Elképesztő, micsoda sápítozás folyik itt két igénytelen rádióért. Mintha életünk legfontosabb kérdése lett volna, hogy a Sláger meg a Danubius a helyén maradjon: reggel műsor a közrádióban, este a tévében, újságcikkek, tiltakozó blogok stb. Valóságos henger indult el az új győztesek ellen: a vesztesek hengerelnek ( és hergelnek): minden alap nélkül, röhejes érvekkel. Hol van az alkotmányba iktatva, hogy a két frekvencia az örökös tulajdonuk? Miért hivatkoznak pártmutyikra, ők talán nem annak révén jutottak lehetőséghez, nem annak révén kaptak hosszabbítást? Szakmaiság? Borossal és Bochkorral? Ki menne át közülük komoly szakmai vizsgán, nem az igénytelenség példaképei ők? Máskor, máshol nem játszottak még szerepet pártmutyik? Hisz még egy kisváros gimnáziumi igazgatója sem lehet az a személy, akit nem támogatnak háttéralkuk! Mi ez a műbalhé, meddig fogjuk még hallgatni a rinyálást? És egyáltalán: kit érdekel ez?
A nagynak láttatott felháborodásból az az érzésem, hogy azok a gazdasági érdekcsoportok mozgatják az akciókat, akik most kiszorultak, s az is kiderül: mely politikai csoportok buktak velük együtt. A liberálisok. Talán azért kürtölik tele vélt sérelmükkel a nagyvilágot, mert előre látják további sorsukat, hogy mi várhat rájuk más területen a választások után. Bukni fognak más területen is: ki sajnálja őket?