A magyar közélet szereplői alighanem új témakör megnyitására fogják kényszeríteni a Guiness-rekordok könyvének kiadóit: már lezajlott a „legnagyobb” roma demonstráció, most pedig készülődik a Tarka Magyar! mozgalom tüntetése, mely 100 ezer főt vár október 4-én az Andrássy útra és a Hősök terére: http://index.hu/politika/belfold/eroszak0921/ .
Felhívásukban az Alkotmány 70/A paragrafusának 1. bekezdésére hivatkoznak: „A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve állampolgári jogokat bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
A szervezők a megfélemlítés és a kirekesztés ellen készülnek demonstrálni, szigorúan félretéve a párthovatartozást, a pártpolitikát.
A jó szándékot nem vitatva lenne itt azért néhány kérdés.
Kinek az elsődleges feladata az Alkotmány betartatása? Az államhatalomé. Ki a felelős, ha az Alkotmányban rögzített jogok nem érvényesülnek? Elsősorban az állam. Ki lehet tehát a legfőbb célpontja egy ilyen kezdeményezésnek? Az állam. Az állam tehetetlensége miatt tüntet-e a mozgalom? Nem, fő célpontjaik azok az egyébként valóban megfélemlítő, kirekesztő szélsőséges közösségek, amelyek valamilyen rejtélyes ok miatt szabadon szervezkedhetnek. Van-e elég értelem a mozgalom szervezőiben és a hozzájuk csatlakozott civil közösségekben, hogy mindezt ők is belássák? Mi az hogy, nagyon is! Akkor miért nem azt követelik, hogy az állam a rendelkezésre álló eszközökkel kényszerítse ki az Alkotmány betartatását, s hatékonyan lépjen fel mindazokkal szemben, akik azt megsértik?
Itt az én válaszaim elfogynak, de egyben megmagyarázatlan rés keletkezik a szervezők érvrendszerében is. Amíg erre nem kapok valamilyen logikus választ, azt kell gondolnom, a mozgalom talán mégsem annyira politikamentes, mint azt állítják. Megkérdezhetem-e, hogy csak nem azért nem akarnak tüntetni az államhatalom ellen, mert az azt megtestesítő párt (pártok) közelebb állnak hozzájuk, mint mások?
Továbbá: miért nem tesznek fel kérdéseket a miniszterelnöknek, a belügy- és a titokminiszternek? Például azt, miként történhet meg, hogy olyan kiváló titkosszolgálat, amely nem létező „terroristáknak” is nyomára bukkan, miért nem tud megakadályozni egy hetek óta nyilvánosan szerveződő szélsőséges demonstrációt? Miként lehet, hogy amikor százak támadnak rendőrökre, rendőrautót gyújtanak fel, felfordítják a várost, több milliós kárt okoznak, alig néhány embert vesznek őrizetbe, s azokat is kiengedik másnap? Miért nem lépnek fel pl. Budaházy - Toroczkai ellen hatékonyan, miért szabadíthatnak rendszeresen randalírozó csőcseléket Budapest utcáira? Miért engedik meg, hogy ők és társaik - akár a giliszták - minden rájuk omló szarkupac alól sértetlenül másszanak ki, s folytassák tovább „harcukat”? Ki az a vak, aki nem látja, hogy bár ők soha nem vernek szét rendőrautót, nem támadnak rendőrökre, újságírókra, nem törik szét a tűzoltó-vízcsapot, valójában akik ezeket teszik, az ő uszításukra cselekszenek? A sort és a példákat számtalanul lehetne szaporítani, sajnos.
Nem olyan ez, drága tarka magyar „testvéreim”, mintha demonstrálnánk a Lipótból kikerült közveszélyes elmebetegek ellen, de nem kérdeznénk rá: ki eresztette szélnek őket? Vagy mintha tiltakoznánk a nátha és torokfájás miatt, de azt azért tűrjük, hogy jégre vigyenek bennünket?
