2006 óta Gyurcsány Ferenc gyakran hangoztatta azt az érvet, hogy akik ellene tüntetnek, ők az ország lakosságának kisebbségét alkotják, a „csendes többség”, azok, akik otthon maradnak, lényegében vele vannak. Még a márciusi népszavazás éjszakáján is mellettük szóló kiállásként értelmezte a szavazáson nem megjelent milliók ismeretlen véleményét.

 

  Most visszafordítjuk ezt az okoskodást: Gyurcsány Ferenc kezdeményezése, a Magyar Demokratikus Charta totális vereséget szenvedett: 9 millió 995 ezer ember, a „csendes többség” vagy azt nem hitte el, hogy a Gyurcsány által megfogalmazott veszélyek valósak, vagy pedig úgy gondolta, hogy azok ellen nem a megfelelő személy hirdetett küzdelmet. Mert ő akkor is elfogadhatatlan, ha éppen most érdekei úgy diktálták, hogy egy álpatetikus, bokrokról és hajtásokról szóló beszédben „barátjának”, „testvérének” nevezett: Ferikém, ha testvérem lennél, már rég kaptál volna egy szeretetteljes maflást, baszki.

 

  Nem büszkélkedhet fényes győzelemmel Kolompár Orbán sem. A „történelem legnagyobb roma demonstrációjára” mindössze néhány száz embert sikerült odaszállítania. Ha lenne kedvünk humorizálni, mondhatnánk: a jászapáti romabálon többen verekedtek, mint ahányan az Olimpiai parkban hallgatták az eligazítást. A szervezők őszinteségére jó példa, hogy miközben a kirekesztés ellen tiltakoztak, a Magyar Nemzet újságíróit nem engedték be a helyszínre, „véletlenül” nem küldték el számukra az üzenetet, hogy a sajtómegjelenést előzetes regisztrációhoz kötik.

 

 Vereséget szenvedtek a Budaházytól Vona Gáborig terjedő front harcos hívei is, őket legalább annyian nem támogatták otthonmaradásukkal, mint a chartásokat. Úgy látszik, nem hitték el a „ránk uszított cigányok százezreiről” szóló rémmesét. De hogy mi várható tőlük, azt megmutatták az Index újságíróin, akiket bemelegítő gyakorlatként bátran megrugdostak, semmivel sem különbül viselkedve, mint az olaszliszkai lincselők.

 

 Még tartanak a vonulások, rendezvények, nem lehet tudni, mivé fajul az este során a mindkét oldalról felhergelt tömeg indulata, szervezett-e valaki egy kis összecsapást: néhány égő autó, felborított, felgyújtott utcai kuka, Molotov-koktél látványa mindkét oldalnak hasznos lenne, a chartások igazolva látnák a fasiszta veszélyt, a harcosok pedig büszkén mesélhetnék unokáiknak, hogy „amikor én halálmegvető bátorsággal megküzdöttem a cigányveszedelemmel”…

 

 Szerény javaslatom is lenne a további kibontakozáshoz: jövőre, ha még aktuális, mindkét rendezvényt meg kell ismételni. Be kell azonban iktatni egy közös vonulást a Puskás Ferenc Stadionba. Ott Hegedüs D. Géza moderálásával a két tábor egymásnak eshetne, no nem késekkel s egyéb ilyenekkel, hanem ahogy gyerekekhez illik: szkanderrel, számháborúval, ipiapaccsal, én azt sem bánom, ha a fütyijüket mérik össze, csak fogadják meg, hogy utána mindenki kussol néhány évig. Hátha elmúlna a fasiszta- és a cigányveszély is.