El bírom képzelni, mekkora reszkető félelem fogta el Hiller miniszter urat, meghallván, hogy a Pedagógusok Szakszervezete kék szalag viselését javasolta, tiltakozásul az oktatást és a közszférát érintő költségvetési tervezet ellen. A felhívás szerint a törvény elfogadásáig kellene viselnünk a szalagot: a szakszervezet nyilván abban bízik, hogy a kormány elkékülésünket látván meghátrál. Ilyen erélyes nyomásgyakorló eszközre hogyan is reagálhatna másképpen egy szociálisan érzékeny, az oktatást (is) „elsődleges prioritásnak” tartó politikai erő? Ha pedig mégsem állnak el a tervezettől, a szalag akkor is hasznosítható: összevarrva kötélnek is megteszi. (Mielőtt „Kati” sírósra venné a figurát, Klára meg Feri pedig elindítaná a köteles-kampány 2.0 verzióját, jelzem: magunkra gondoltam, kizárólag saját használatra…)
Komolyra fordítva a szót: senkin nem láttam ma a szalagot. Rajtam sem volt. Közös ebédlőnk van egy másik középiskolával: ottani kollégáim sem viselték. Nem, mert már senki nem hisz ezekben az eszközökben. Tennék viszont egy konkrét javaslatot a pedagógus szakszervezeteknek (PSZ? PDSZ). Nem olyan nagy léptékűt, mint amilyen a fenti, csak egy kis szeletet érintőt. Viszont hatékonyabbat, könnyen megvalósíthatót s szinte biztosan eredményre vezetőt.
E blogon szó volt már arról, miként tervezik az érettségiztetésért járó díjazás elsumákolását, arra hivatkozva, hogy azért nem jár külön díjazás, mert a vizsgáztatás a pedagógusok alapfeladatai közé tartozik. Feltéve, de meg nem engedve, hogy mindez úgy igaz, ahogyan Magyar Bálint állítja, akkor is teljes biztonsággal állítható, hogy ez legfeljebb a középszintű érettségire igaz, az emeltre semmiképpen nem. Arra ugyanis önként kell jelentkezni, s tudomásom szerint annak díjazása nem forog veszélyben. Na, most jön a javaslat. A két szakszervezetnek fel kellene szólítania tagságát és a tanártársadalom egészét, hogy senki ne jelentkezzen emelt szintű vizsgáztatásra mindaddig, míg az állam nem garantálja minden tanárnak a középszintű vizsgáztatásért járó díjat.
Mi, tanárok semmit nem vesztünk. Többségünk egyébként is csak azért megy el vizsgáztatni emelt szinten, hogy „képben legyünk” (a szóbeli feladatok az én két tárgyamból titkosak, utólag sem nyilvánosak). Tanítványaink sem veszíthetnek: nincs az a kormányzat, amely felvállalná, hogy pár száz millió miatt elmarad egy évfolyam érettségi-felvételije (amennyibe a középszintű érettségiztetés kerül, annál a BKV-s vezetők egy-egy jó évben többet talicskáztak haza). Meg fognak hátrálni, ha a fellépésünk egységes. Annyi elvakult baloldali tanár nincs, amennyi elegendő lenne az emelt szintű érettségire.
Az egész ügynek külön pikantériája, hogy maga az érettségiztetés a kormányváltás időszakára fog esni. A szoclib társaság nyilvánvalóan bukni fog, a szóbelik idejére pedig szinte biztosan új vezetése lesz az országnak. Vagyis a Fidesznek is lenne itt tennivalója. Ha más nem, akkor annak kinyilvánítása, hogy amennyiben ők alakíthatnak kormányt, ki fogják fizetni ezt a pénzt. Így kerülhetnék el, hogy az elődök bűnéért az utódokat érje méltánytalanság.
