En ugy szoktam a puskazasi lehetoseget csokkenteni anno, hogy felolem aztan mindent hasznalhattak a diakok:-)

Kb. ilyen parbeszedek voltak akkoriban:
"- Es mit lehet hasznalni?"
"-Mindent!"
"-Jaj, csak azt ne!"

Szoval ez a "ne tenyanyagot tanitsanak, hanem gondolkodni" cimu duma sokak szamara igen hatranyos kovetkezmenyekhez vezethet:-))) Mert magolassal meg menne valamire, mig IQ-bol mar semmi esely. Sz@r ugy, nem kene forszirozni.
(Persze csak ha komolyan vesszuk azt a tetelt is, hogy az nem vizsga, amin mindenki atjut...
En szoktam regebben vizsgaztatni:-)

+1: felolem aztan mindenki puskazhat, ahogy akar, de ha lebukik, miert van megsertodve? valami valamiert, nem?

Én gimiben nem puskáztam soha, most egyetemen is csak egy tantárgyból, amit teljesen felesleges nekem tanulni, és persze ebőől volt minden gyakorlaton kiszh... Na, lényeg az, hogy pdf-ben megvan a tananyag, azt bemásoltam txt-be, amit a telefonom tud kezelni :) Gyakorlatilag elfér a markomban, és korláltan mennyiségű adatot lehet tárolni :) Persze előtte azért megpróbáltam megtanulni, de a lényeg a jó tagolás (20 fájl és mindegyikről tudni, h melyik rész van benne). És persze első sor :)

"Nem értem, mi a gond a puskázással."
Kedves prokee,amitlátok, Janicsih.
Roppant elszomorit hogy ez a tipikus hozzáállás hazámban.

Mint irtam fennebb én is csináltam, de erre nem vagyok büszke.

A puskázás szerintem nem tanulásteknikai kérdés hanem etikai, a normákról nem a tárgyi tudásról szól.

Az érveitek a gondolkodásmódotok a következőképpen foglalható össze:

1.ha nekem úgy jobb akkor csalhatok
2.ha nem értek egyet egy szabállyal akkor egyénileg feleslegesnek bélyegezhetem.

1. => ha a normaszegés válik normává akkor hosszú távon mindenki rosszul jár. A klasszikus példában a tehenek számának növekedése miatt lefogynak és végül elpusztulnak. A puskázás esetében a tanár azt hiszi hogy puskázás nélkül tudtok ennyit, igy nem kap visszajelzést órái hatékonyságárol, és az indokoltnál nehezebb számonkérést állit össze.
2. => Nem alakul ki érdemi diskurzus a szabályról. Nincs visszajelzés a szabályt meghozó felé az egyéni lázadásokról. Nincs mód olyan szabályrendszerre jutni ami optimálisabb, amit mindenki elfogad.

Az eredmény egy olyan társadalom ahol nincsenek kialakult és betartott normák, ahol nincs lehetőség cooperációra, ahol a dinamikusan alakuló egyéni normák konfliktusa összességében folyamatos egyéni konfliktusokat teszi a normává ami egy a lehetségesnél sokkal rosszabb életminőséget jelent.

Ezen normanélküliség egyik első pontja egy ember életében a magyar oktatási rendszer viszonya a puskázáshoz.

Nyugaton puskázáson kapásért nem max egy 1 es azon a dolgozaton (vagy -1 jegy mint egy tanárom csinálta) jár hanem iskolából való kirúgás. A puskázásra egébként nincs külön szó. Egyszerűen csalásnak hivják. És lenézik érte aki elkövethette.

én már a szakdolgozatokat is elavultnak tartom. Egyrészt az internet korában ellenőrizhetetlen, hogy honnan van a dolgozat, másrészt a tesztek, zh-k, kisdolgozatok, beadandók teljesen eluralkodtak az egyetemeken. Én szakdolgozat helyett mindenkivel min. 50 perces előadást tartatnék, vetítéssel, demonstrációval. Tök mindegy honnan van az anyag, nem az a lényeg, hogy tudja-e mennyi volt a katolikusok aránya 1938-ban, hanem az, hogy ezzel az adattal mit lehet kezdeni!

"Egyrészt az internet korában ellenőrizhetetlen, hogy honnan van a dolgozat,"

A konzulens ha nem ismeri szakirodalmát, nem követte a dolgozat keletkezését akkor ne legyen konzulens.

A hivatkozások másolások meg még könnyebben is kereshetők.

Ha meg a konzulensben nem lehet megbizni...

De a szakdolgozatot meg is kell védeni, nem? Az meg egy előadást jelent pluszban....

Egyébként tányleg semmit sem ér mert még MSc fokon is magyarul van. Nevetségesnek hangzik ez nyugaton. A legtöbb szakma nyelve az angol. Mit ér egy végzetség ha a végzett képtelen a szakmáya nemzetközi vérkeringésébe bekapcsolódni. JA hogy a tanárai se tudnak? Ja hogy csak köldöküket nézve egymás seggét nyalva jelentik ki és verik bele a diákokba hogy milyen magas szinvonalu megkérdőjelezhetetlen tudást nyújtanak (Lást BME)?

ELTE, az egyik elsőéves vizsgám: a kettővel(!) mellettem ülőről másoltam a (pofátlanul nehéz és teljesen haszontalan) tételt, pont tudta, meg én is megtanultam annyira, hogy ne legyek totál hülye hozzá. Így jöttem ki 3-assal. 80%-ban a vizsgán, puskázás közben jöttem rá, mit is mond ki az a rohadt tétel...
A kisZH-kat ugyanebből a tárgyból végigpuskáztam, mert annyira nem magyarázott el semmit a tanár, hogy... szóval tök gáz volt, nulla felső matematikai háttérrel az egész tárgy...
Aztán harmadévben: tudni lehetett, hogy az írásbeli vizsgazh-n milyen feladatok lesznek, volt 5-6 megjegyezhetetlenül bonyolult képlet, azokat felírtam egy kb. 5 cm2-es kis papírra, amit a tolltartómba rejtettem. Lebukás esélye nulla. 4-est kaptam. A kis puska egyik fele ma is megvan, igaz elég lestrapált állapotban.
Egy harmadik tárgyból 500 oldal volt az anyag, 5 napom volt rá. Becsempésztük a jegyzetet a vizsgára. Kiment a tanár vizsga közben... Áldom az eget, hogy egy kettest nagy nehezen összevakartam...
De ennyi. Másból nem puskáztam, le meg nem buktam soha.
GaborPesti! Engem valahogy nem tud érdekelni, mi van nyugaton, mert a vizsgázás, a számonkérés módja is sokszor más, mint nálunk. Nem feltétlenül arra mennek rá minden vizsgán, hogy ától cettig beseggeled a rengeteg anyagot, olyan a fejed, mint a felfújt lufi, aztán meg amikor kijössz a vizsgáról, a lufi leereszt, az agyadat kireszeteled, aztán tanulod a következő tárgyat, és az előzőből már nem emlékszel semmire.

Még ha nem tudtam volna megjegyezni a dolgokat, akkor se lett volna értelme puskát írjak, mivel nem tudom elolvasni az írásomat. Néhány vizsgám ezért úgy kezdődött, hogy na akkor Konegafi, itt van a félévi négy zéhája, most ezeket először is leírja szó szerint úgy, hogy el tudjam olvasni. Addig írja, míg olvasható lesz, ráérek. :)
(fénymásoló ekkoriban a világváros felének eme partján, ott is az egyik oldalán egy darab volt egy nagyáruházban, sőt, idővel már egy A3-as másolójuk is volt, sort 30 méteresnél rövidebbet itt sosem láttam [nem szalmiákos tervrajzmásolásra gondolok, mert az más történet])

Nem kéne annyit majmolni a nyugatot. Hiába van az, hogy a legtöbb szakma nyelve az angol, én úgy utálom Amerikát, hogy nagyon, pont azért, mert megfojtja a világot. Ha angolul tartják az előadásokat, hol marad a jó magyar terminológia, hol marad a jó magyar szaknyelv??? Mert ha nincs, leszűkülnek a magyar nyelv funkciói, aztán szépen lassan elangolosodunk! Én még pl. NÉMETÜL tanultam, és nem azt az anglonémet nyelvet, ami most van! Az egész német nyelv kezd lefeküdni az angolnak! Még a nyelvtan is. Ugyanez mondható el a magyar helyesírásról. NEM TUDNAK MÁR MAGYARUL HELYESEN ÍRNI, főleg ami az összetett szavak helyesírását illeti. Ide vezetett a nagy Amerika szakmai uralma.
Félre ne értsetek, tudok angolul, de nagyon nem csípem azt az agresszivitást, ahogyan próbál betörni a világ szinte valamennyi nyelvébe!

marczy: A követelmények magyarországon is minden gond nélkül teljesithetőek.

É na keverd az okot az okozattal:
Ha te puskázol ahelyett hogy megmondanád a tanárnak hogy magyarázza el érthetőbben akkor azt hiszi hogy pont jó a szint hisz jól visszaattad a számonkérésen.

És meglepődnél de nem a beseggelésre mennek rá a legtöbb tárgyból: Vlt jópár olyan vizsga amikor évfolyamtársaim azt hitték ez a seggelős űgy is nehéz és felesleges kategória. Pedig csak nem értették. 1 kis gondolkodással, józan paraszti ésszel, felsőbbévesektől kevesebb negativ hirt elhivve semmi memorizálandó dolog nem volt vele.

Persze egy 3 oldalas bizonyitást meg lehet sorról sorra is tanulni. Meg meg lehet 2 modatba öösszefoglalhatóan érteni is.

A "minden gond nélkül"-lel azért tudnak bajok lenni, de tény és való, hogy akinek már diplomája van, mint nekem is, az már teljesítette azokat.

