Nem látok bele, hogyan működik az MSZP, hogyan születnek a döntések, azt azonban érzékelem, hogy a demokratikus centralizmus már a múlté. Ezt bizonyítja az a gyakori jelenség, hogy miután bejelentenek valamifajta elképzelést, rögtön megkezdik lerakni ellenük belülről az aknákat, hogy mindez nagyon jó, de nem így, hanem amúgy, meg különben is ezt azért ne stb. Megszólalnak – lehetőleg a nagy nyilvánosság előtt – a helyi pontentátok, az örök morgolódók, a szakszervezetekhez becsatlakoztatottak s egyebek, aminek gyakran az a vége, hogy a nagy nehezen elhatározott döntéseket elkezdik felpuhítani.
Hogy - csak a példa kedvéért – Szanyi Tibor, Tóth Károly vagy Karsai József más véleményen van, már eseményszámba sem megy, annyira megszoktuk. Most azonban ilyen értelemben csatlakozott hozzájuk városunk országgyűlési képviselője, dr. Nagy Imre is, aki eddig sosem tűnt ki elérő véleményével, sőt azt sem tudtuk, hogy egyáltalán önálló véleménye lett volna. Nagy Imre az üdülési csekkek jelenlegi rendszerének fenntartásáért emelt szót, ami nyilván azt jelenti, hogy ellenzi azt a kormányzati elképzelést, hogy a jövőben ezeket megadóztassák. Emiatt tartott sajtótájékoztatót, s noha én azt sem láttam, hogyan néz ki egy ilyen csekk, sőt, még olyan embert sem láttam, aki látta volna, hogy milyen is ez a valami, elhiszem a képviselő úrnak, hogy fontos lenne a rendszer változtatás nélküli fenntartása. Csak azt kérdezném meg tőle: elmondta ezt Gyurcsány Ferencnek is akkor, amikor a hétvégén a sajtó szerint a különféle pártfórumok egyöntetű támogatásáról biztosították a miniszterelnök elképzeléseit? Megpróbálta őt meggyőzni, szemtől szemben, férfiasan kiállva véleménye mellett, vagy csak az után jutott eszébe, hogy hopp, az üdülési csekk, na, azt aztán nem?!
Tájékoztatójának volt egy másik érdekes vonatkozása is. Olvassuk el ezt a részt a Heol.hu tudósításából!
„ A szociális támogatások, a segélyezés rendszere terén a hétfőn nyilvánosságra került kormányjavaslatnál drasztikusabb szigorításokat is el tud képzelni dr. Nagy Imre (MSZP), a megyeszékhely országgyűlési képviselője. Amint azt a honatya a válságkezelő intézkedésekkel összefüggő mai sajtótájékoztatóján elmondta, akár az alanyi jogon járó családi pótlék megszüntetését sem zárná ki a két-három gyermek feletti famíliáknál, illetve a pótlékot adójóváíráshoz, magyarán munkához – hiszen az adójóváíráshoz adózó jövedelem kell – kötné.” (Kiemelés tőlem.)
Ez azért kemény. De a szocialisták kemény legények, mint ahogy ezt Horn Gábor óta tudjuk. Két-három gyereknél többel rendelkező „famíliák” - hát vesszek meg, hogy ha ezt így egy jobbikos valaki mondta volna, ne kötöttek volna bele jogvédők, hogy ez kódolt cigányozás.
De nem is ez a lényeg. Hanem az elképzelés. A családi pótlék helyett, mellett az adójóváírás. Nagy Imre feltalálta a spanyolviaszt. Adójóváírásra volt már ugyanis általános példa a közelmúltban. Általános volt, amennyiben minden család élhetett vele, amelynek volt annyi adózott jövedelme. Akkor az az oldal, amelyhez Nagy Imre is tartozik, folyamatosan össztűz alatt tartotta a rendszert, hogy milyen égbekiáltóan igazságtalan. Merthogy a Fidesz találta ki. Most pedig azt látjuk, hogy lám, mégsem volt annyira rossz. Mint ahogy az sem, hogy ha már családi pótlék, akkor azt kössük iskolába járáshoz. 2002 előtt ez is „igazságtalannak” lett bélyegezve. Mert ezt is a Fidesz találta ki. Most lassan visszatérünk mindezekhez az igazságtalanságokhoz.
Én mindig is úgy gondoltam, hogy 2002-ben semmi értelme nem volt a kormányváltásnak. Ezek szerint már az MSZP is ezen az állásponton van?
