Ha azt mondanám, hogy minden rendőrben van egyfajta rejtett hajlam a szadizmusra, valószínűleg éppoly igazságtalan lennék, mintha a tanárokat vádolnám látens pedofíliával. Ennek ellenére elgondolkodtató, honnan veszik a bátorságot egyes rendőrök az állampolgárok megalázására. Aki valamilyen bűnt, vétséget követ el, azzal szemben járjanak el a kellő szigorral, de még a legelvetemültebb bűnözőnek is kijár az emberi méltóságának tiszteletben tartása. Az pedig, hogy nevetséges indokokkal („szájzártörvény”) bevitt személyt megalázzanak, nem pusztán felháborító, hanem ha én lennék a rendészeti miniszter, azonnal kivágnám a „hatósági közeget”a testületből, s eljárást indítanék ellene.
Rosdy Tamás ügyvéd vasárnap a Parlament előtt követelte ordibálva Gyurcsány távozását. A hatóságok bevitték (miután lelkes nyuggerek kicsit sem agresszíven megpróbálták már a helyszínen betömni a száját – őket persze nem vitték be…), bent, az őrszobán „egy „nagydarab, gumikesztyűt viselő smasszer” utasította, vegye le minden ruháját, majd más mellett felemeltette vele herezacskóját, hogy nemi szervét megvizsgálhassa.” (MNO)
Hereverés nem volt, egyelőre, de ha mindez így folytatódik, talán attól sem állunk távol.
Ha az esetnek semmi következménye nem lesz, akkor azt kell gondolnom: mindez nem egyszeri ballépés (ilyet 2006 ősze óta egyébként is aligha lehetne gondolni), hanem tudatos hatósági akció volt. (A hatóságokba beleértve a rendőrséget éppúgy, mint a politikai vezetést.) Célja pedig nem lehetett más, mint a megfélemlítés: így jár mindenki, aki nem hagyja békésen pihenni rendőreinket; így jár mindenki, aki hangos szóval követelni meri annak távozását, akinek egyébként már rég el kellett volna tűnnie a színről, örökre.
Mivel én még sosem voltam őrszobán, nem voltam még „intézkedés alá vonva”, nem tudom, meddig lehet elmenni ilyenkor az ellenállásban. Lehet-e azt mondani egy kihallgatás alkalmából, hogy nem. Ne haragudjon, biztos úr, de nem vetkőzöm, nem engedem, hogy testüregi motozásnak vessenek alá (nem példa nélküli eset: Berkecz Mária!), nem engedem, hogy megalázzanak! Mi lenne az ellenállásnak következménye? Mit mond ilyen esetekben a jog? Vagy a jog kevés, ha beindul a tanúk nélkül dolgozó pokol?
Bent nem biztos, hogy ilyen nagylegény lennék, mivel azonban egyelőre „kint” vagyok, nem mondhatok mást: ha már elővetettétek, akkor kapjátok be! Ezt érdemlitek!