Hát ha te oda mertél menni egy tanárhoz botkezdő egyetemistaként azzal, hogy ugyanmár, magyarázza el érthetőbben az anyagot, akkor igen bátor ember vagy. Nem lepődök meg azon sem, ha ezek után a bátor delikvenst esetleg kivágták a vizsgáról. Én személy szerint pont az ilyen dolgok elkerülése végett részesítettem előnyben néhány tárgyból azt, ha az előadó gyakorlatot is vezetett, mert így első kézből kaptam meg az információkat.

"nem a beseggelésre..." ez erősen szakfüggő valóban, de igenis vannak nehéz szakok, amelyeken sok ilyen tárgy van. Nem azt mondom, hogy ezekre nincs szükség, hanem azt, hogy el kell találni egy egészséges arányt azon a téren, hogy mennyi seggelés, és mennyi gondolkodni tudás kell egy diplomához. Ha tényleg a lufi-szindrómáról szól egy szak folyton-folyvást, gondolkodás nuku, akkor az ember mire végez, idegileg kikészül, van egy diplomája, de gyógyszereken él. Sajnos ismerek ilyen embert. Világéletében az akart lenni, amiből aztán végül diplomája lett, de olyan szinten megutáltatták vele, hogy már nem akart azon a területen dolgozni.

A véleményem ugyanaz, mint szakértőbbé! Én is a dolgozatok felét úgy iratom, hogy mindent lehet használni. Az eredmények elszomorítóak. Sokkal rosszabb, mint amikor fejből kell tudni. (A tantárgy történelem. És még az évszámok sem mennek...)

Túlságosan nem volt rá szükségem, de a biológiát a nem túl lelkes ofőnk tanította, aki óra elején felkapcsolta az írásvetítőt, "na, ezt írjátok le", majd miután megreggelizett, fóliát váltott, és "na ezt is írjátok le" módon folytatta. A dolgozatok meg mindig a barna tesztkönyvből voltak, ami könyvesboltban kapható volt. Úgyhogy a dolgozatokra úgy készültünk, hogy különféle ravasz módokon rejtjeleztük az AABDEABD... megoldás-sort. Már annakidején is olcsó volt a Signetta-toll, úgyhogy én annak rovátkolásával kódoltam, mármint hogy adott helyen éppen a hatszög melyik oldalán volt a véset. Ötösöm volt...
Utólag rájöttem, hogy milyen érdekes (alapvetően természettudományos beállítottságú vagyok), és megtanulatm mindent, úgyhogy végül is nem méltatlanul :-)

Ezen kívül csak legális puskázásaim voltak, pl. magyar érettségin a szöveggyűjteményből szedtem össze, hogy egyáltalán kik lehettek Csokonai kortársai (világirodalom), vagy töri érettségin az évszámokat a térképekről.

"ugyanmár, magyarázza el érthetőbben az anyagot, akkor igen bátor ember vagy. Nem lepődök meg azon sem, ha ezek után a bátor delikvenst esetleg kivágták a vizsgáról."

Azt a tanárt aki ilyet tesz ki kell rugni az egyetem közeléből is. Egy tanárom se sértődött meg ha kérdeztek tőle. Öncenzúra káros dolog. Tudod mint a nyuszika aki odamegy a medvéhez kölcsönkérni fűnyirót és addig aggódik mi lesz ha visszautasitja, mig azt mondja: Tudod mit medve nem is kell a **** fűnyiród.

Én egyszer egy pepszi-szigorlaton (pedagógia-pszichológia) voltam kénytelen az átlagosnál durvábban puskázni. Bölcsésztáskámban :) benne voltak a kidolgozott tételek- minden tétel külön lapon kézírással összefoglalva, és nem volt mit tenni, egy idő után egyszerűen benyúltam a táskámba, kikerestem a tételt, és elővettem azt az egy lapot, a másikat, amin ki kellett volna dolgozni a tételt, pedig eltettem. Az egyik vizsgáztató biztosan észrevette, a másik éppen feleltetett egy másik diákot, de mivel nem volt vesztenivalóm, ezért kénytelen voltam ezt tenni. Aki észrevette, először csak megrökönyödött, de aztán nem szólt semmit, de láttam az arcán a megütközést, és persze szégyelltem is magam. Annak ellenére, hogy sokminden ott volt a lapon, csak kettest kaptam, de nem reklamáltam, hanem örültem neki.
Az első diplomám előtt még sokat puskáztam amúgy, a második és harmadiknál már egyáltalán nem, mert ott nem volt az a teher, hogy meg kell felelni, és lehetett csak hobbiból tanulni. Jobban is ment, jobban is élveztem, és ha néha becsúszott egy uv, azt sem kellett tragikusan felfogni.

Volt egy tantárgyunk a főiskolán, gazdasági jog. 50es ürge tartotta az előadást, felsőbbévesek mondták, aznap ne keljünk fel.
Ürge bejött az előadásra, elkezdett beszélni és monoton hangon beszélt szünet nélkül 90 percet.
A könyvet is ő írta, A4es formátum, kb 250 oldal, 8as betüméret, margó nincs, tagolás nincs, kép, ábra, bármi ami megszakítja a monotonitást, nincs. Komolyan mondom, találtunk benne féloldalas mondatokat. Egyik csoporttársam azt mondta, márpedig ő elolvassa. 2 hét alatt 3 oldalon rágta át magát (napi több órát ráfordított) és ekkor feladta.
A szöveg értelmezhetetlen volt és hemzsegtek benne a latin, angol, német, orosz és francia szavak és kifejezések.
A vizsgán 60 perc alatt kellett egy 120 kérdésből álló feleletválasztós tesztet kitölteni, egy A4es oldalra 3 kérdés fért föl. A kérdés maga 3 sor volt, a 4 válasz mindegyike 2-3 sor. És ugyanolyan szöveg, mint ami a könyvben volt.
Szerencsére akkor már évek óta ugyanazt a feladatsort adta minden évfolyamnak. Bevittük a megoldókulcsot és azalapján ikszeltünk. Kb. 5 perc alatt megvoltam vele, utána olvasgattam a kérdéseket, hátha megtudom, miről is szólt a félév. Egyetlen szót sem értettem belőle.


Egyébként nálunk mindegyik iskolában mindennapos volt a puskázás. Sajnos nagyon sok olyan tanárom volt, akiknél az óra színvonala, a leadott anyag mennyisége köszönőviszonyban sem volt a dolgozattal. Szemetek voltak, a szivatásra mentek rá és sokszor lehetetlen volt tanulással jó jegyet elérni. Nem vagyok büszke rá, de megtettem én is.
Azt meg nem hiszem, hogy ilyen sok ember van, aki sosem puskázott, vagy csak egyszer-kétszer. Egyszerűen annyi szükségtelen adatot próbáltak a fejünkbe tömni, aminek a megtanulása lehetetlen volt. Sosem értettem pl. miért kell részletesen tudnom az összes szovjet nagyváros iparát és még sorolhatnám.

sanmarco: teljesen igazad van, de a te esetedben egyszerűen a hallgatók nem értek meg arra, hogy ilyen típusú dolgozatot írjanak! Fejtágításnak (döntően alapozás - alaptudás + tanulni tanulás...) kellenek a seggelős tárgyak, sőt ilyenkor nagyon is fontosak, de utána pl. a töri szak is arról kell hogy szóljon, hogy a történelmi tényeket történelmileg, történész (tovább megyek: nem politikus!) fejjel meg tudd okolni, és ehhez igenis kell tudni gondolkodni. És ha valaki erre nem képes, nem való a töri szakra.

Hát nem tudom ki hogy van vele, de én tavaly végeztem gimnáziumban, és az érettségi egy röhej volt. Olyan szinten leegyszerűsítették, hogy szerintem egy 12 éves gyerek is meg tudta volna csinálni. A gimnáziumi oktatással hasonlóképpen vagyok, mégis akadt olyan alkalom, amikor segítséghez nyúltam. De ez már csak az utolsó években, és azért tettem, mert egyszerűen felbosszantott, hogy olyannal kell töltenem az időmet, ami egyáltalán nem érdekel, ahelyett, hogy bújnám azokat a könyveket, oldalakat és bárminemű médiumokat, amik viszont fejlesztenek és lekötnek. Hiszen lehet hogy megtanulom azt ami nem érdekel, de úgysem megyek vele semmire, felesleges időkidobás az egész... Szerintem sokkal jobb lenne, ha nemcsak fakultációt lehetne választani, hanem le lehetne adni tantárgyakat.
Egyetemen már nincs ilyen gondom, hiszen olyan szakot választottam, amit szeretek. Ezért nem is értem néhány fentebbi kmmentelőt, hiszen ÉN választottam, tehát nyilván NAGYON érdekel. Ha meg nem, akkor minek maradnék? Itt már elég tágak a lehetőségek ahhoz, hogy az ember válasszon...

Matek érettségi után (mikor már megvoltak az eredmények) a folyosón megállított a tanárom: "Tudom, hogy puskázott! Nem tudom, hogy csinálta, de elkapom!" Mire én: "Én is tudom, hogy puskáztam, én tudom, hogy csináltam, a többi magán múlik!" Kabaré volt az egész, tudta, hogy nem matek szakirányon folytatom. :) Ja és ha olvasná, innen üzenem neki: Zsebők tanár úr! A "zöld könyvek" fel voltak szíjazva a vádlimra. Csak azt kellett kivárnom, hogy kiengedjenek a mosdóba. Ha tudná, hogy zsibbadt a lábam a 3 óra végére. :D Bezzeg akinek volt "weszkója".

sanmarco73 2008.12.13. 23:26:05

Ezek szerint kollégák vagyunk, én is tanítok történelmet is.
Tapasztalat: legjobb eredménye mindig annak a dolgozatnak van, amit "csak" meg kell tanulni.
(Lehet,hogy puskáznak? ;)

Én a hengeres puskát alkalmaztam előszeretettel, két közel egyforma henger, a papír szélessége adott, a hossza annyi amennyi anyag kell rá. A papír két végére ráragasztottam a hengereket, majd miután összetekertem, gumival összefogtam. Bárhol elfért, és nem volt feltűnő, könnyen forgott. Csak szegény osztálytársam szúrta el annyival, hogy az évvégi töri zh-ra az egész éves anyagot legyártotta ilyen puskába, 190 centi hosszú papírka lett, mire azt feltekerte... meg aztán persze nem is forgott neki...

