Bloggerektől kezdve, publicistákon át egészen Lendvai Ildikóig tart azok sora, akik kárörvendve gúnyolódnak, hogy mi lesz a Fidesszel, a párt híveivel, most, hogy Gyurcsány lelépett; mi fogja összetartani a jobboldali konglomerátumot a „Gyurcsány, takarodj!” varázsige helyett?
Korai ez a gúnyolódás. Mindenekelőtt azért, mert az ige aktuálisabb, mint valaha: „Gyurcsány, takarodj!” Aki azt hiszi, hogy önszántából, a nemzet érdekét nézve éppen ő bármikor is kész bármilyen posztról meghátrálni, az nem ismeri őt. Aki azt hiszi, hogy a „nagy államférfi” (by Hagyó Miklós) belátta az idők szavát, az semmit nem tanult a miniszterelnök előző lépéseiből: természetesen kavarja most is, mint Piszkos Fred a „málnaszőrt”.
Másrészt. Magára valamit is adó jobboldali nem hihette és nem hirdette, hogy kizárólag Gyurcsány volt itt felelős mindenért, s távozásával minden megoldódna. Ez legfeljebb a szükséges, de nem elégséges feltétel lett volna. Én pl. sosem voltam olyan finnyás, hogy kizálólag tőle undorodtam volna: utálom az egész pártot, propagandistáikkal együtt. Mert ugyan övé a fő felelősség, de rajta kívül sáros itt mindenki: a seggnyaló Debreczenitől kezdve a legutolsó mezei MSZP-s képviselőig, akik valaha is hitték, hogy egy ilyen zavart személyiségű ember hozhatja el a megváltást bárki számára, s támogatták az utolsón túli pillanatig, s még most is kapott 85%-ot pártelnökként. Az már csak a szarkavarás intenzitását jelzi, hogy ugyanezt a személyt, akit most vezetőjüknek választottak, két hét múlva le fognak szavazni a parlamentben, mint alkalmatlant. Bájos, ugye?
Harmadrészt. Utálni bárkit lehet, s amíg Lendvai Ildikó mikrofon közelbe kerül, addig garantált, hogy lesz célszemély is. Elég csak a hangját hallani, a mélyről jövő undor aligha nyomható el. Főleg, ha olyan veretes baromságokat mond, mint ma: egyszerre édesgeti a Fideszt, hogy vegyen részt a nagy népi összefogásban, majd gyalázza, hogy milyen antidemokratikus párt.
Ez utóbbi egyébként a miniszterelnök kommunikációjának is egy gyenge pontja. Kinyújtja kezét (látszólag) a Fidesz felé is, felajánlja számukra is a leendő kormányban való részvételt, majd még ugyanabban a mondatában azonnal vádaskodik, hogy a Fidesz kártékony párt, amely ellen küzdeni kell, főleg, hogy biztatást ad a rasszista, antiszemita stb. megnyilvánulásokhoz (ez egyébként Gyurcsány szerint a fő bűnük). Na most akkor mi a fenéért akarja őket bevonni a kormányzásba? Hát hiányzik az országnak, hogy éppen egy ilyen bűnös párt kerüljön kormányra, amelyet egyébként a magyar történelem legnagyobb szélhámosa vezet?
Negyedszer. Ennek az egész összeborulás-vágynak valójában egy célja van. Az, hogy abból a trutyiból, amit a szocialisták eddig összehordtak kormányzás címén, másra is fröccsenjen egy kis bűzös lé. Lehetőleg mindenkire. Nehogy tudatosuljon bárkiben az éles cezúra: meddig tart az egyik korszak, s hol kezdődik a másik. Hogy a számukra és számunkra is legrosszabb esetben elmondhassák: mi a szakadék szélére vezettük ugyan az országot, de ti löktétek bele!
Még hogy nincs kit és mit utálni!