Általában nem tudhatjuk pontosan, mi is egy nemzet érdeke.
A nemzet ugyanis – lévén köznév - hallgat. Nekem legalábbis nem súgja a fülembe: „Te, Sanyi, én vagyok a nemzet, ez és ez az érdekem, légy szíves, eszerint cselekedj, ha jót akarsz, mert te is részem vagy!” Így mindannyian arra vagyunk kárhoztatva, hogy találgassunk, miben is áll ez , mi vinné előre -patetikusan szólva- a hazát? Fölkent és kevésbé hivatott találgatók persze mindig akadnak, ők képesek belelátni a láthatatlanba, meghallani a meghallhatatlant. (Aki pedig el is találja, az meg halhatatlan lesz…)
Adott esetben az is előfordul, hogy ami az egyik országban nemzeti érdek, az a másikban éppen az ellenkezője. Külpolitikai konfliktusokban gyakran van ez így. De mi van akkor, ha egy semmilyen külpolitikai vonatkozással nem rendelkező, ám hasonló eseményt, jelenséget értelmeznek másként az egyik és másik országban? Hogyan döntsük el, hol találták el a nemzet érdekét?
Legyen ez a másik ország pl. az oly sokszor példaként állított USA. Nézem tegnap az esti híradót: „Még hivatalba sem lépett, máris elvesztette első tagját Barack Obama megválasztott amerikai elnök csapata: a kereskedelmi miniszteri tisztségre kiszemelt Bill Richardson vasárnap bejelentette, hogy visszalép a jelöltségtől, mert érintett egy szövetségi vádesküdtszék vizsgálódásaiban.” Az esetről nyilatkozott a leendő elnök, imígyen: „Richardson a nemzet érdekét tette az első helyre” (http://www.mtv.hu/videotar/?id=35751).
S ekkor kapom fel a fejemet. De hisz én ezt a szókapcsolatot annyiszor hallottam mostanában itthon! A nemzet érdeke volt, hogy a kormány a helyén maradjon; az volt, hogy az SZDSZ ne buktassa meg a kormányt; nemzeti érdek lett a költségvetés elfogadása stb. S tegyük fel a kérdést: voltak, vannak-e korrupció gyanújába került politikusaink? Naná, szinte csak azok vannak. Hányan mondtak le közülük – az egy Kiss Eleméren kívül? Senki. Ezek szerint nyilván azért, mert maradásuk a nemzet érdeke volt, különben hogyan is maradhattak volna helyükön.
Így azonban nem tudom megmagyarázni, ha az egyik helyen az ilyen politikusok lemondása a nemzeti érdek, és ezt nem más, mint a (Bush után) megváltónak hitt Obama mondja, akkor nálunk miért az ellenkezője valósul meg rendre?
Lehet, hogy Obama téved, s a mi politikusainknak van igazuk?