A másik jó még a vizes táblára rávésni évszámokat, majd letörölni, halványan ottmarad, a tanár meg általában nem szúrja ki.

Viszont volt olyan is (matekból erős voltam), hogy a doga közben aki végzett, ki kellett, hogy menjen, úgyhogy kimentünk egy osztálytársammal, és az ajtó előtt elkezdtük megvitatni a megoldást. Negyed óra múlva a tanárnak feltűnt és kijött hogy kussolás van, de addig nagyjából mindenki leírt egy kettesre valót:)

GaborPesti, nálunk gimiben érthetetlennek tűnt a kémia. Az egész osztálynak komoly gondjai voltak. A tanár kérdezgetéséről akkor szoktunk le, amikor ő rászokott a dolgozatiratásra. Bejött óra elején, valaki jelentkezett és megkérte, hogy az előző órai anyag egy részét beszéljük meg, mert nem egészen értjük. A tanár szeme felcsillan: "Nem értitek? Akkor dolgozatot írunk." És dolgozatot iratott abból az előző órai anyagból. Konkrétan kettes volt a bizonyítványomban kémiából, pedig általában 4,5 fölötti átlagom volt.
Ilyen tanárok is vannak, szép számmal.

ja tényleg, az egyik tárgyból, amiből teszt volt, egyszer kikerült egy előző évi megoldókulcs, pedig a tanár kínosan ügyelt rá, hogy ez ne történhessen meg. Ugyanazok a kérdések voltak, megkeverve!!! Egyetlen órán nem voltam benn (ütközött), csak a vizsga előtt néztük úgy 2 órán át 50-en ugyanazt az egy megoldókulcsot, így tanultuk meg a válaszokat. 3-ast kaptam. (Fénymásolni persze nem lehetett, mert azonnal kiderült volna a turpisság.)

Koriander: én is úgy mentem egyetemre anno, hogy azért választottam azt a szakot, mert érdekelt, és mivel saját döntés, nyilvánvalóan tanulni fogok. Félretéve az eposzi magasságokat, némi rövid nyelvi igénytelenséggel élve: lófaszt.
Az egyetemen ugyanúgy lesz egy csomó olyan tárgy (nyilván szakfüggő, de 1-2 általában mindenhol van), amiről biztosra veszed, hogy az életben nem fog kelleni (és valahol igaz is), de dacára annak, hogy te választottad, itt is győz a szelekciós ösztön és nem tanulsz rá, vagy puskázol, vagy valami.

Egyébként nálunk bme-vik infon elég ügyesen csinálják, gyakorlatilag 1-2 tárgy van amiből elméletileg lehet puskázni. Programozásból bevihetsz magaddal forráskódokat, de hanem vágod a nyelvet alapvetően, akkor esélyed sincs. Valószínűségszámítás, 400 kérdéses beugró, hosszú képletekkel. Ezt hogyan puskázod ki?
Ahol meg elméletileg lehetne, ott gyakorlatilag nem lehet, mert átnézik a papírjaidat amiket bevittél, hogy nem írtál-e rá valamit, vagy úgy járnak körbe 8-9-en, hogy egyszerűen nincs lehetőség, mert valamikor valaki biztos néz.
Matek meg... ha nem érted, hiába írtad le a képletet.

"+1 es alap az is ha vki puskazik akkor maximum 4est irjon de inkabb 3ast mert az hosszutavon nem lesz feltuno, es igy meg lehet jatszani a buta de szorgalmas diakot ami nagyban javit a tulelesi eselyeken :)"

Én azért puskáztam nagynéha, hogy ne hármast, négyest, hanem ötöst kapjak. Ég is a bőr a pofámról :)

Érdekes ez a puska kérdés. Nem mondom, hogy sosem csináltam. Elvétve egyszer-egyszer előfordult. Csakhogy. Ha hülyeség az anyag, ha nem, valahol gáz a puskázás, meg a szomszéd dolgozatáról GMK-zás, mivel az életben sem túl szerencsés mindig más tollával ékeskedni.(Ok, van egy réteg, aki ezen harsányan röhög, de nekem nem ők a célcsoportom.) Valahol az ágyú a lusták műfaja: ti. amíg puskát csinálsz, meg is tanulod-de ha megtanulod, akkor vajh minek a puska?
Egy esetben azért tolerálható: ha vki. meló mellett jár iskolába és piszok nehéz a felkészülés...

Nekem max egy eseteben tolerálható a dolog: ha

...ha meló mellett van és azért írtam kéccer, mert kezdek elálmosodni:))))

Az a baj a magyar oktatási rendszerrel, hogy --- NEM TANÍT MEG A TEAM WORK-RE --- , sőt bünteti is azt ha más segítségére vagy más segítségre hagyatkozol. Persze a csapatban való aktivítást lehetne arányában elosztani, így továbbra is fent maradna a tudás vágya, mivel ha többet tudok gyorsabban, akkor jobb eredményeket érhetek el a csapatban. Erre egy nagyon jó példa a TV2 Cápa c. ex-vetélkedője. A mai modern világban ahol a közösségé a főszerep és a munkahelyeken mindenki csapatban dolgozik, pont nem jó egy olyan rendszer ahol a súgást vagy a segítség használatát bünteti. Nem hiába van az, hogy a munkahelyeken mindenki magának akarja a dicsőséget, senkivel nem hajlandó együttműködni, hisz ezt nevelte belé az oskola, hogy minden amit TE nem tudsz az ROSSZ és minden amit más tud az nem lehet jó.

De maradjunk a mai szituknál: aki puskázik nem rossz ember, nem feltétlen lusta. Ha a tanár olyan, hogy a legalapabb puskázási módszert nem hajlandó észrevenni, az már baj, feltéve ha tiltva van a team-work. Ha az ember rá van hagyatkozva, hogy kreatív is legyen a puskázásban, hogy valahol átverje a tanárt az szintén lehet rossz, hisz később az tudatosul benne, hogy a főnökét, vagy az államot hogy verje át, de mégis kreativitásra, gondolkodásra nevel. Az élet sajnos erről szól: hol mi verünk át másokat, hol minket vernek át, így mindig lesznek átvertek és mindig lesznek átverők, ha nem is azonnal, de az élet ráneveli őket. Viszont egy előnye van az egésznek: megtanítja az embereket, hogy hogyan és mikor bízzanak meg a másikban. A másik nem elhanyagolandó tény a mai információáradat ami a nyakunkba zúdul: nincs az az átlagos agy ami ezeket el tudja hasznosan tárolni. Figyeljétek meg: ma az internet korában, az emberek nagyon nagy százaléka még a google keresőjét sem tudja használni, nem tudja mit hol keressen ezáltal lemarad az információról.

Alapműveltség viszont soha nem árt. Egyszer megkaptam, hogy nem tudom, hogy a Himnuszt mikor írták. Ez így is van, viszont tudom, hogy hol keressem. Viszont nem értek profi szinten a videóvágáshoz sem, a photoshophoz sem, az excel táblázatkezeléshez sem... meg úgy általában semmihez nem értek profi szinten, mivel nem ez a munkám, nem ez érdekel, nem ezt akartam tanulni. Viszont ha megkérnek, hogy vágjak meg egy anyagot, szerkesszek meg egy képet és csináljak hozzá egy bonyolult függvényekkel teli táblázatot, akkor meg tudom csinálni. És miért? Mert igaz, hogy nem értek hozzá, mégis tudom, hogy hol keressem. Hisz erről szól a net.

Egyszer megkaptam erre, hogy mi lenne akkor ha el lennék vágva a nettől. A kérdés jogos, viszont a mai világban mondjatok egy olyan nem kétkezi munkát ahol még nincs jelen a net. Azt se feledjük, ha tudunk keresni akkor tudunk tudást is szerezni és ezt a tudást nem magoljuk, hanem egyetlen olvasás után a nekünk fontos információt elraktározzuk és máris megyünk a követező tudás felé. Borzasztó látni, ahogy bizonyos szaktársak hiába rendelkeznek remek tudással és képesek 5-ös ZH-kat írni, ha nem tudják használni az internet adta lehetőséget és a kreatív feladatokat (mint az életben) nem tudják kielégítően megoldani vagy nagyon nehezen.

Mindennek van előnye és hátránya. Én maradok a picikét modern felfogásban és nyitok az új felé és mint ahogy én is rendelkezem érdeklődési körrel és mivel olyan vagyok, hogy világ életemben szembe mentem az oktatási rendszerrel és puskáztam és súgtam ha tudtam (még ha ebből akadtak is gondjaim) tehát megtanultam a csoportommal együttműködni, ezért azt a nyugati felfogást használom, ha nem tudok valamit bátran kérdezek az olyanoktól akik tudják, illetve használom a keresési lehetőséget amik még az iskolában szabályellenesnek hatnak (próbálj meg dolgozat közben internetet használni vagy mobilozni) az az életben pont jól jön...

maestro, igazad van, nálunk seggedínben ugyanez volt pár progr. tárgyakból, én is bevittem a zh-ra pár forrást, de alapvetően csak arra kellettek, hogy szintaktikusan helyes programot írjak, de amúgy a programozói vénám alapján oldottam meg szépen a feladatokat.

