Ahogyan az nagyjából várható volt, a középiskolai felvételik módosított szabályozása több problémát okozott, mint amennyit megoldani kívánt. Az eredeti cél teljesült: „A bevezetett új szabályozásnak az a célja, hogy a tanulók számára kisebb teherrel, és a középfokú iskolák által helyben összeállított saját készítésű írásbeli feladatlapok nélkül folyhasson a 2008/2009. tanévi középfokú beiskolázás. Mindezek alapján a szülőkre is kisebb terhek hárulnak majd, hiszen mellőzhetőek azok a tanfolyamok, amelyek kereti között egy adott középfokú iskola saját írásbeli felvételijére készítették fel az oda jelentkező tanulókat.”
A tanulók megírták a központi feladatlapokat, a szülők mellőzhették a tanfolyamokat, a tanulók kisebb terhelése pedig oly jól sikerült, hogy a Magyar Nemzet mai cikke szerint a hat és nyolc évfolyamos gimnáziumokba jelentkezők közül tömegesen értek el azonos pontszámot. E képzési típusban megtiltották a szóbeliztetést is, így állt elő a korábbinál nagyobb probléma: mit tegyenek az iskolák, ha a férőhelyük korlátozott, differenciálni pedig nem tudnak? Nem mellékesen jegyzem meg, hogy általában kiváló gimnáziumokról van szó, ahol „elitképzés” folyik, az érintett igazgatók szerint éppen ezt akarta a módosítás lehetetlenné tenni.
Ekkor merülnek fel –kényszerből- a tanulók tényleges tudásával kapcsolatban nem lévő szempontok: kinek jártak már oda a testvérei, szülei, ki hátrányos helyzetű s egyebek. Ezek, valljuk be, merőben szubjektív szempontok, sokkal szubjektívebbek, mint a megtiltott szóbelik lettek volna. Hangsúlyozom, hogy az igazgatók kényszerhelyzetben gondolkodnak efféle megoldásban, a felelősség a minisztériumé.
A központi írásbelin elért pontszám mellett figyelembe kell venni még az általános iskolai tanulmányi eredményeket is (ez sem objektív mérce, ugyanaz a jegy iskolánként eltérő tudást takarhat), ami a nyolc évfolyamos iskolák esetében nem is tudom, hogyan kivitelezhető, hiszen az alsó tagozaton osztályzás nincs, csak szöveges értékelés. Ezt valamilyen módon át kell konvertálni jeggyé, hogy számítható legyen. Ez Hajnóczy Péter egyik novelláját juttatja eszembe: Egyszer egy fejes kitalálta (a munkaverseny során), hogy a kubikusoknak műtejet kell inniuk, akkor majd nem kívánják majd a húst. Aki a legtöbb műtejet elfogyasztotta, húst kapott jutalmul – A kecske. Ide vonatkozóan: a tanárok nem osztályozhatnak, mert…, de a kötelező szöveges értékelést a továbbtanuláshoz jeggyé kell átalakítani.
Bár a téma komoly, az előállt probléma jelentős, mégsem tudom megállni, hogy ne csavarjak rajta egyet. Annál is inkább, mert a minisztériumi baklövések szinte kiáltanak az iróniáért. A javaslatom tehát a következő: az Új tudás, új iskola program keretében hirdessék meg, hogy minden iskola kapjon egy sorsoló gépet! A lottósorsoláson alkalmazott kis szerkezetekre gondoltam: kis gömbök, benne az azonos pontszámú tanulók nevével, nyilvános, közjegyző előtti sorsolás, kis esztrádműsor neves előadókkal, mint Majka-Lajka-Buci-Nyuszi stb., felőlem a levegőt kerengetheti maga a miniszter is, lufifújásban úgyis otthonosan mozog.
És hát az sem mellékes szempont, hogy a szerkezetekre kiírt közbeszerzéseken jutalmazni lehetne a „haveri kört” – íme, egy új pénzlenyúlási lehetőség! Az egész annyira modern, annyira objektív, friss, újszerű, innovatív, hogy még talán uniós forrásokat is lehetne rá szerezni. Nem ez lenne az első baromság az oktatásban, amit támogatnak.
