Hát mégis begyűrűzött! Hiába nyugtatgattak hetek óta, hogy ide aztán nem, itt megáll, nem lesz probléma, az egész aligha volt több, mint mágikus ráolvasás, amely nem érte el a célját. Olyannyira nem, hogy ma már maga a miniszterelnök is váratlan lépésre kényszerül. Válság van, s még inkább lesz – ezt sugallják a gyors döntések: az adócsökkentés elhalasztása, a javaslatok a bérbefagyasztásra, s most pedig a nemzeti csúcs kezdeményezése:http://www.mno.hu/portal/590552.
Gyurcsány Ferencet lehet utálni, megvetni (ezek az érzések tőlem sem állnak távol), nem lehet azonban megtagadni tőle, hogy nagyon is okosan, ravasz ügyességgel próbálja fenntartani hatalmát. A nemzeti csúcs kezdeményezése is elsőrendűen ezt a célt szolgálja.
Kétségtelen persze, hogy a válság bennünket sem hagy érintetlenül. Az is világos, hogy valamilyen módon fel kell rá készülni. A miniszterelnök azonban mindezt úgy kívánja elérni, hogy közben pozíciói inkább javuljanak, mint romoljanak. Ennek eszköze a „nemzeti csúcs”.
Miért is?
Egy kormánynak, ha végzi a feladatát, akkor vállalnia kell olyan döntéseket is, amelyek érdekeket sértenek. Úgy tűnik, hogy Gyurcsány kormánya a „kisemberekkel” kívánja megfizettetni a válság árát. Ez tovább növelné népszerűtlenségét, ezért tehát szét kívánja teríteni a felelősséget, a csúcs résztvevőivel (közjogi méltóságok, pártvezetők, szakszervezetek stb.) akarja kimondatni, hogy újabb megszorításokra van szükség, amit a kormány kénytelen végrehajtani, ha már a „nemzeti közmegegyezés” ezt kívánja. Arról sem igen lehet kétségünk, hogy a résztvevők nem a milliárdos vagyonokkal rendelkezőkre, nem a korábbi prosperálás haszonélvezőire, nem az állami - és pártkorrupció nyerteseire kívánják a terheket rakni, már csak azért sem, mert maguk is érintettek, de legalábbis egy sem lesz köztük, aki az átlagjövedelem vagy az alatt keresne.
A felelősség elhárítása, a meghozandó döntések esetleg még azzal a haszonnal is járhatnának, hogy egy füst alatt ki lehetne elégíteni a szabaddemokraták azon igényét, hogy bizonyos alanyi jogon járó juttatásokat korlátozzanak, tegyék azokat jövedelemfüggővé, így aztán a minimálbéres Mercédesszel furikázó vállalkozó kaphatna mondjuk családi pótlékot, a bérből élők jelentős része pedig nem, mert nálunk ők gazdagnak számítanak, hiszen az átlagbér is a legfelső adósávba tol szinte mindenkit.
Mivel nem vagyok gazdasági szakember, még az is elképzelhető, hogy egyébként valóban nincs más út, mint a megszorítás. Ezt azonban Gyurcsány nem képes már hitelesen végrehajtani, a társadalom nem fogja elfogadni az esetleg tényleg szükséges javaslatait sem. A megoldás csak az lehetne, ha a kormány lemond, új választásokat írnának ki, s akkor az új kormány megkísérelhetne egy hasonló csúcsot, megköthetne egy széles társadalmi egyezséget. A régi nem. Mert válság nemcsak van és lesz, hanem nálunk volt is. Akkor is az volt, amikor egyébként a világgazdaságban nem mutatkoztak problémák. Ez kormány azt sem tudta hitelesen kezelni, a mostani megoldására pedig esélye sincs.