400 kérdéses valszám beugró? Őszinte részvétem... Ki tanulja azt meg? A vizsga más típusú volt nálunk, részben elméleti jellegű, részben gyakorlati, definíciók, tételek, egyszerű bizonyítások, meg talán még két feladat. Amúgy egész kellemes kis tárgy volt, az egyik félévben egy nagyon aranyos csaj tartotta a gyakorlatot :-))). Már szívesebben tanultam a zh-ra is :-). Sőt ebből volt az, hogy nem voltam benn az egyik órán, viszont a zh előtti nap oda lehetett menni hozzá bárkinek konzultálni, és elmagyarázta, ha valamit nem értettél.

Az angol kontra magyar szaknyelvi megjegyzéshez annyit, hogy ma hősként tiszteljük azokat a tudósokat, akik a régen használatos latin és más idegen nyelvek kifejezései helyett használható magyar szakszavakat vezettek be, tömegesen. Vagyis ha egyesek szerint ma úgyis mindenki angolul beszél, az lehet igaz, de az anyanyelvet ennek nem szabad háttérbe szorítania. Mert különben kezdhetjük elölről az egészet.

A puskázásról van klasszikus változatom, gimiből, jegyzetblokk egy lapjára igen apró betűkkel felírtam pár emlékeztető szót, adatot, harmonikaszerűen csíkká hajtogattam, és a karom alatt vagy a combom között rejtegettem. Egyszer-kétszer hasznát láttam, földrajzból.

Az igazi nekem is egyetemen jött el, először csak natúr szépségében, amikor a zéhá során szépen kitettem a füzetet az asztalra, a táska fedezékében, és igyekeztem csendesen lapozgatni. Mások szintúgy. Az idős tanár, Korrádi Keresztély, tiszteltessék a neve, annyira nagyvonalú volt, hogy odaült az ablakhoz, és nézelődött kifelé. Nem hülye volt, hallania vagy éreznie kellett a mocorgást, de ő nem érezte szükségét, hogy ilyen diákságok miatt balhézzon. A vizsgán úgyis égett, aki azt éremelte ki.

Volt egy analízis-vizsgám, ahol a tanár bemondta a tételek sorszámt, és a listából mindenki tudta, miből kell készüljön. Nekem az 1-est mondta. Amikor ránéztem, kivert a víz, az valami általános ismertetőféle, semmitmondó tétel volt, a matematika történetéről vagy valami hasonló. Annyira hülyeség volt, hogy nem is foglalkoztam vele rendesen, végül aztán teljesen elfelejtettem felkészülni belőle. A többiből tehetségem szerint. Kiválasztottam tehát a 2. tételt (az 1. "igazit"), és felkészültem belőle, a tanárnak rezzenéstelen arccal mondtam el a kijelölt tétel szövegét, a feleltre végül négyest kaptam. Kifelé csak a kanyar után mertem nagyot ugrani. :-)

A gengszter-változatot a szükség szülte, szintén matematikai tárgyakból, bár nekem a fele végig az volt. Kábé úgy, ahogy josef_k is írta, de én a második alkalommal már készültem rá. Egy mappában vittem be magammal papírt a felkészüléshez, alatta ott voltak a kidolgozott tételek. Egyszer csak kivettem a megfelelőt, és azzal mentem a tanár elé, felelni. Sosem buktam (buktattak?) le. Bár egyszer elég közel voltam hozzá, csak utána izzadtam le, amikor rájöttem, hogy a vázlatomban piros tollal is megjelöltem dolgokat, ami egy vizsgán nem teljesen életszerű. :-D Sajnos kénytelen voltam ezeket művelni, hogy a másik szakcsoportot, a programozói tárgyakat elvégezhessem. Akkor még a programozást hozzá kellett csapni egy "komoly" tárgyhoz, márpedig a matekból annyira már nem voltam jó, amennyire ott szerették volna.

>Egyetemista koromban pedig ismeretlen volt a zh-k mai rendszere
Jesszusmária, milyen rendszer van ma a zh-kon?

Re-D, ez a "team-work" nem is egyszer, mindjárt kétszer is... Ne tedd ezt, kérlek. Nekünk jó lesz az magyarul is.

marczy: hát ez az... az egyetlen járható (fejlesztendő) puskázási lehetőség, ha pl a telefonoddal le tudod fényképezni, az felismeri a képletet/kérdést a listából, és kidobja rá, hogy igaz-e,vagy hamis. Lehet jövőre megcsinálom, úgyis lesz mobilprogramozós tárgyam.

Amúgy a legszebb az, hogy 10-ből 8-at kell eltalálni, hogy a maradék 5 feladattal egyáltalán foglalkozzanak.

Ezért jó a BME, életre nevel, megtanulsz veszíteni (nem egyszer:)).

A BDF-en volt (van?) egy Mészáros nevű mészáros, talán analból. Az elképesztő mértékű bukási arányok miatt sokan azt csinálták, hogy áthallgattak a BME-re, és ott vizsgáztak le analból! A BDF meg nem tehette meg azt, hogy nem fogadja el a BME-s tárgyat...
Hát azért az az "életre nevelés" dolog néha igencsak tud fájni, de nem úgy, mint pl. a sportban, ahol ha elérsz egy szintet, és normálisan működik a klubod stb., akkor nem azon az egy elvesztett meccsen múlik a további életed, hanem sokkal jobban, mert sorsok dőlhetnek el egy átkozott vizsga sikerén vagy kudarcán. Az egyetemen ha megszívatnak, az szerintem nem a veszíteni tudásról szól, hanem arról, hogy beléd rúgnak egy hatalmasat, amit esetleg nem érdemeltél meg. Én az ilyeneket pl. sose bírtam lenyelni, mások leszarták, de ez nekem nem ment. Szerencsére nem volt sok ilyen eset, de ami volt, azokat az illető tanárnak soha nem fogom megbocsátani.

Én főiskolás vagyok (műszaki infó), és puskázom néha-néha.

Ha pl. megtanultam egy fizikakönyvet, de egy-két bonyolultabb képlet nem megy a fejembe, leírom minden lelkiismeret-furdalás nélkül. Ilyen egész gyakran van. De volt arra is precedens, hogy Copy Generalban nyomtattam átlátszó öntapadós fóliára géppel írott puskát, és a tiszta fa székre ragasztottam, onnan írtam - ez azért történt, mert a pasas pontról pontra kérte vissza a diasorokban lévő felsorolásait, az nem hatotta meg, ha az ember amúgy értette, és a saját szavaival írta le. Én viszont senkinek a kedvéért nem fogom pontokba szedve megtanulni, amit amúgy értek és le tudok programozni.
Szintén: informatikusként üzemgazdaságtant nem tanulok meg és kész. Ezt a karomra írtam tollal, ahol már fedte a blúz. A folyamat végére a blúz néhol kék lett, én meg megjegyeztem az üzemgazdaságtant, de szerencsére hamar elfelejtettem :)

A puskázást amúgy érdekes versenynek tartom tanár és diák között. Diákként ha úgy érzem, szükséges, akkor bizony használom, és ha tudok, minden módon segítek a társaimnak - mindezt úgy, hogy amúgy szeretek és tudok is tanulni, és többnyire rászánom az időt. Ha pedig egyszer úgy hozza a sors, hogy tanár leszek, akkor figyelni fogok, és megpróbálom elkapni a puskázókat, mert akkor meg ez lesz a dolgom mint tanárnak. :)

canahari! Volt olyan tanár Seggedínben is, aki a forráskódokat(!) kérte vissza szó szerint, és nem hatotta meg, ha már tudsz programozni, és csak az értelmét (működés) adtad vissza...

Nehéz az infósok élete... :)

Hát, marczy, az én időmben, vagy az én tanáraim között szerencsére még nem voltak ilyen marhák. Később viszont én adtam olyan feladatot fiataloknak, hogy egy bizonyos tennivalót hány lényegileg különböző módon lehet megoldani. Szerintem ez utóbbi a hasznos ismeret, annak a szegedi tanárnak is megmondhatta volna egy jóakarója.

Ezt már most sem lehet elolvasni olyan hoszzú.

Ja, persze. Az első sorban - ott nem figyeltek annyira - mindig a könyvből. Csak egy mini tartalomjegyzék kell a padra.

Nehéz hát.

Az első öt évében az egyetemnek (BME-VIK) én sem puskáztam. ;D Aztán olvastam egy Szingapúrban ösztöndíjjal tanuló évfolyamtársam blogját, hogy milyen fasza ott neki, mert a BME-n rendesen megtanult puskázni, ott pedig nem tud senki, nincs lelkiismeret furdalásom.
Én is szeretnék Szingapúrban tanulni, de az átlagom miatt sajnos elég esélytelen.

A lényeg, hogy azóta ipod nano a módszer: nagyon kicsi, nagyfelbontású kijelző, fél kézzel lehet navigálni a menüjében, és gyorsan is reagál.

Az igazság az, hogy még mindig nem használom elég tárgyból, a rokonszenves tanárokkal szemben egyszerűen nincs pofám.

Ugyanakkor nem hiszem ennek a szerencsétlen kultúrának a kialakulását egyedül a diákok nyakába lehetne varrni. A rossz minőségű oktatás egy tünetének tartom.

És még egy fontos: Vekerdy Tamás írja valahol: Japánban a gyerekek, amikor matekpéldákat oldanak meg és a tanár felteszi a kérdést, hogy kinek nem sikerült, akkor sokan majd kiesnek a padból, úgy nyújtózkodnak - nem szégyen. Az az érdekes, aki nem tudta megcsinálni. Miért? Addig csinálják, amíg nem értik meg ők is.

