Ezek pedig nem emberek. Hanem állatok.
Semmiféle elvárásnak nem kívánok megfelelni, amikor Bayer Zsolt nevezetes szavait alkalmazom a mai felfoghatatlan tatárszentgyörgyi gyilkosságra. Aki képes ilyen alattomosan, könyörtelenül kivégezni áldozatait, köztük egy gyereket, az nem ember, hanem állat. Akkor is, ha az áldozat cigány, s akkor is, ha az elkövető nem az.
A gyilkosság azonban más szempontból is nagyon figyelemreméltó, méghozzá azért, mert beleillik a romák sérelmére elkövetett sorozatba, s ezen belül is kiemelten hasonlít a nagycsécsi esetre. S így már nem lehet elmenni szó nélkül a rendőrség felelőssége mellett.
Az utóbbi gyilkosság november elején történt. Eredmény semmi. A rendőrség ugyan azt mondja, hogy nem adhatnak hírt a nyomozás állásáról, de az azóta eltelt hónapok azt bizonyítják, hogy lényegében holtpontra jutott az ügy. Mint érdekes módon néhány más ügy is, pl. a kiskunlacházi.
Mi lehet az oka, hogy a máskor gyors eredményekre képes hatóságok munkája zátonyra fut, ilyen fontos, a közélet szempontjából is lényeges esetekben? Mivel a rendőrség nem ad megfelelő tájékoztatást, csak a gyanúsítgatások kavarognak szerte az országban: a romák természetesen a Magyar Gárdára asszociálnak, a nem romák pedig cigány uzsorásokra mutogatnak. Mindkét félben kialakultak már (jórészt mesterségesen) azok a reflexek, melyek irányítják az ügyek megítélését: talán már akkor sem hinnék el az áldozatok hozzátartozói, hogy az elkövetők is romák voltak, ha valaki bevallaná a tettet; talán akkor sem hinnék el a nem romák, hogy az elkövető közülük való volt, ha a rendőrség bizonyítékot találna ellene.
Itt tartunk.
Gyűlölködünk, keressük a vélt igazunkat, acsarkodunk.
Az ember nem tud szabadulni attól az érzéstől, hogy talán mindez nem véletlen, nem töketlenkedés eredménye, hanem terv van mögötte, sátáni, iszonyatos. De ilyenkor arra gondolok: maga ez az érzés is lehet már egy kialakított reflex következménye.
Az azonban kétségtelen, hogy mindenkinek megnyugtató lenne, ha a nyomozó hatóságok eredményt tudnának felmutatni, mert ennek hiányával csak az iszony folytatódik: az utcán és a lelkekben egyaránt.
