ha a felsőoktatásban nem talál egy olyan jó iskolát, mint a Montessori volt, ez az igazi probléma, nem a Fidesz. Merthogy a „másik Magyarország”, ami ilyen fenyegető, az persze a Fidesz. Ami majd jön, és akkor lesz nemulass!
Ki nem állhattam soha azokat a jobboldaliakat, akik a baloldalt egészében véve nemzetietlennek tartják. Legjobb barátom megrögzött szoci-szavazó (istenem, van úgy, hogy pl. a lottón én is rossz helyre teszem az X-et, sőt, eddig még csak úgy volt), eszembe nem jutna kételkedni hazafiasságában, „számtalan” magyar sportsikernek örültünk együtt, s még számtalanabb volt, amikor bosszankodtunk, de tudom, hogy éppúgy magyar, mint én vagyok.
Éppen ezért dühít fel, ha ilyen aljas módon próbálja valaki kétségbe vonni a parlamenti jobboldal demokratikus elkötelezettségét. A Fidesz volt már hatalmon, követett is el számtalan hibát, olyat is, amely feszegette a demokrácia határait, de tárgyilagos szemlélő – ha lenne ilyen – egészen biztosan megállapíthatná, hogy hatalomgyakorlásának demokratikus jellege semmivel nem maradt alatta a jelenlegi kormányénak.
Miféle megegyezésre törekszik az az ember, aki kétségbe vonja az ország legalább felének tisztességes szándékait? Semmilyenre. Ez is csak része a színjátéknak, a kritikusok legfeljebb megjegyzik: a főszereplő a szokásos, émelyítően ripacs módon adta elő a darabot.