Gondolom, ott ez a poszt értelmetlen volna.
Itt meg a módszer és sokszor a tananyag.

Akár hiszitek, akér nem a puskázás életre nevel, a leggyakorlatiasabb 'tantárgy' amit valaha megtanulhatsz. Sokkal egyszerűbben boldogulnak azok akik kijárják ezt az 'alernatív iskolát'. Módszereket inkább nem mondok, mert nem hiszem h azt a tanárblogon kell elsütni. Amúgy puskázás azért is jó mert nem a Montecuccoli-elv érvényes rá, hanem tehetség, helyzetfelismerés stb kellenek hozzá. Sokféle módszer közül válogat az ügyes.

Amúgy én élvezem is, kell az a kis izgalom, bár ültem már be 100%-os tudással is, az sem volt rossz érzés.

Akár hiszitek, akér nem a puskázás életre nevel, a leggyakorlatiasabb 'tantárgy' amit valaha megtanulhatsz. Sokkal egyszerűbben boldogulnak azok akik kijárják ezt az 'alernatív iskolát'. Módszereket inkább nem mondok, mert nem hiszem h azt a tanárblogon kell elsütni. Amúgy puskázás azért is jó mert nem a Montecuccoli-elv érvényes rá, hanem tehetség, helyzetfelismerés stb kellenek hozzá. Sokféle módszer közül válogat az ügyes.

Amúgy én élvezem is, kell az a kis izgalom, bár ültem már be 100%-os tudással is, az sem volt rossz érzés.

Dr Milton.

Akár hiszed akár nem az életben nincs ott az etalon amiből leshetnél. És Az addig jár a korsó a kútra mondást sem mindig jó saját példán demonstrálni.)

És ha ilyen közegben mozogsz ahol ez az "élet" akkor fogadd el hogy veled is így bánnak.

(Lásd ne panaszkodj ha pl ellopják cuccodat, terményedet etc. Semmivel nem kisebb vagy nagyobb normaszegés mint a puskázás.)

Én ennek segítségével mentem át tavaly mikrobi szigorlaton. Riszpekt.

No, én még sosem puskáztam. Egyszerűen nem láttam értelmét. Gimiben kettesre bármit meg lehetett tanulni (bár a legrosszabb jegyem a 3-as volt kémiából), de nem érdekelt, mert matek-fizikán kívül nagy ívben sz**tam mindenre :)

Egyetemen sem puskáztam, de ott pénzügyi számvitelből pl. nem is nagyon lehetett (na persze, majd zh-n tanul meg könyvelni a szerencsétlen, a Sztv. meg jó hosszú), mert a feladatokra is alig marad idő, sem valószínűségszámítás vizsgán a "hieroglifákat" tanulni.

No, én még sosem puskáztam. Egyszerűen nem láttam értelmét. Gimiben kettesre bármit meg lehetett tanulni (bár a legrosszabb jegyem a 3-as volt kémiából), de nem érdekelt, mert matek-fizikán kívül nagy ívben sz**tam mindenre :)

Egyetemen sem puskáztam, de ott pénzügyi számvitelből pl. nem is nagyon lehetett (na persze, majd zh-n tanul meg könyvelni a szerencsétlen, a Sztv. meg jó hosszú), mert a feladatokra is alig marad idő, sem valószínűségszámítás vizsgán a "hieroglifákat" tanulni.

Én ennek segítségével mentem át tavaly mikrobin. Riszpekt.

No, én még sosem puskáztam. Egyszerűen nem láttam értelmét. Gimiben kettesre bármit meg lehetett tanulni (bár a legrosszabb jegyem a 3-as volt kémiából), de nem érdekelt, mert matek-fizikán kívül nagy ívben sz**tam mindenre :)

Egyetemen sem puskáztam, de ott pénzügyi számvitelből pl. nem is nagyon lehetett (na persze, majd zh-n tanul meg könyvelni a szerencsétlen, a Sztv. meg jó hosszú), mert a feladatokra is alig marad idő, sem valószínűségszámítás vizsgán a "hieroglifákat" tanulni.

Mi a baj a puskázással ? Életrevaló dolog. A magyar oktatás bemagoltat egy csomó felesleges adatot, de nem tanít meg problémát megoldani. A puskázás ezt a problémát oldja meg részben.

A lényeges dolgokat felírtam egy kis cetlire. A saját padunk tele volt ragasztgatva autós képekkel, azok alá voltak becsúsztatva. Ha másik előadóban voltunk, akkor meg a köpenyem (akkor gimiben is kötelező volt...) belső oldalára celluxszal beragasztottam. Gimi után meg inkább megtanultam mindent...

Androsz:
"Egyetemista koromban pedig ismeretlen volt a zh-k mai rendszere" -ezen azt értem, hogy egyáltalán nem voltak zh-k, az öt év alatt egy tárgyra emlékszem, ahol így kértek számon, de egyébként soha. Viszont mindig,minden tárgyból szóban vizsgáztunk.

Mini, leporello stílusú puskával. Vagy a tenyeremben, vagy a lábam alatt, vagy a segítségül használhatott szöv.gyűjt., térkép finoman felhasított belső borítójában volt a helye.
Szerintem ennyi anyagot képtelenség megtanulni, főleg, hogy a fele felesleges.
Ahogy már valaki már írta, ha már nem tudsz valamit, legalább tudd, hogy hol keresd. :)

Én info szakos voltam a főiskolán:)
Még az elején írtam egy php + wml alapú cuccot, amit a mobillal lehetett wapon használni. Feltöltöttem a kérdéseket és a válaszokat a szerverre egy .txt-ben, aztán simán lehetett benne keresni, stb. :)
Később már többen is használták a rendszert az évfolyamon :P

Szerelésnek megtette a szoknya és az átlátszó combfix, majd a kis papírkákat beraktam a harisnyám alá, a szoknya takarásáig.

Sosem buktam le vele, de ha még gyanús is lettem volna a tanárnak, tuti nem meri felemelni a szoknyámat :)

Én digitális technikából puskáztam egyszer a szigorlaton, de én nem foglalkoztam cetlikkel meg más trükkökkel. Tollal jó rondán felírtam egy A4-es papírra amit nem tudtam (többnyire kapcsolási rajzokat és a hozzájuk tartozó elméletet), a papírt betettem egy pakli sima üres A4-es lap közé, és kitettem az asztalra. A feladatsor kiosztása után 10 perccel már simán szét lehetett pakolni az előre gyártott lapokat az asztalon, és lemásolni ami kellett, a tanárnak nem volt gyanús hogy tollal írt A4-es lap hever az asztalon zh vagy szigorlat közben.

zokni alá rejtett cetlik, láb keresztbe rak, tipikus.
nekem középiskolában volt egy tolltartom amiben kb 3-4 toll fért el, és eléggé régi volt, de imádtam. ugyanis a felső részét mikor felhejtottem akkor ott volt egy rejtett "rekesz" a belsejének a felső részre eső boritását le lehetett hajtani és oda fehér vignyettákat ragasztottam és előtte arra irtam a fontosabb dolgokat. Fizika képletek és leginkább történelem vázlatpontok! voltak. Persze mivel kicsit volt ezért előttem ülő takart rendesen :D Aztán a történelem egyik kedvenc tárgyam lett, mégsem azt tanultam meg, és most is messze áll a munkám tőle, de imádom és egyik alapfontosságu tárgynak tartom. Mikor beszélgetés van volt osztálytársak között, ismerőseim között, esetleg töriből akkor tudom hogy mi hogy volt... tehát a vázlatpontok leirása, és persze az órákra valo készülés (a tananyag lényegének megtanulása, alaptények, alap évszámok) segitett ebben. Érettségi előtt egy délután alatt meséltem el egy osztálytársnőmnek a 2x25 tételt. Többi már titok ;)

és igen imént amint tt_tt irt. Ez egyetemen gyakori volt váll. gazd. és pénzügy tárgyakbol. persze ovatosan hogy be ne adjam azt a 2-3 másik lappal :D

Volt sokminden. Tenyérbeírás, lapcsere kölcsönlapból, alig használt hengergetős (természetesen kölcsönkapott) puska, kis kidolgozott lapok, tartalomjegyzékkel, külön lapokkal, könyv a padban. Ami viszont saját kútfő: tükörírás asztallap aljára felragasztva, így max egy tükröt találhattak nálam. (Leonardo után balkezes zseni módra)
Első pad nagy betűkkel teleírva, tanárral szemben. Akkora volt, hogy fel sem tűnt.

De a legjobb tanárból puskázni: matekérettségire teljesen szabálytalanul bejött a matektanár, és elmondta, hogy melyik feladatnak hogy menjünk neki. Nyilván nem akart sok bukást. Onnantól nem is volt baj, még páran az enyémről másolták. Töri érettségin az énektanár mondta el, hogy akkor ki volt a király, a többit meg elvartyogtam 3asra az atlasz adatai alapján.
Ja, alapszabály, tételt vissza nem adunk.
Légijogból meg ki volt adva, ha valamit nem értesz, kérdezz. "Tanárúr, ebben a kérdésben ezt a szót hogy kell értelmezni? - Úgy kell, hogy C!"

Ja, természetesen amikor érettségiztettünk, mi is súgtunk mindenféle tárgyakból szóbelin a felkészülésnél vagy felelésnél elakadt diákoknak. Ha már addig elengedtük őket, nehogy már ott bukjanak el.

Főiskoláig nem nagyon puskáztam, ott már volt pár tárgy, amiből nem akaródzott tanulni. A lényeg, hogy a lehető legpofátlanabb módon kell csinálni: kivettem a padból a bekészített könyvet/jegyzetet, feltettem az asztalra, és kiírtam belőle.
A sok harmonikapuskás meg könyvön ülő már rég lebukott, én meg vígan olvastam a könyvet. :)

Nincs új a nap alatt, ilyen tollpuskát cca 20 éve láttam először :) De voltak ennél lényegesen egyszerűbb módszerek is. A legszimplább a puska kartonlapra ragasztása volt, amit egy rajzszöggel rögzítettünk a pad lapjának alsó felére. a rajzszög tengelyként is funkcionált, és így tudáshiány esetén ki lehetett hajtani szépen, míg az esetleg a padba benéző tanár (ha nem volt meggyűrve a lap) nem vett észre semmit.
természetesen a hosszúujjú pulóverekbe rjtett puska, a ráülős módszer is működött :)
A padra felírt néhány gondolatébresztő alapösszefüggésről se feledkezzünk meg :)

Egyetemig én sem puskáztam. Ott viszont tényleg muszáj. Egyszerűen arról van szó, hogy sok fölösleges dolog is van, amit tanítanak. Van olyan elmélet amit szerintem is be kell vágni mert ez mindennek az alapja, de _magolni_teljesen felesleges. Egyébként miután dolgoztam, nekem is sokszor előjött olyan dolog, amit anno puskára írtam ki, és kellett. Ez tény. De az is hogy _pontosan_ tudtam mit és hol keresek, és kb 5 másodpercig tartott megtalálni....

Gimnáziumban is és egyetemen is puskáztam, ha olyan tárgy volt, ami nem ragadott meg (szerencsére elég kevés ilyen volt.)

A legemlékezetesebb az volt, amikor a latin ragozásokat felírtam a padra. Sajnos a dolgozat után elfelejtettem "formatálni" az adathozdozót. Így egy alkalommal, amikor OKTV verseny miatt hiányoztam, a latintanár pont az én helyemre ült le, és észrevette a puskát. Így kommentálta:
"Nahát, milyen hülye ezt a B...., ilyen puskája van, mégis mindig csak 2-est ír."
Akkor visszamenőleg az összes dolgozatomra 1-est adott abban a félévben, úgyhogy eléggé el kellett kezdenem tanulni, h nem bukjak meg évvégén...

Amúgy (most már egyetemi oktatóként, ha látok valakit vizsgán puskázni, akkor kegyetlenül lebuktatom. (Már többször előfordult). Hát, igen, a kockázat-haszon elvet fenn kell tartani. Aki puskázik, az kockázatot vállal.

Amerikában, ahol a legtöbb helyen versenyvizsgák vannak, majdnem ismeretlen a puskázás, mivel az osztályzatok midig a Gauss-görbe alapján oszlanak meg. Így adott számú jegy osztható ki adott létszámú osztályban. Tehát, ha valaki mellettem puskázik, akkor az én esélyeimet rontja a jobb jegy elérésere. Ezt nem is tolerálják a diákok, és ők maguk közösítik ki a csalót maguk közül. Nem rossz rendszer, és az életre nevel, méghozzá JÓ ÉRTELEMBEN: BECSÜLETES VERSENY!!!

GaborPesti, én nem tehetek arról, hogy ennyire elamerikanizálódtál, hogy még a TANÁRI mentalitást sem bírod mérlegre tenni, és mindent a diákok nyakába varrsz, úgyhogy őszinte részvétem. Ha meg azt hiszed, hogy tőlünk nyugatra nem lopnak - ezt te sem gondolhatod komolyan. Nyugaton ugyanolyan komoly problémák vannak, mint nálunk, csak még durvábban jelentkeznek. Ha van szemed, úgyis tudod, mikre gondolok. Nem mindenről a diákok tehetnek, hidd már el nekem. Az a tanár meg, aki elfelejti, hogy ő is volt diák, ne menjen tanárnak. Ennyi. Ha meg azt mondom, hogy Rommániában kilóra meg lehet venni egyes tanárokat, ahhoz képest meg ami nálunk van, az bőven Nyugat. Társadalmi szinten nem működik az, hogy prédikálsz, hogy így kéne, úgy kéne, mert nem fogják megenni az emberek. Ha pl. azt akarod, hogy ne puskázzanak, akkor nem úgy éred azt el, hogy "apuszkázászcúnyadologmegdádálesz", hanem leginkább úgy, ha pl. olyan feladatokat adsz, hogy ne legyen értelme puskázni.

Én is nyílt módszert választottam. Engedélyezett volt történelmi atlasz használata. Persze a képzetek addig terjedtek, hogy a forgalomban lévő egyetlen atlasz. Én viszont szépen kitettem magam elé egy hasznos kis német kiadványt (ma már magyarul is létezik), aminek egyik oldala térkép mindig, a másik a hozzá kapcsolódó események leírása, tömören. Ha előfordult, hogy valaki rákérdezett, mi az, öntudatosan fölemeltem, hogy látható legyen a címlapja, „történelmi atlasz”. Bólintottak, és másoltam ki a dátumokat amikre nem emlékeztem.

De volt egyetemen olyan tanár akiről közismert volt, hogy nem szól egy szót sem ha az ember vizsga közben kiteszi maga elé a jegyzeteit. Nyilván volt annyi intelligenciája, hogy átlátta, nem fontos, hogy érvényt szerezzen a hatalmának, és az sem, hogy fejből emlékezzünk az összes raeto-román igealakra, vagy szárd főnévragozásra. Így is volt., kitettem, másoltam.

Most is kiteszem, de ti másoljátok, mert bár egy árnyalatnyit sem tartozik a témához, azért annak ki nem olvasta, lehet érdekes a mostani viszonyokról, amellett annyi köze mégis van, hogy lehet szintén fegyver (Illésék mondták, hogy az):

www.kibulizottorszag.net

(és remélem igazuk volt). Aki meg már látta, legyen szíves csak átsiklani fölötte.

Középsuliban töriből nem voltam hajlandó megtanulni az évszámokat, ezért kiírtam szépen egy A4es lapra mindet. A dolgozatokat egy dolgozatfüzetbe ítrtuk, amibe egyszerűen becsúsztattam a lapot óra elején, és ha valami kellett csak feltűnésmenetesen visszalapoztam.
Egyetemen egy tárgyat puskáztam végig, de az egy olyan tárgy volt. Választható, amit mindenki (mint én is ) azért vett fel, mert kellett a kredit. A ZH-kat meg szépen ki lehetett írni a kölcsönkért jegyzetből...

LION_heartnak viszont igaza van, ezt a Gauss-görbés dolgot a BDF-en is alkalmazzák, szerintem teljesen jogosan. Így valóban nem fog senki sem puskázni hosszú távon. matek zh-kon stb. jól bevált a dolog.

p_p, ha kell a kredit, én olyan tárgyat veszek fel, ami érdekel, és megtanulom :-). Persze volt olyan, amikor hiányoztam egy óráról, és nem volt hozzá jegyzetem sem, így a vizsgán imádkoztam, hogy ne azt a tételt húzzam... Szerencsém volt.

Marczy: "ugyanmár, magyarázza el érthetőbben az anyagot, akkor igen bátor ember vagy. Nem lepődök meg azon sem, ha ezek után a bátor delikvenst esetleg kivágták a vizsgáról."

GaborPesti:"Azt a tanárt aki ilyet tesz ki kell rugni az egyetem közeléből is. "

ja es ki vagja majd ki az egyetemrol? a diak? ne legyel mar ennyire naiv:D latszik h bmen tanulsz:)

nekem egyetemen fel ev utan kialakult a koncepciom: csak puskazassal es minel kevesebb tanulassal teljesiteni a bme viket. hat nem vagyok tul sikeres:D de a dolog meg teljesitheto is lenne (egy par szopo targyat leszamitva), de a legnagyobb problema, hogy annyira elveszett az erdeklodes a szak irant, hogy mar arra nem vagyok kepes h leuljek 2oran at leirni a puskat meg atnyalazni az anyagot. gaz, kene valami motivacio:)

Egyetemen sosem puskáztam, arra a félévenkénti egy-két zh-ra az ember felkészül. középiskolában viszont rendszeresen, de csak a régi, jó, unalmas módszerrel: felírtam az adatokat a padra, rátettem a tolltartót, hogy ne látszódjon (esetleg, ha túl sok volt, egy papírzsebkendő is került a padra), aztán, ha megkaptuk a feladatlapot, akkor onnantól azzal takartam. Ha elég vastagon írtam a padra és elég vékony volt a papír, átlátszott rajta.

Matekérettségin nem engedtem, hogy tőlem lemásolják a megoldásokat, mert attól tartottam, hogy hibásak lehetnek és majd engem okolnak, hogy úgymond "miattam" buknak el.
Meglepetésemre 10-esre sikerült (Romániában 10-es skálán osztályoznak), így hát én letten a gonosz azok szemében akik nem másolhatták le.

Sajnos én nem mertem puskázni, mert féltem a következményektől.
Romániában lúzernek tartják azt aki nem puskázik. Sokkal nagyobb mértékben puskáznak ott, sokkal több a csaló (legalább 90%-a a diákoknak). De ez gondolom senkit sem lep meg.

No, én még sosem puskáztam. Egyszerűen nem láttam értelmét. Gimiben kettesre bármit meg lehetett tanulni (bár a legrosszabb jegyem a 3-as volt kémiából), de nem érdekelt, mert matek-fizikán kívül nagy ívben sz**tam mindenre :)

Egyetemen sem puskáztam, de ott pénzügyi számvitelből pl. nem is nagyon lehetett (na persze, majd zh-n tanul meg könyvelni a szerencsétlen, a Sztv. meg jó hosszú), mert a feladatokra is alig marad idő, sem valószínűségszámítás vizsgán a "hieroglifákat" tanulni.

A verseny bizonyos értelemben itt is megvan.

