A Baloldali Blokk 1946 kora tavaszán jött létre a kommunisták, a parasztpárt és a szociáldemokraták részvételével, a szakszervezetek támogatásával, az előző választásokon győztes „szélsőséges”, „jobboldali” kisgazdák ellen.
A történelemben nincsen két teljesen egyforma helyzet, de bizonyos analógiák azért megfigyelhetők. Gyurcsány Ferenc Rákosi szerepét irigyelte el, amikor akarva-akaratlan a Fidesz elleni együttműködés lehetőségét vizionálta a Népszabadságnak adott interjúban:
„Az MSZP, az SZDSZ és az MDF nagyjából azonos struktúrájú, jelentős átalakításokat tart fontosnak. Vitánk nem az irányban, hanem a változások mértékében és tempójában van. Szerintem ez a három párt most együttesen a progresszív, demokratikus közepet képviseli.” „Az MSZP-nek két irányban kell egyszerre kompromisszumot teremtenie. Egyrészt a szakmai, politikai többség eléréséhez nyitnia kell az MDF és az SZDSZ, illetve a Reformszövetség felé, például az állami kiadások további lefaragásával, másrészt hogy ne veszítse el társadalmi cselekvőképességét, kompromisszumot kell teremtenie a munkavállalókkal, a szakszervezetekkel is.”
Ezek az idézetek világosan bizonyítják, hogy a miniszterelnök részben megtanulta a leckét, lényegében együttműködésre hívja fel a három pártot és a szakszervezeteket, új blokkot hozna létre a „szélhámos”, „gagyizó”, „felelőtlen”, „hazug” Fidesz és annak vezetője, a rendszerváltás óta eltelt időszak legveszélyesebb politikai szélhámosa, Orbán Viktor ellen. Az ellen a Fidesz ellen, amely egyébként is a legnagyobb felelősséget viseli minden bajunkért. Nem elég, hogy a gazdaság miattuk van ilyen helyzetben, hiszen megfúrták azokat a nagy ívű reformokat, melyeket a progresszív kormány akart bevezetni, pl. a 300 forintos vizitdíj formájában, de most az is kiderült, hogy az is a Fidesz bűne, ami a cigánysággal történik. Az erőszak kultúráját ugyanis a Fidesz teremtette meg 2006 őszén, ebből egyenesen le lehet vezetni mind a cigányokat ért atrocitásokat, de még talán a Cosma-gyilkosságot is. Legalábbis így látja Gyurcsány Ferenc.
A miniszterelnökről már nem lehet elmondani, hogy szánalmas lenne. Ebben a szóban ugyanis van némi sajnálkozás. Inkább egy veszedelmes vadállat, aki vesztét érzi, kétségbeesetten keresi a kitörés lehetőségét, és támad. Eszeveszetten, vicsorítva.
A Baloldali Blokk végül a maga szempontjából sikeres volt: a kisgazdákat felőrölték, idővel kiszorították őket a hatalomból. Viszont a siker nem kis részben a Blokkot támogató szovjet szuronyoknak is köszönhették, erre most a miniszterelnök nem számíthat (bár az EU egyes tisztségviselői olykor mintha hasonló szerepet játszanának). Na és nem mellékesen a Blokk áldásos tevékenységének lett az eredménye részben a közszeretetnek örvendő Rákosi pajtásnak a hatalomra segítése.
Ki az, aki utólag, ha döntenie lehetne Nagy Ferenc és Rákosi Mátyás között, az utóbbit támogatná? Na, akkor így fogadjuk a miniszterelnök indulatrohamát.
