Aki valamilyen ügy iránt elkötelezettséget érez, azok közül szinte mindenkinek vannak olyan témái, amelyeket monomániásan ismételget, vagy amelyek hallatán „bekattan”, s mondja a magáét. Ez nem kritika, nem baj, én is így működöm, mások is. Többek között Pálinkás József akadémiai elnök, volt miniszter is. Neki is szívügye az oktatás, nekem is. Az a téma, amit rendre elővesz, a természettudományos érettségi ügye. Most annak kapcsán, hogy megjelent a Zöld könyv 2008 - a magyar közoktatás megújításáért című kiadvány, amelyet ő mutatott be a sajtónak. A (tervezett) 6. érettségi tárgyról most nem szólok, ez ügyben már folyt itt a blogon egy érdekes vita (http://sasika61mondja.blog.hu/2008/10/07/kotelezove_lehet_e_tenni_a_termeszettudomanyos_erettsegit), amit nem akarok felmelegíteni. Nem értettem akkor sem vele egyet, de ettől persze lehet, hogy neki van igaza. Most azonban egy korábban tőle nem hallott új elemmel is bővült mondanivalója a kétszintű érettségről. „Véleménye szerint a kétszintű érettségi nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, s azon álláspontjának adott hangot, hogy az érettségi tárgyak számát nem csökkenteni, hanem növelni kellene, egy természettudományos tárgyat a matúra részévé kell tenni"
Minden tiszteletem ellenére megint azt kell mondanom: nem értek vele egyet. Mit jelent az, hogy nem váltotta be a reményeket? Hogy úgy rossz, ahogy van, vagy csak finomítani szükséges? Szavaiból úgy tűnik, hogy az előbbit, vagyis meg kell szüntetni, radikálisan át kell alakítani, én pedig úgy gondolom, hogy elég lenne finomítani. Nemcsak azért, mert a tanárok (és a diákok, szülők) éppen hogy megszokták, kiismerték már az új szisztémát, és semmi nem hiányzik nekik kevésbé, mit egy újabb reform (ezt egyébként ő is vallja: az oktatásban „nem nekibuzdulások, félévenkénti reformok kellenek, hanem világos fejlesztési koncepció). Sőt, nem ezért elsősorban, hanem mert a kétszintű érettségi nem rossz elképzelés, s a kivitelezés módja is alapvetően jó. Drágább, anyagigényesebb, de jobb, mint amit felváltott. Jó, hogy világosan ketté vannak választva a közép és emelt szintű követelmények, ez nagyobb szelektálást tesz lehetővé az alapórákon. Jó, hogy sokrétűbb, a képességeket jobban tükröző mérési rendszert alkalmazunk. Jó, hogy a követelmények legalábbis közelednek az egyes iskolák között. Jó, hogy nem kell külön érettségizni, majd egy hét múlva külön felvételizni is.
Ami a rendszerben rossz, az nem magából fakad, hanem abból, hogy a bevezetésekor nem tették kötelezővé az emelt szintet legalább egy, de inkább két tárgyból azok számára, akik a felsőoktatásban kívánnak továbbtanulni. Ebből ered, hogy a vizsgázók csekély százaléka választ emelt szinten legalább egy tárgyat, s így keletkezik az a látszat, hogy valójában nincs szükség a szintek kettéválasztására. Ez azonban messze nem így van, mint korábban írtam: helyes törekvés, hogy ne kelljen mindenkinek egyforma mélységben ismernie az összes tudományterületet.
Az emelt szintű érettségit egyre több intézmény megköveteli, tehát a rendszer korrekciója máris zajlik. A Elnök úrnak abban igaza van, hogy a fölöslegesen pazarló elemeket ki kell iktatni: 116 olyan vizsgatárgy van, amelyet ötvennél kevesebben választottak. Vannak más, finomítandó területek is, ezek azonban nem kérdőjelezik meg magának a rendszernek a létét.
S még valamit, a teljes igazság kedvéért. Aki azt hiszi, hogy a kétszintű érettségi szocliberális találmány, az téved. A rendszer kidolgozását már legkésőbb akkor megkezdték, amikor az Elnök úr államtitkár, majd miniszter volt. Nekem 2000-ből van olyan oklevelem, amelyik tanúsítja, hogy részt vettem egy tanfolyamon, amelyen a kétszintű érettségire feladatokat készítő tanárokat képezték ki. Vagyis a reformot a Fidesz vagy kezdeményezte, vagy ha korábbról indult, nem állította le, így feltehető, hogy azzal egyetértettek. Akkor most mi van?
