Tiltakozik a Magyar Szülők Országos Egyesülete a Rektori Konferencia azon javaslata ellen, hogy 200 pont alatt akkor se vegyenek fel diákokat a felsőoktatásba, ha egyébként vannak betöltetlen helyek: http://www.mno.hu/portal/595990.
Nincs igazuk. A javaslatot támogatják a hallgatói képviseletek, a minisztérium is, és remélem, a szülői tiltakozások hatására sem vonják vissza, ugyanis ez jó irányú lépés. Én még magasabb határt is el tudnék képzelni, sőt: szükségesnek tartanék, de az már úgy gondolom, valóságos szülői „felkelésbe” torkollana.
Miért átgondolatlan ez a heves szülői reakció? Azt állítják, hogy így több ezer diák maradna ki a továbbtanulás lehetőségéből. Ez igaz. A kérdés csak az, kit ér kár a ponthatár megemelésével? Szerintem senkit, mindenki jól jár, még talán az így fel nem vettek is. Miért? A válaszhoz nézzük meg, mit ér a 200 pont.
A felvételi pontok tanulmányi és érettségi pontokból állnak, ezekből 400 pont szerezhető meg (ezen felül még 80 többletpont is adható emelt szintű érettségik, nyelvvizsgák stb. esetén).
Meghatározott öt tantárgy (magyar, történelem, matematika, nyelv és egy szabadon választott tárgy) utolsó két tanult év végi érdemjegyeinek összege, majd az így kapott eredmény kétszerese jelenti a tanulmányi pontok legfeljebb 100 pontot képező részét. Ehhez adják hozzá a jelentkező érettségi bizonyítványában szereplő eredményei közül a négy kötelező és egy szabadon választott érettségi vizsgatárgy százalékos eredményeinek átlagát egész számra kerekítve, ez eddig 200 pont.
A felsőoktatási intézmények közösen meghatározták, hogy az alapképzési szakokra, illetve egységes, osztatlan képzésekre jelentkezőknek képzési területenként, egyes esetekben szakonként melyik két érettségi vizsgatárgy összeadott százalékos eredményéből számolják ki az érettségi pontját. Ezekből az előírt tárgyakból is megszerezhető tehát 200 pont. További lehetőség, hogy amennyiben ez utóbbinak kétszerese magasabb pontszámot eredményez, mint amennyi a tanulmányi pontokból összegyűlt, akkor automatikusan a diákok számára kedvezőbb számítást veszik a pontszám alapjául. A rendszer csak első látásra bonyolult, ha alaposabban végiggondoljuk, szerintem átlátható.
Mi következik ebből? Az, hogy aki nem tud 200 pontot mindezen lehetőségek alapján összegyűjteni,az
a) 50%-nál alacsonyabb eredményt ért el a középszintű érettségin abból a két tárgyból, amelyek további pályáján szükségesek lehetnek;
b) iskolai eredményei elégséges és közepes körüliek voltak, az érettségin pedig gyenge teljesítményt nyújtott.
Kedves Szülők! Tényleg ilyen gyerekekre van szüksége a felsőoktatásnak? Tényleg az a fontos, hogy ők is azonnal bekerüljenek (majd aztán kipotyogjanak)? Nem jobb-e számukra is, ha
a) nem tanulnak tovább, hanem valami más szakmát választanak;
b) várnak egy-két évet a felvételivel, s ezalatt megpróbálnak olyan szinten felkészülni, hogy elérjék a bűvös 200 pontot?
Másik érvük a tervezet ellen, hogy kisebb vidéki főiskolák sora menne tönkre ennek következtében. Baj ez, kell nekünk ennyi felsőoktatási intézmény? Nem inkább az a baj, hogy ezek egyáltalán léteznek? Valódi és minőségi képzést tudnak-e végezni azok a főiskolák / egyetemek, ahol a 200-as ponthatár megrendíti a létüket is?
Az utolsó 100 komment: