Végre egy olyan döntés, amikor fenntartások nélkül azonosulni tudok a kormány álláspontjával! Nem mintha nekem annyira hiányzott volna ez az érzés, s most is inkább arról van szó, hogy a kormány döntött aszerint, ahogyan én azt jónak gondoltam, s ahogyan azt már tegnap is javasoltam, vagyis ők azonosultak velem, akit egyébként nem is ismernek.
Természetesen korunk nagy témájáról, a gázról van szó. Meglehetősen rosszkedvvel vettem tudomásul a tegnapi nyilatkozatokat, hogy elzárkóztunk a szerb gázkérés teljesítése elől, ehhez képest váratlan fordulatként hatott, hogy a kormány mégis meggondolta magát, hajlandó 1-2 millió köbméternyi gázt eladni (nem segély!) Szerbiának, s a szándékot naponta felülvizsgálják: http://index.hu/gazdasag/magyar/szrbgaz09010/.
Ez jó, minden gúny nélkül mondom: dicséretet érdemelnek.
A tegnapi blogtermést végigfutva tudom, hogy a szándék nem fog osztatlan sikert aratni. Úgy gondolom azonban, nyomós érvek szólnak a támogatás mellett. Jelenlegi állapot szerint gáztartalékaink több hétre elegendőek. A szerbeké egy hétre, már most is erős korlátozások vannak, különösen a Vajdaságban és Belgrádban kritikus a helyzet. Nem pusztán az emberbaráti szeretet (az is!), hanem érdekeink is a támogatás mellett szólnak. Ilyen krízishelyzetben nem szabad fölvetni sérelmeinket, még ha azok egyébként jogosak lehetnek is: magyarverések, történelmi múlt stb. Ez egyszerűen nem érv: ha valakinek ég a háza, nem mérlegelhetünk, hogy az illető a haragosom. Sőt, éppen ez az a pillanat, amikor nagyvonalúságunkat, hogy ne mondjam:erőnket bizonyíthatjuk; nem kérkedve, nem sérelmeket emlegetve, de segítünk.
Akkor is, ha semmi nem változik. Akkor is, ha holnap újra megvernek ott egy magyart. Akkor is, ha a vajdasági autonómia vágyálom marad. Mert ezek a gesztusok hatnak. Lehet, hogy nem nagy tömegekre, lehet, hogy nem a fanatikus magyargyűlölőkre, de hatnak. Muszáj ebben hinnünk, különben értelmetlen lenne mindenféle „nemes” gesztus, jócselekedet, nemcsak ott: itthon is.
Nem elhanyagolható szempont, hogy a Vajdaságban, az egyik legnehezebb helyzetben lévő területen jelentős számú magyar él, talán őket is segíthetjük, talán a helyzetüket, megítélésüket is javíthatjuk. Ráadásul itt az ortodox karácsony: mi mással ajándékozhatnánk meg jobban őket, mint egy ilyen gesztussal?
Meleg karácsonyt kívánok nekik, én pedig megígérem, a kormány legközelebbi ballépését köszönetképpen szó nélkül hagyom.
