Érdekes jelensége az emberi világnak a humor: nem könnyű dolog művelni, de érteni sem. A napokban megjelent a Demokratában Pozsonyi Ádámnak egy írása Harcra fel! címen. Pozsonyi a lap házi humoristája, írása még nincs meg az újság online változatában, ezen a helyen viszont olvasható. Kis részlet belőle: „Alakítsunk kis házi kommandókat. Három-négy fős csoportokban fésüljük át a könyvtárakat, és lopkodjuk ki, majd semmisítsük meg a ballib hazaárulás és ízléstelenség fekélygócait. Ha a kicsempészés nem megoldható, tépjünk a lapokba, firkáljuk össze, szellemi mérgezésre tegyük alkalmatlanná a futtatott senkiházik mocskait, mit hazaáruló médiánk minden szinten propagál.
Ne becsüljük le ezt a feladatot. A világ sorsa szellemi síkon dől el, s nem mindegy, hogy - egyre csökkenő létszámú - fiatalságunk mivel mérgezi lelkületét. Mit ad át a következő (megszülető) generációnak.
„Spiró ótvar, Konrád átok, Nádastól meg mindjárt hányok!" Ez legyen a felállítandó kis szabadcsapatok indulója, kik hősi, szent harcba indulnak a magyar szellemi élet megtisztításáért.”
Nem mondhatnám, hogy kétoldali görcsben fetrengtem a röhögéstől, amikor az írást olvastam, az viszont azonnal világos volt, hogy mindez humor, irónia – a szerző szándéka szerint. Még csak nem is kell Pozsonyit ismerni hozzá, elég a puszta szövegértés. Viccnek persze elég durva és szerencsétlen. Egyrészt a Demokrata olvasói közt is lehetnek, akik komolyan veszik, s esetleg, ne adj’ isten, nekilátnak tépdesni, firkálni, lopkodni. Másrészt számítania kellett volna a magyarországi közegre: ki lepődik meg azon, hogy az írás kapcsán egyesek mindjárt világvégét vizionálnak, mint teszi ezt a szintén írástudó, de a szöveget szándékosan félreértelmező Andressew Iván. Innen pár lépés a Népszabadság, s esküdni mernék rá: ezzel nem fog véget érni a felháborodott hangú kommentárok sora: még tán Vásárhelyi Mária is beszáll, mondván: a jobboldal égetni akar, először még csak könyveket, aztán pedig…
Így megy félre a közbeszéd, miután egyik fél sem akarja megérteni a másikat. Pozsonyi nem érti egyesek érzékenységét, mások felhorgadnak akkor is, amikor az nem teljesen indokolt. Vitázunk: nem létező dolgokról. Szép elfoglaltság.
