Kósza hírek már korábban is keringtek arról, hogy Szollár Domokos lesz a „szakértő” kormány szóvivője, de nem foglalkoztam ezzel: egyszerűen nem hittem el, hogy ez bekövetkezhet. Most aztán örülhet az ember, hogy „lyuk van a fenekén” („ahol elszállhatunk te meg én”), a hír ugyanis igaz: a szakérő kormánynak szakértő szóvivő dukál Szollár úr személyében.
Végiggondolva a dolgot nem is annyira meglepő mindez. Ezt a fickót kis túlzással a kutya sem ismerte az elmúlt év decemberéig. Akkor viszont berobbant a köztudatba a repülőtéri dolgozók sztrájkját kommentáló minősíthetetlen megjegyzéseivel, érzéketlenségével. Akkor figyeltem fel rá, s elnézve bárgyú arcát, a csuklóján lógó karperecszerűséget azon gondolkodtam, hogy ez a fiú alanyi jogon ilyen ostoba, s így sikerült feltornásznia magát a szóvivőségre, vagy valakinek a valakije, s bár alkalmatlan, de nem alkalmatlanabb, mint a kormány bármelyik tagja.
Nem, semmi meglepő sincs kinevezésében. Végül is most is elmondhatja, kicsit tágítva a kört, hogy Magyarország nem Kánaán, így tehát szívnunk kell, mint a Northon szívattyú, egyébként pedig kuss mindenkinek, kivéve a szóvivőnek. Megtalálták tehát a kormányhoz legjobban illő szóvivőt: fiatal, érzéketlen, alkalmatlan, valószínűleg máris több pénzt keresett, mint amennyit egy átlagember valaha is fog, így tehát könnyen szajkózhatja főnöke kedvenc mondatát: mindenkitől lemondást várunk. (A mindenkibe ők nem tartoznak bele.)
Én is csak a lemondásukra várok. Addig is ülök itt, morgok magamban, mint aki halkan lepetézett.