Azáltal, hogy az átlagodhoz kötik az ösztöndíjat. Vagy mint a közgázon (ahova estin jártam munka mellett), ahol a legjobb 10 tandíjkedvezményt kapott. Nagyon nem mindegy, hogy a következő félévre 200ezer a tandíjad, vagy 160-170ezer. Nekem legalábbis nem volt mindegy.

És szóbeli vizsgákon vannak olyan tanárok, akik egymáshoz mérik a tudást. A közgázon volt egy nagyon idős tanárom, aki több embernél is javított utólag a jegyen. Engem utólag hívott fel a tanszék, hogy bár Árpi bácsi négyest írt be a helyszínen, de utólag úgy látja, hogy én voltam aznap a legjobb, úgyhogy javította ötösre.
Egyik csoporttársam meg szintén négyest kapott, kijött, beszélgetett még pár percig a kint várakozókkal, majd megjelenet a tanár, visszahívta és átírta ötösre. Azzal indokolta, hogy a következő felelő annyira gyenge, hogy ha annak megadja a kettest, akkor a srác simán megérdemli az ötöst.
Én pont ezért szerettem mindig az utolsók között vizsgázni, mert akkor már van összehasonlítási alap, illetve már fáradt a tanár és nem kell sokat beszélni.

Sokszor nagyon nem mindegy, hanyast kap az ember, pont az átlag javítása miatt. Ha van lehetőség puskázásra, muszáj megtenni, mert nagyon sok múlhat rajta. Hiába mondhatod el magadról, hogy becsületes voltál, nem puskáztál, ha éhenhalsz a következő félévben, mert hiányzik 1-2 tized az átlagodból az ösztöndíjhoz. Persze, lehet dolgozni, csak akkor megint nem fogyz tudni felkészülni a következő vizsgákra úgy, hogy meglegyen az ösztöndíj. És nem mindenkit támogatnak otthonról.

Középiskolában nem puskáztam. Az osztály négy legjobbjában voltam, jó barátok, és egy tömbben ültünk :-)

Az egyetemen nem készítettem puskát. A könyv, vagy jegyzet ott volt a táskámban. Ha láttam, hogy a felügyelő tanárt nem érdekli, elővettem.

Egyetemi oktatóként nem tűröm a puskázást, elégtelennel jutalmazom.

A technikai csúcs jelenleg: mobiltelefonnal lefotózni a feladatlapot, kiküldeni, a megoldás mini hallókészülék méretű bluetoothos fülhallgatón jön. A fülhallgató egyébként kölcsönözhető. Egy ilyet már elcsíptem, kihallatszott :-)

Örülnék, ha lehetne versenyvizsgát csinálni. Sajnos a jelenlegi rendszer kizárja, mert ehhez az egész évfolyamot kellene egyszerre leültetni, és az az ellenvetés is azonnal előkerülne, hogy "csak azért bukjak meg, mert volt nálam jobb is?"

zsoltikamzsoltikam:
elvileg lehetséges, erős HÖK kell hozzá, nálunk pl. rengeteg dolgot keresztül lehetett verni, mert vétójogunk volt egy csomó kérdésben. Pl. vagy változtatnak ezen és ezen, vagy megvétózunk mindent, amit ők akarnak. Olyan is volt, hogy figyelmeztettek egy tanárt hivatalosan a mi aláírásgyűjtő akciónk után, mert 1. semmilyen szakmai segítséget nem volt hajlandó adni az anyag elsajátításáhot, 2. a vizsgán 90% körüli volt a bukási arány nála. Másik hasonló esetben (értsd: 90%-os bukási arány) a tanárt úgy megugrasztották, hogy nem adhatott elő 2 évig és nem vizsgáztathatott. Helyette más vizsgáztatott, szigorú, de viszonylag egyértelmű és teljesíthető követelményekkel. Aztán végül is odáig jutottunk, hogy 70% fölötti bukási aránynál már vizsgáljuk, hogy ez mennyiben írható a hallgatók felkészületlenségének számlájára. Nem is nagyon mernek efölé menni.

egyenlítő! Mint említettem, ez a fajta megközelítés a BDF-en működött is ZH-kon. Ugyanez megy Szegeden MI-beadandónál, ott ez elég nagy szemétség, de van. Szerencsére azért a határt nem lineárisan húzzák meg, és ha kicsi a szórás (mert 90% ugyanazt a jó algoritmust alkalmazta), inkább mindenkit átengednek, csak a maradék 10%-nak lehet félnivalója.

Ami tehát a versenyvizsgát illeti: a BDF-en volt ez a Gauss-görbés dolog. Az átlagos szint 3-as, egy szórás 1-1 jegyet jelent. Ha tehát már 2 szórással az átlag alatt vagy, akkor ott már nagyon nagy bajok vannak. Ez csak akkor rossz, ha kicsi a szórás, de ilyenkor még mindig van mérlegelési lehetőséged. A BDF-en mindazonáltal a dolog egész jól működött, valós tudást mért a ZH.

Az a probléma nálunk, hogy legalább 3 vizsgaalkalmat kell biztosítani, és ez kizárja az egyenlő esélyeket. Például egy nehéz tárgyból az első alkalomra a legjobbak jönnek, akkor, amikor a többiek még a pótlásokkal vannak elfoglalva. Közülük buktassak meg mondjuk 10 %-ot?

egyenlito: A gauss gorbe alapu vizsgaztatas egesz evre vonatkozik es nem ev kozben valtozik (vagy csak kicsit) hanem inkabb az a jelentosege hogy a feladatok nehezseget es ponterteket modositjak hogy az eredmeny normalis eloszlasu legyen.

Ezt én tudom. Csakhogy ahol egy tárgyból vizsga van előírva, ott legalább három vizsgaalkalmat kell kiírnunk.

A HÖK pedig hivatkozhat arra, hogy a hallgatók tudását külön-külön kell értékelnünk. Különös tekintettel arra, hogy a HÖK tagjai nem tanulmányi eredményeik, hanem "politikusi hajlamaik" alapján vannak ott, ahol vannak.

- Gyerekek, ha ez így megy tovább, félévkor legalább negyven százalék meg fog bukni matematikából!
- Tannő kérem, nem is vagyunk annyian!

Sokan hangoztatják, hogy csomó felesleges dolgot kéne megtanulniuk, csak azt nem látják be, hogy alsóbbéves hallgatóként marhára nem tudják (nem tudhatják!) eldönteni, hogy mi az ami felesleges, és mi az ami később hasznos lehet.
Oktattam programozási alapismereteket nem-programozó hallgatóknak, sokszor a fejemhez is vágták, hogy ezt nekik miért kéne megtanulni, nem szoftverfejlesztőnek készülnek. Az egyik hallgatóm két évvel később odajött hozzám, hogy beülhetne-e az óráimra újra, ugyanis felsőbbévesként sokszor kapnak olyan feladatot, hogy hatalmas adatmennyiséggel kell számolniuk/feldolgozniuk, és elege van abból, hogy az évfolyamtársaihoz hasonlóan óriási excel-táblákkal bűvészkedjen, inkább szeretne rá egy programot írni, de anno "elbliccelte" ennek a tudásnak a megszerzését...

clsdclsd: Ez igy igaz. De minden hallgatotol elvarhato lenne hogy az elso evben pl kitalalja hogy mivel akar foglalkozni. Addig meg ugyis csak alapozo meg szuro targyak vannak azokat igyis-ugyis meg kell csinalni. Ha pedig megvan a kedvenc temaja akkor arra ra kell fekudni es megalapozni. A tobbit meg ahogy sikerul alapon kell csinalni. Semmi ertelme nincs elegsegesnel jobb jegyet szerezni olyan targyakbol amit nem tervezel hasznalni.

A tanterv osszeallitasara (BME-VIK info BSC-MSC szetvalas) volt nemi ralatasom (nem befolyasom) es meglepo hogy mennyire egyes professzorok ad-hoc piti turf-warjain keresztul dol el hogy kesobb ezrek mit fognak tanulni. Mertha egyszer egy tantargy bekerul a kovetelmenyek koze az a budos eletben nem fog kikerulni, de igazabol korszerusodni se, sot ugyanaz a professzor fogja tanitani akar tisztesseges akar nem addig amig teljesen gaga nem lesz.

Ami hianyzik az a diakok feloli visszacsatolas. Nem ,nem a kovetelmenyek csokkentesere gondolok, hanem megnezni hogy pl ua tantargyat tanito profok kozul melyikhez mennek tobben hallgatni/vizsgazni. A HOK is csak akkor szol be ha nem hagyjak a HOK tagokat puskazni.

Mindenki dontse el mivel akar az eletben foglalkozni a tobbit meg teljesitse kettesre. Ha ehhez nincs kedve akkor kulfold ma mar egyaltalan nem lehetetlen.

Na itt mindenki BME-vel meg infóval jön, megosztok veletek valamit a jogról is :)
Nem merem leírni a Professzor Úr nevét, aki oda jár(t), úgyis tudja, kiről van szó :) Szóval, a lényeg, hogy a drága jó tanár bácsi legendásan jószívű. Ezt már elsőéven is mindenki tudja, hogy őt szó szerint le lehet kenyerezni. Írásbeli vizsgánál az összes számottevő napilap, továbbá sütemények, innivalók tömkelege sorakozott a tanári asztalon. Drága tanár bácsink pedig nagyon örült neki, tüntetően szétnyitotta az újságot, bekapott egy sütit, és ezt a műveletet abba se hagyta a vizsga végéig. Az évfolyam 90%-a ötöst kapott. Én csak négyest... annyira meghatott ez a hozáállás, hogy se akkor, se később egy másik óráján nem volt pofám puskázni nála.

