A Fidesz vezetőinek gyakran vetik a szemére: miért nem csinálnak már valamit, miért tűrik a tűrhetetlent, miért nem zavarják el a kormányt? Igen ám, de hogyan? Hogyan lehet ezt megtenni a parlamentáris keretek közt? Majdnem sehogy. Amíg a kormány maga nem mond le, vagy a parlamenti többség ki nem hátrál mögüle, de úgy igazán, nem mint az elmúlt hónapokban, addig erre vajmi kevés a lehetőség, mondhatni: semmi. Ugyanakkor ez a „semmittevés” frusztrálja a közvélemény kormányellenes részét, az indulatok átsugároznak az ellenzékre is, elsősorban annak legnagyobb pártjára, a Fideszre. Ez is egyfajta csapdahelyzet, s valószínűleg az abból való kitörés is ihlette a párt elnökségét, hogy ma előálltak a parlament feloszlatásának ötletével. Konkrét időpontot is megjelöltek: március 8-i hatállyal oszlana fel az országgyűlés, az új választásokat pedig meg lehetne tartani az európai parlamenti választásokkal együtt.
Na, ez már valami – mondhatnánk elégedetten -, akkor már csak néhány hónap, vághatjuk a centit.
Azért ne dőljünk hátra túl korán. A javaslatból nem lesz semmi, ezt mindenki tudja, maga a Fidesz vezetése is. Olyan ez a helyzet és a javaslat, mint a mesebeli lány, aki hoz is valamit meg nem is. Megteszik, amit a közvélemény egy része minimálisan elvár, követelik az új választások kiírását, noha jól tudják, hogy erre nincs esély.
Az már érdekesebb, hogy valójában miért is nincs esély minderre? Ugyanis szólnak érvek a Fidesz javaslata mellett azon felül is, hogy bizonyos elvárásokat teljesíteniük kell: pl. az, hogy egy hitelesebb, nagyobb támogatottságú, netán felkészültebb kormány könnyebben tudná kezelni a válságot, talán kevesebbet kapkodna, ötletelne, akár még fájdalmas döntéseket is jobban el tudna fogadtatni. S legyünk őszinték egymáshoz, bal-és jobboldali felebarátaim: a Gyurcsány-kormány valójában már megbukott, nem most, már régen, még a nagy gazdasági válság kitörése előtt, megbukott a hazudozásaikor, megbukott 2006 őszén, azóta lényegében halott, jogilag még egzisztál ugyan, de már csak olyan „életjelenségekre” képes, mint a kaszáspók, amelynek kihúzott lábai akkor is mozognak még egy ideig, ha már az állat megdöglött.
Akkor miért nincs mégsem esélye a javaslatnak? Mert akik döntéshelyzetben vannak, azok foggal-körömmel ragszkodnak székeikhez, pozícióikhoz, holott lehetnének „autófényezők” is, de valamiért ehhez nem fűlik a foguk.
Ezzel szemben mire hivatkoznak? Hallgassuk meg: „Gazdasági világválság idején van ennél fontosabb dolgunk: menteni kell a munkahelyeket, segíteni kell azoknak, akik ilyenkor bajba jutnak”- mondja a miniszterelnök. Mit lehet erre válaszolni? Miniszterelnök úr, igaza van, tényleg bajban vagyunk, s éppen ezért ideje, hogy távozzon!