Nomen est omen – tartja a híres szállóige, s ki ne hinne benne, amikor átolvassa a mai híreket, s a címlapokon találkozik Lusztig Péter nevével: http://index.hu/politika/belfold/zsch7765/; http://www.mno.hu/portal/599153. Lusztig úrnak irigylésre méltóan vidám múltja s jelene van. Felőle összedőlhet akármilyen politikai rendszer, jöhetnek-mehetnek gazdasági válságok, ő a felszínen marad, s rendületlenül szolgálja a hazát.
A rendszerváltás előtt BM-alkalmazottak keserű kenyerét ette: volt operatív tiszt, a Baranya megyei hírszerzés főnöke, később főkapitány, mindehhez súlyosbító körülményként 22 évig tartó MSZMP-s tagság is járult. Vagy fordítva: az ég tudja már, mi következett miből. A rendszerváltás után - mint sokan közülük – sikeres fordulatot hajtott végre, 94-98 között országgyűlési képviselő, építési vállalkozása van, ügyvédi oklevele, felügyelőbizottsági és igazgatótanácsi tag is itt-ott, de annyit hallhatta április 4-én meg nov. 7-én állománygyűléseken szegény Váci Mihály versét, hogy azóta vérévé vált: „Még nem elég!” Így fordulhat elő, hogy bár nyugállományú dandártábornokként valószínűleg egyébként is van mit a tejbe aprítania, a most 62 éves Lusztig úr tovább dolgozik: „eseti jellegű tanácsadásért havonta 300.000 forintos fizetést kap az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumtól”.
Mi 300.000 forint? Semmi. A költségvetésben ábrázolhatatlanul kicsiny pont. Csakhogy külön-külön egy –egy közalkalmazottól elvenni szándékozott 100-120 ezer bruttó is az: semmi. Naggyá, jelentőssé a tömege teszi. És vajon hány ilyen Lusztig-féle személy csócsálja még az állam emlőit? Hány álláshalmozó, mindenhez – de leginkább a pénzfelvételhez – értő kiváló szakember tanácsait nem tudják nélkülözni minisztériumaink?És valóban ennyire fontos, értékes tanácsokat tud adni? Csakis így lehet, különben alkalmi szerepvállalását aligha díjaznák magasabb összeggel, mint egy állandó szolgálatot teljesítő közrendőrét! Kicsit zavar persze, hogy előbb-utóbb minden hasonló szakértőről kiderül, hogy nevezettek a Pártban Is Valakik, néhány rosszindulatú ember meg is kérdezhetné: nem az új, érdemtelen arisztokrácia épül / bővül itt? Dehogynem, kedves Olvasóim! A te gyereked, az enyém még javában törleszteni fogják a hiteleiket – már ha kapnak majd egyáltalán -, amikor Lusztigék még mindig bőven megélnek egykori kapcsolataikból s a „törvényesen és tisztességesen” szerzett vagyonukból.
Hérodotosz szerint van az emberi dolgoknak egy bizonyos körforgása, mely nem engedi, hogy mindig ugyanazok legyenek boldogok. Ez így is van, Lusztig úr aligha boldogabb, mint én. De mi az a kényszer, ami viszont azt eredményezi, hogy mindig ugyanazok legyenek legfelül? Vagy itt is érvényesül a körforgás, csak egy emberi életnél hosszabb távon? Hérodotosz valószínűleg ennél nagyobb időtávlatban gondolkodhatott. Ez az egyetlen reményünk.
