Egyszer André Gide-et, a nagy francia regényírót megkérdezték, ki a legnagyobb francia költő, azt a szállóigévé vált választ adta:”Victor Hugo – sajnos.” Hasonlóképpen vagyok én is a Fidesszel. Soha nem állítottam magamról, hogy a politikai küzdőtér pártjai egyforma távolságban állnának tőlem: van egy határozott értékrendem, s ehhez ma a Fidesz áll a legközelebb – sajnos. Orbán Viktor Nagy Imre újratemetésén mondott beszédének felszabadító ereje, az egy nemzedékhez való tartozásunk, közel azonos értékrendünk, 4 évnyi kormányzásuk eredményei stb. járultak hozzá ehhez a vonzódáshoz, s nem tagadom: nem közömbös számomra, miként alakul a párt sorsa. Éppen érintettségem miatt érzek jogot arra, hogy néha a „körmükre csapjak” (lásd: Mikola), az ember ugyanis a vele nem rokonszenvezők kritikáját gyakran hajlamos azzal elintézni, hogy nyilván azért mondanak bírálatot, mert utálnak, nos, én egyáltalán nem utálom őket.
Olvasom Szijjártó Péter mai, szokásos színvonalú nyilatkozatát: „Az SZDSZ és az MDF nem akarja a miniszterelnök távozását, a két párt segít hatalomban maradni Gyurcsány Ferencnek”- mondja a szóvivő a tegnapi parlamenti szavazásokat értékelve http://www.mno.hu/portal/601028.
Részben igaza van. De bennem és jó néhány velük rokonszenvezőben az a kérdés is fölmerül már régóta: vajon a Fidesz akarja-e őszintén a miniszterelnök távozását? Valóban szeretné-e átvenni a kormányzást most, vagy a közeljövőben, vagy akár 2010-ben? Nem a szavakra vagyok én kíváncsi, a lózungokat ismerem. De mit sugallnak a tettek? Beszélhetnék a 2006-os őszi tétlenségükről, az értelmetlen ultimátumról és sok más dologról. De nézzük csak a szóvivő nyilatkozatának apropóját: mit sugallt a Fidesz parlamenti viselkedése, a 13. havi nyugdíj visszaállításának erőltetése? Azt, hogy a párt ismét megindult azon a lejtőn, ami 2006-ban a bukását okozta. A „rosszabbul élünk”- kampány, a 14. havi nyugdíj ígérete más hibákkal súlyosbítva (pl. Mikola dr. középpontba állítása) vezetett a vereséghez, ezt mi, Fidesz-szavazók láttuk így, nem az ellenfelek. Hál’ istennek a 14. havi egyelőre eltűnt az ígérettárból (de még visszajöhet?), de a nyugdíjügyben elfoglalt mostani álláspontjuk is erős kísérlet az ön-tökönszúrásra, végső soron megköszönhetik a leszavazóknak, hogy nem fogadták el a javaslatukat.
Ráadásul az az érzésem, a párt tudta, hogy az ügy reménytelen. Ettől még persze beterjeszthették volna az indítványt, ha tényleg úgy gondolják, hogy minden rendben volt és van a 13. havi körül. Ebben azonban nem hiszek. Mértékadó, nem feltétlenül baloldali közgazdászok is látják (legutóbb pl. Hamecz István), hogy már a bevezetése sem szolgált mást az MSZP részéről, mint egyszerű – ám drága- szavazatvásárlást, differenciálatlan fenntartása tehát értelmetlen. Éppen ezért azt gondolom, a javaslattal a Fidesz pusztán a sormintát követte: népszerűségét akarta csupán növelni, amiről azt hiszik, majd szavazatra váltható.
Hát nem. A nyugdíjasok MSZP mellett elkötelezett része sosem fog Orbán Viktorra szavazni, s 2010-ben is meg lesznek győződve róla, hogy az Orbán-szőlőbányák vitték csődbe az országot. Az aktívak többségének pedig elege van abból, hogy itt csaknem minden párt négertáncot lejt a nyugdíjasok körül, kegyeik elnyerésére, ez tehát inkább viszi, semmint hozza a szavazatokat. Akkor most ez lesz a stratégia ismét?
Megítélésem szerint a szóvivő úrnak az ilyen nyilatkozatok előtt meg kellene kérdeznie a pártelnököt: te, Viktor, tényleg győzni akarunk, mondd már meg, csak így négyszemközt!
Szerintem milliók lennének kíváncsiak a válaszra.