Amúgy pedig, reagálva itt pár hozzászólásra. Nem lehet minden helyzetben puskázni. Nálunk anno a jogon teljesen általános és elfogadott volt, hogy ha csak 30-an írtunk beugrót, akkor két vizsgázó között 2 sor és 3 szék kimarad, sokszor kiültettek valakit a katedrára, amúgy pedig egy ilyen kis létszámú csoportterápiára is minimum 2 tanár jutott. Olyan is volt, hogy tíz kérdés, kérdésenként 2 perc van a válasz leírására, de egyszerre csak egy kérdést mondanak el. Kb akkora esély van a puskázásra, mint a honfoglalóban a válaszok kinézésére a gugliból :)
És még valami: ez a padon a könyv, stb nekem teljesen megdöbbentő. Nálunk addig ki se osztották a feladatsorokat, amíg az összes hallgató minden holmija (táska, könyv, tolltartó, stb) a padsorok szélén nem landolt, és csak miután lecsekkolták az összes padot, hogy nincs-e bennefelejtve valami.
Szóval tök jó, hogy itt el vagytok ájulva egyes egyetemektől, de azért, én a földhöz vertem volna a fenekem, ha csak a felét meg tudtam volna valósítani annak, amiről itt egyesek halál természetességgel írtak.

Na most elmondom, én hogyan próbálom leszoktatni a diákokat a puskázásról.
1) Feladatlapos dolgozatnál nem lehet puskázni, nem tudnak mit, mert a megoldás nem a könyvben, füzetben van, hanem nekik kellene logikával (szövegértéssel és ismereteik alkalmazásával megoldani).
2) Esszékérdéseknél viszont elvileg lehetne. Megegyezek velük, hogy miután elmondtam a kérdéseket, mindenki belenézhet egy percig a füzetébe, könyvébe, azután viszont elvárom, hogy senki ne használjon puskát. Ez a rendszer csak addig működik, míg valaki le nem bukik, azután szigorúbb szabályok lépnének életbe. Eddig egyetlen osztályba sem kellett alkalmazni. Szerintem nekik is becsületbeli üggyé válik, hogy miután én engedek valamelyest a merev szigorúságból, ők se szegjék meg a szabályt.

clsdclsd 2008.12.14. 13:04:42
"Sokan hangoztatják, hogy csomó felesleges dolgot kéne megtanulniuk, csak azt nem látják be, hogy alsóbbéves hallgatóként marhára nem tudják (nem tudhatják!) eldönteni, hogy mi az ami felesleges, és mi az ami később hasznos lehet."

Hát nézd, én már végzett jogász vagyok, de ugyanaz a véleményem, mint első éven volt: mi a búbánatért kellett nekünk társadalomstatisztikát meg közgazdaságtant tanulnunk elsőéves joghallgatóként? Soha semmi hasznát nem veszem, és nem is értem, nem is emlékszem egy betűre sem (bármelyik ellenkező esetben a közgázra mentem volna). Egyébként, nyilván nem voltam egyedül a véleményemmel, mert (hehe) a társ.stat-ot azóta ki is vették a tanrendből.

yggdrasil: Azt hiszem a padon konyv tema kozepiskolaban lehetett. A BME-n is egy hely kimarad konyv/taska/kabat/telefon a terem hatuljaban plusz 4-5 felugyelo modon tortenik.

Amugy eleg konnyu ketszaz emberbol kiszurni ki puskazik. Ha valaki a vizsgajat irja akkor lefele nez a papirjara, es laposan ralatsz az arcara (persze ez dontott eloadokban van) Ha puskazik akkor a feje bubjat latod ha a szomszedot nezi akkor meg az arcat oldalrol. Ha meg sokaig teged vagy a tobbi felugyelot nez akkor meg puszkazni fog! Na ennyi. Igazabol a legtobb tanarnak nincs kedve lealacsonyodni addig hogy kirugdossa a diakokat a vizsgarol, ha valakinek nincs kedve megtanulni valamit akkor senki de senki nem lesz ra kepes rakenyszeriteni. Egyszerubb egy kettes atrugdalni csak hogy a hatat lassad vegre.

@ egyenlítő:

"Örülnék, ha lehetne versenyvizsgát csinálni. Sajnos a jelenlegi rendszer kizárja, mert ehhez az egész évfolyamot kellene egyszerre leültetni, és az az ellenvetés is azonnal előkerülne, hogy "csak azért bukjak meg, mert volt nálam jobb is?"

Szerintem lehetne egy olyan köztes megoldást alkalmazni, hogy van bukási ponthatár, és afölött Gauss-görbe. Tehát, ha pl. 50%-ot teljesít, akkor már nem bukik meg, és afölött a jegyek eloszlása viszonylagos. Mondjuk nem tudom, hogy ez mennyire keresztülvihető az egyetemi oktatásban.

Én megadom a félév elején a ponthatárokat. Engedélyezem az egy perc tájékozódást is a jegyzetből, ha a körülmények lehetővé teszik.

A BME-n is vannak olyan tanárok, akik megfelelő metakommunikációval közlik, hogy szabad a vásár. Mondjuk leül az első padba (háttal a vizsgázóknak), elővesz egy könyvet, és elkezd olvasni.

A neten egyébként megvásárolható a puskázásról szóló tankönyv. Van feltört változatban is :-)

"Igazabol a legtobb tanarnak nincs kedve lealacsonyodni addig hogy kirugdossa a diakokat a vizsgarol, ha valakinek nincs kedve megtanulni valamit akkor senki de senki nem lesz ra kepes rakenyszeriteni"

Miért vizsgáról kirúgás, miért nem egyetemről kirúgás jár?

@ GaborPesti:

Nagyon egyszerű: ha minden rajtakapott hallgaotót kirúgnának puskázás miatt, nem kapná meg az egyetem a fejkvótát. Ugyanígy, ha minden hülye, inkompetens hallgatót kirúgnának, nem lenne meg a pénz.

Csak 1 adalék:
2008-ban a 97000 felsőoktatásba jelentkező hallgatójelölt közül kb. 94000-et vettek fel.
A Gábor Dénes főiskolán, informatikus mérnök szakra a felvételizők matematika átlaga 3-as volt. (Tehát jó néhány olyan hallgatót vettek fel, aki 2-es volt matekból. Bazz.)
A húgom HR-es, fejvadász. Mondja, hogy a cégek általában előre kikötik, hogy aki a GáborDénesen végez, azt ne is küldje be interjúra. Miaf..nak járnak akkor oda az emberek???

GPesti: Elvileg egyeves eltiltas jar a legkulonbozobb puskazasokert, de nem kotelezo fegyelmi eljarast inditani. Amikor meg odajartam a csak a minositett esetek (TIRISZ (te jo eg ezt meg mindig igy hivjak?) kartya es index hamisitasert vagy amikor egy doktorandusz hirdette a szabtech vagy HaRe hazifeladatok megoldasat penzert).

A legtobb esetben a tanarok egy elegtelennel megelegszenek. Ha jol emlekszem volt valami eset ahol az amugy puskazo/csalo/hamisito diakot egy evre felfuggesztettek de ez mar a diplomavedes feleveben volt. A fegyelmi bizottsag nem engedte diplomazni erre a diak a oktatasi miniszterhez fordult hogy igazsagtalan az itelet hiszen nem engedik diplomazni pedig a buntetes csak az egyetemre JARASRA vonatkozott. Asszem valami allamtitkar visszaszolt hogy az egyetem engedje diplomazni, mar nem emlekszem a vegere de eddig is eleg hajmereszto volt a sztori...

Na ez az amiert a legtobb tanar nem kemenykedik a diakokkal. Ja es kreditrendszerben nem lehet kirugni senkit, lassu viz partot mos alapon mindenki el tudja vegezni az egyetemet.

Én csak igen ritkán puskáztam, de inkább azért, mert gyáva voltam. Közegészségtanból (azt egyszerűen nem lehet megtanulni) írtam puskát, de aztán lehetett "tételt keresni", így kiválasztottam, amit tudtam.

Sztorim:
Valami melléktárgyból (etika vagy ilyesmi) megírtam a puskát a csoporttársaimnak, én nem puskáztam. Eredmény: én 2-est kaptam, ők 4-5-öst. Azt a leszidást, amit én akkor kaptam, hogy mekkorát csalódott bennem a tanár...

Most már az asztal másik oldaláról: rühellem, ha a diák puskázik. Viszont emiatt igyekszem (ahol ráhatásom van) megakadályozni, hogy megtehesse. Ültetés, telefon, táska lerakatása.
Mindenkinek egyforma feltételeket kell kapnia, nem lehetetlen a sok tananyag megtanulása. Miért lehetne elvárni, hogy tudjon diagnosztizálni orvos korában, ha soha nem tanulta meg a sok tényanyagot? (Dr. House-ék is fejből mondják a belgyógyászat könyvet, és nem csak azt...)

Vicces lenne azért itt leírni, hogy a középiskolás évek alatt puskáztam főleg, hogy a kedves tanár úr volt az osztályfőnököm. :)

Egyetemen/főiskolán szerintem az emberek 90% kipróbálta, van akinek bejött, van akinek nem, ember meg pofa kell hozzá leginkább. Nekem sosem ment, nem azért mert nem tudtam jó helyre tenni, hanem mert rögtön látszott rajtam, hogy természetellenesen viselkedem. Ennek köszönhetően az első évben fel is hagytam ezzel, maradtam a tanulásnál.

De mai sztori, talán egyik kedvencem, csak egy előfizetéses telefon és egy headset kell hozzá. Volt szerencsém végighallgatni egy ismerősömet (közel 70 percen keresztül) ahogy diktálta a megoldásokat az éppen zh-t író csop.társának. Ma itt tartunk, ez a toll csak a kezdet, az viszont tényleg sajnálatos, hogy már a 10 évesek is tudnak erről.

(csak zárójelben: már 10??, nagyon szalad az idő)

Teddike,
te az a Teddy lennél? Örülök neki!

Igen, én az lennék :)